Gazdaság

Egy fedél alatt

Saját élelmiszer-üzemekkel válaszolnak a gazdák a feldolgozás és a kereskedelem koncentrációjára.

Keresni akarnak az orosz olajbizniszen a magyar sertéstartók. A világpiaci árrobbanás óta a barrelenként 50-60 dolláros árú szibériai olaj felpörgette az orosz gazdaságot, ami jótékonyan hatott a fogyasztásra: úgy megjött az orosz polgár étvágya, hogy a prognózis szerint jelenlegi 13 kilogrammról 2011-re 30 kilóra nő az egy főre jutó éves húsfogyasztás. A magyar állattartók is méltán bíznak az Oroszországba irányuló kivitelben az immár negyedik éves belpiaci öldöklés és a végre nyereséget hozó 2005. év után. A gazdák meggyőződése azonban, hogy csak akkor húzhatnak hasznot a konjunktúrából, ha „saját” húsfeldolgozóhoz jutnak.


Egy fedél alatt 1

Kismalac és tenyésztõje. Segít-e a sertés-ágazaton, ha minden fázis azonos kezekbe kerül?

Egy formálódó termelői-befektetői kör máris kíváncsian várja, felszámolásba torkollik-e a Carnex-birodalomhoz tartozó gyöngyösi vágóhíd, a Falcotrade Rt. csődeljárása; az ügyben heteken belül várható döntés. A vágóhíd elszánt vásárlójelöltjei zömmel beszállító gazdák, akik együtt már most a hazai élősertés-kibocsátás 35 százalékát képviselik. A sertéstartók ilyen mértékű szövetkezésére eddig nem volt példa a magyar húspiac újkori történetében. A csoport lobbierejét mutatja, hogy úgy tűnik, a jobb- és a baloldalt egyaránt meg tudta győzni az üzem termelői tulajdonba adásának támogatására.

Antal Gábor, az integrációban a legnagyobb szereplő Hód-Mezőgazda Rt. vezérigazgatója a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) hitelére és a visszafizetésnél állami garanciára számít a húsüzem megvásárlásához, úgy, ahogyan ez a székesfehérvári tejfeldolgozó megszerzésénél történt. A Hód-Mezőgazda, mint a 160 agrárvállalkozást tömörítő, évi 400 millió liter tejet előállító Alföldtej Értékesítő és Beszerző Kft. – valójában termelői értékesítő szövetkezet – oszlopos tagja tavaly részt vett a székesfehérvári tejüzem 1,7 milliárd forintnyi eszközeinek megvásárlásában. A vételár mintegy 35 százaléka volt saját erő, a többi fejlesztési banki kölcsön.

TÁMOGATÓ TÁRCA. A húsfeldolgozásban nálunk unikumnak ígérkező gazdatulajdon egy sorozat újabb állomása, amely a Parmalat Hungária Rt. eszközeinek gazdakézbe adásával kezdődött. Akkor két termelői csoport is pályázott, s a debreceni székhelyű Alföldtej szerezte meg az eszközöket. Gráf József agrárminiszter a szokásos januári, évindító gödöllői tanácskozáson maga jelentette be, hogy a tejcég után a borászatban, illetve a húsfeldolgozásban is várható „termelői tulajdonba adás”, kimondatlanul is a Falcotrade-re áhítozó gazdák kezdeményezésére utalva.

Élelmiszer-feldolgozók termelői tulajdonban

Előnyök
• Biztos alapanyag-ellátás
• Rugalmas integráció
• Hatékonyabb vertikum
• Az integráció jóvoltából jobb alkupozíció a kereskedelmi láncoknál

Hátrányok
• Tőkeszegény tulajdonosi kör
• Nehézkesebb finanszírozás és fejlesztés
• Politikai kitettség az agrártámogatásnak, az ágazati irányításnak
• A nagy tulajdonosi kör miatt kódolt konfliktusok a nyereségosztozkodásban és a fejlesztési hozzájárulásokban

A Falcotrade gyöngyösi vágóhídja mellett várható a szintén a Carnex-csoporthoz tartozó Borsi Hús Rt. miskolci vágóhídjának meghirdetése is. Ez a beszállító gazdák szerint új lehetőséget kínál. Ha nem sikerülne, akkor sem az egyetlen alkalom, hogy a piacot meghatározó csoportok helyett termelők tulajdonába kerüljön egy korszerű sertésfeldolgozó – a sikeres dán és holland szövetkezeti példát követve. Antal Gábor már gyakorlatból tudja, hogy a nemzetközi kereskedelmi láncokkal folytatott ádáz áralkuban az élelmiszer-ipari vállalatként is fellépő termelői-beszállítói csoport jobb tárgyalási pozíciót érhet el, sőt meghatározó piaci erővé válhat. Igaz, ez az előny a novemberben átvett Parmalatnál még nem érvényesül maradéktalanul.

Az csak technikai kérdés, hogy a magas átvételi áron inkább a gazdák keresnek-e többet és a vágóhíd haszna kisebb, vagy a piaci áron kapott sertéssel a feldolgozó legyen nyereségesebb. Az eredményt a vágóhíd úgyis „visszaosztja” a tulajdonos állattartóknak. Ám szakértők szerint így is minimum tíz év alatt térülhetne meg a hazai hústermelésben akár 5-7 százalékos piaci részesedés elérésére, évi 7-8 milliárd forintos forgalommal 150-250 ezer sertés kibocsátására alkalmas vertikális integrációhoz szükséges mintegy 1,5-2,0 milliárd forintos befektetés. Ennél nagyobb, de nehezebben számszerűsíthető előny, hogy az állattartók bebiztosíthatnák a piacukat és a jövőjüket.

A termelői húsüzem ma még csak terv, amelyről a megegyezés előtt a szaktárcánál sem árultak el többet. Nem tudni ugyanis, hogyan végződik a Falcotrade Kft. csődeljárása. Ugyanakkor vannak kockázatok: a hajdani 10 millió hízóhoz képest immár 3,8 millióra apadt állományra egymással versengve vadásznak a vágóhídi ügynökök. Ezt még kivédhetik a gazdák, hiszen a tulajdonosjelölt integrációnak heti 15 ezer hízót adnak le. Ám a vágóhidak még nagyobb versenye várható, mert annak dacára, hogy átlagosan csak a meglévő kapacitásoknak legfeljebb 60-70 százalékát használják ki, vadonatúj üzemek épülnek. A Pick-csoport Szegeden beindította a sertésvágást, s júliustól termel a Délhús évi 4 ezer tonnás új feldolgozója Alsómocsoládon, de a Spar kereskedelmi lánc is tovább bővíti alig egyéves húsfeldolgozóját.

VERSENYKORLÁTOZÁS? Kovács László, a Délhús és a Pick vezérigazgatója üdvözli a termelők feldolgozói terveit, feltéve, hogy a saját pénzükből vásárolnak. Azt viszont nem szeretné, ha extra kedvezményekkel, állami hiteltámogatással jutnának hozzá feldolgozókhoz, mert az megzavarná a piacot: hátrányba kerülnének a versenytársak, és joggal kérhetnének ugyanolyan támogatást. Mint mondja, a dolgozói tulajdon a Parmalatnál sem vált be egyelőre, mert a tulajdonossá tett gazdáknak nincs elég pénzük, hogy gazdaságossá tegyék a termelést, tehát hasztalan költötték el az adófizetők pénzét.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik