Tavaly májusban Kazatsay Zoltán, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium korábbi államtitkár-helyettese 94 másik jelentkezővel együtt vágott neki annak a felvételi versenyvizsgának, amelyet az Európai Bizottság közlekedési főigazgató-helyettesi posztjára írtak ki az új tagállamok magas rangú tisztviselői számára. A főhivatalnok fél évvel később kapta meg a kinevezését, miután hat szűrőt követően egyedül maradt állva az indulók közül. Ezzel az unióban ma Kazatsay Zoltáné a legmagasabb, magyar szakértő által betöltött tisztviselői állás, legalábbis azon posztok közül, amelyeket nem nemzeti alapon osztanak ki, hanem a 25 tagország pályázói versenyben méretnek meg. „Az egészben a legmegerőltetőbb az az egynapos gyakorlat volt, amikor elképzelt szituációkban a problémamegoldó képességünket tesztelték” – emlékszik vissza a nagy menetelés egyik kritikus állomására az Európai Bizottság újdonsült közlekedési „alguruja” – aki nem is olyan régen még mostani kollégáival nézett farkasszemet a csatlakozási tárgyalásokon.
Kazatsay sikere korántsem elszigetelt jelenség. Egyebek mellett egy friss bizottsági jelentés is arról tanúskodik, hogy az uniós csatlakozás óta a magyarok és a csehek pályáztak a legsikeresebben a különböző uniós állásokra.
Az Európai Parlament apparátusában körülbelül 70 magyar dolgozik.
SIKEREK. Az új tagállamokból eddig kinevezett öt bizottsági főigazgató-helyettes közül egy, a hét igazgató közül pedig kettő magyar. Utóbbi két poszt egyike Siegler Andrásnak jutott, aki néhány hónappal ezelőttig az oktatási tárca helyettes államtitkára volt, most pedig Brüsszelben a kutatás-fejlesztési főigazgatóságon igazgató, míg Terták Elemér, a Pénzügyminisztérium korábbi közigazgatási államtitkára a belső piaci főigazgatóságon tölti be ugyanezt a munkakört. Ha a Kovács László magyar biztos kabinetfőnökeként dolgozó Szűcs Tamást is ide számítjuk, a magyarok már három igazgatói szintű helyet betöltöttek abból a hatból, amennyit a csatlakozás utáni évekre tűzött ki indikatív célként honfitársainknak az Európai Bizottság.
A más uniós intézményeknél szerencsét próbálóknak sincs szégyenkeznivalójuk. Szabó Sándor, a Külügyminisztérium egykori főcsoportfőnöke például az egyike annak a három, új tagállamból érkezett magas rangú tisztviselőnek, akik igazgatói kinevezést kaptak az EU Tanácsában. Sőt, az unió „kihelyezett” intézményei közül is van már olyan, amelyet magyar szakember irányíthat: Jakab Ferencné, az Egészségügyi Minisztérium korábbi államtitkára a stockholmi központú Európai Betegségmegelőzési és Ellenőrzési Központ élére került. Mindemellett a magyarok az alsóbb funkcionáriusi szinteken is jól „muzsikálnak”. Az április elejéig különböző bizottsági posztokra felvett 1081 fő között 173 honfitársunk van, ami a lengyelek után (249 fő) a második legnagyobb létszám az új tagállamokból. Egy hazai nyilvántartás szerint az Európai Parlament apparátusában körülbelül 70, az Európai Bíróságnál pedig 44 magyar dolgozik.
FELKÉSZÜLTEN. Egyéni érdemeknek vagy a hazai közigazgatás magas színvonalának köszönhető a viszonylag jó szereplés? Nos, valószínűleg mindkettőnek, bár Kazatsay Zoltán szerint igen jól felkészült magyar tisztviselők ostromolják az uniós intézmények magaslatait. Mellesleg a legnagyobb létszámban talán éppen a közlekedési és energiapolitikai főigazgatóságon értek célba.
Korántsem mindenki olyan elégedett azonban, mint a magyarok. A lengyelek például már komoly cirkuszt is csaptak amiatt, hogy a jelöltjeik eddig rendre lemaradtak a fontosabb állásokért folytatott versenyfutásban. Tény, hogy az eddig kinevezett vezetői posztokon egyáltalán nincs lengyel, ami fokozódó aggodalommal tölti el Varsót. Annyira, hogy Marek Belka kormányfő egy ízben már tiltakozó levelet is írt emiatt a bizottságnak. Siim Kallas, a személyzeti politikáért felelős észt biztos viszont a karjait széttárva azt mondja, hogy a konkurensek egyszerűen jobbak voltak, márpedig a felvételnél elsősorban az érdemek számítanak. Kallas szerint egyébként is túl rövid idő telt el eddig a bővítés óta, semhogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni. Másrészt a bizottság persze nem engedi el teljesen a füle mellett a lengyel panaszokat, és azt ígéri, hogy amennyiben az egyes új tagállamokból toborzott hivatalnokok száma az indikatív szint kétharmada alatt marad, meghozza majd a szükséges kiigazító intézkedéseket.
Az Európai Bizottság 2004 és 2010 között összesen 3441– köztük 50 vezetői és 189 középvezetői – állást irányzott elő a 10 újonnan csatlakozott ország állampolgárai számára. A posztok feltöltése fokozatosan történik és eddig nagyjából a tervek szerint haladt, bár – mint azt az illetékes biztos is elismerte – a folyamat tempója hagy kívánnivalót maga után. A „rekrutákról” általában kedvező véleménnyel vannak Brüsszelben, a szakmai felkészültségüket elismerik, ám némi ünneprontásként azt is hozzáteszik, hogy uniós ismereteikben sokszor még hézagok vannak.
