Felhasználóbarát
A pénzfelhasználást elsősorban az új tagállamok számára rugalmasabbá tévő szabályok a következők:
• Azok a tagállamok, ahol az egy főre eső átlagos GDP 2001 és 2003 között az uniós átlag 85 százaléka alatt volt (az új tagállamok, Portugália és Görögország), a strukturális alapoknál az uniós társfinanszírozás felső határa az operatív programok esetében 85 százalék lehet. Első ízben az EU-ban arra is lesz lehetőség, hogy a szóban forgó tagállamok valamennyi projektjükre 85 százalékos társfinanszírozást kérjenek a Bizottságtól.
• A strukturális alapoknál 2007 és 2009 között 7, a kohéziós alapoknál ugyanennyi időre 10 és fél százalékos előleget kapnak majd az új tagállamok három évre elosztva.
• Azok a tagállamok, ahol az egy főre eső átlagos GDP 2001 és 2003 között az uniós átlag 85 százaléka alatt volt (az új tagállamok, Portugália és Görögország), a vissza nem igényelhető áfát (uniós forrásból) támogatható költségként lehet majd elszámolni.
• A fenti kritériumnak megfelelő országok esetében a támogatások felhasználására adott határidőt egy évvel meghosszabbították a 2007 és 2010 közötti időszakban mind a strukturális, mind a kohéziós alapoknál. Ez idő alatt tehát csak ezen országok számára az n+2-es helyett az n+3-as szabály lesz érvényben. A többieknél az n+2-es szabályt a kohéziós alapra is kiterjesztik.
• Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a 10 új tagállamban, valamint Bulgáriában és Romániában lakásfelújítási és
-építési beruházásokat is lehet majd finanszírozni, de a támogatás felhasználásának módját a Tanács és az EP által elfogadandó rendelet szabályozza majd.
A 25 EU-tagállam vezetői szombaton a kora hajnali órákban állapodtak meg a 2007 és 2013 közötti pénzügyi tervről. A kormány- és államfők alkotta Európai Tanács a kiadások főösszegét hét évre a nemzeti összjövedelem 1,045 százalékában, 862,363 milliárd euróban rögzítette. Ez mintegy az eredeti bizottsági javaslat a GNI 1,21 százaléka, a nyári luxemburgi javaslat a GNI 1,06 százaléka, a legutolsó brit terv pedig a GNI 1,03 százaléka volt.
Ez az összeg, amit Angela Merkel német kancellár javasolt, 13,2 milliárd euróval nagyobb annál a javaslatnál, amelyet a csúcsot megelőzően hozott nyilvánosságra a brit soros elnökség. Körülbelül 10 és fél milliárd euróval bővült a brit javaslathoz képest a felzárkóztatási támogatások kerete, amely így eléri a GNI 0,37 százalékát. Az alku, amely sokáig késhegyen táncolt, újabb több mint 5 milliárd eurót visszajuttat az új tagállamoknak, amelyek tízen együttesen 7-7 és fél milliárd euróval rövidültek meg a nyári luxemburgi javaslathoz képest. A vidékfejlesztésnél is majdnem 3 milliárd euróval kisebb lesz a csökkentés, mint amit a britek előirányoztak. Számos ország – köztük hazánk – anyagi természetű igényeinek kielégítésére futotta a megemelt keretből.
London engedett
Kulcsszerepet játszott az áttörésben, hogy London belement a brit költségvetési visszatérítés hét év alatt 10,5 milliárd euróval történő mérséklésébe. A felülvizsgálati klauzula értelmében az Európai Bizottság 2008–2009-ben az uniós költségvetés kiadási és bevételi oldalának reformjára vonatkozó átfogó javaslatokat terjeszt majd elő, amelyekről az Európai Tanács hozhat majd konkrét döntéseket.
A fejezetek
A versenyképességi fejezetre szánt kiadások összege a luxemburgi javaslattal megegyezően 72 milliárd euró hét évre, ami több mint 40 százalékos csökkentést jelent a bizottság eredeti javaslatához képest. A tagállamok ezen belül kikötötték, hogy a kutatásra fordított források összegének az időszak végére, 2013-ra körülbelül 75 százalékkal nőniük kell a 2006-os szinthez képest. Még ezen költségvetési fejezet alatt az Európai Tanács két új tagállamnak és egy leendő tagállamnak megemelte az atomerőművek biztonságos bezárására korábban előirányzott összeget.
Kohéziós politika
A fejezetben az új tagállamok végül is mentesülnek azon követelmény alól, amely előírja, hogy a konvergencia-célterületnél a támogatások 60, a regionális versenyképességi és foglalkoztatási célterületnél a támogatások 75 százalékát a hétéves időszak átlagában a lisszaboni versenyképességi célok elérését célzó projektekre fordítsák.
Eldőlt, hogy az EU-27-ek nemzeti összjövedelmük 0,37 százalékát fordítják majd felzárkóztatásra (strukturális és kohéziós alapokra) a britek által javasolt 0,36 százalék helyett. Az alku 10 és fél milliárddal megemeli a kohéziós politikára szánt keret költségvetését.
Strukturális alapok
Az alapok 81,9 százalékát (252,234 milliárd eurót) a legszegényebb, úgynevezett konvergenciarégiók kapják majd, ebből a kohéziós alapra a keret 24,4 százaléka, vagyis 61,5 milliárd euró jut. A strukturális alapok második, regionális versenyképességi és foglalkoztatási célterületére a keret 15,7 százaléka (48,38 milliárd euró) jut, s ennek az összegnek a 21,4 százalékával (10,36 milliárddal) gazdálkodhatnak majd az első célterületből természetes fejlődésük miatt kinövő régiók, köztük a Közép-Magyarország régió. A harmadik, területi együttműködést előmozdító célterület a források 2,4 százaléka, 7 és fél milliárd euró fölött rendelkezhet.
Kohéziós alap
Ami a kohéziós alapot illeti, a teljes pénzügyi borítékot úgy határozzák meg, hogy a 44,7 eurós átlagos egy főre jutó támogatási intenzitást megszorozzák a támogatásra jogosult lakosság létszámával.
A pénzügyi terv az átmeneti intézkedésekről is rendelkezik. Háromfajta átmenet képzelhető el. Azok a régiók, amelyek a statisztikai hatás következtében veszítik el a legbőkezűbb, konvergencia-célterületből való támogatásra való jogosultságukat, 2007-ben a 2006-os egy főre eső támogatásuk 80 százalékát kapnák.
Azonban mindezt egy olyan „lineáris csökkentéssel”, hogy 2013-ban érjék el a regionális versenyképességi és foglalkoztatási célterületnél az egy főre jutó átlagos támogatási intenzitási szintet. Az összeget minden munkanélküli után 600 euróval megfejelnék.
A második csoportban azok a régiók találhatók, amelyek jelenleg jogosultak az első célterületből fizetett támogatásokra, de természetes fejlődésük következtében 2007 után nem felelnek meg többé a feltételeknek. Ezeket a régiókat fokozatosan bevezetik a második, regionális versenyképességi és foglalkoztatási célterületbe.
A harmadik csoportba azok a tagállamok tartoznak, amelyek továbbra sem érik el az EU-15-ök átlagos GNI-jének 90 százalékát, de amelyek elveszítenék a kohéziós alapra való jogosultságukat, mivel a 25-ök Európájában már 90 százalék fölé kerülnének. Ezek a tagállamok fokozatosan leválnak a kohéziós alapról, mégpedig úgy, hogy 7 éves átmeneti időszak alatt fokozatosan csökkennek majd a támogatásaik. A csökkenés menete: 2007-ben 1,2 milliárd, utána 850 millió, 500 millió, 250 millió, 200 millió, 150 millió, és 2013-ban 100 millió euró lesz a támogatás mértéke.
Változó arányszámok
A megemelt kiadási főösszeg miatt azt az arányszámot is megnövelték a korábbi brit javaslathoz képest, amely rögzíti az egyes országok által maximálisan felhasználható felzárkóztatási támogatások mértékét. Az EU-25-ök átlagos fejlettségi szintjének 40 százalékát nem elérő tagországok (2001 és 2003 közötti statisztikák alapján) GDP-jük maximum 3,7893 százalékát használhatnák fel ilyen címen. A 40 és 50 százalék közötti tartományban 3,7135 százalék lenne a felső határ, míg az 50-55 százalékos fejlettségi szintnél 3,6188 százalék. Magyarország az 55-60 százalékos fejlettségű országok kategóriájába tartozik a 2001 és 2003 közötti statisztikai adatok alapján, és mint ilyen, GDP-jének legfeljebb 3,5240 százalékát használhatja majd fel felzárkóztatási támogatásként. Szakértők szerint ennek a számnak a módosításával hazánk 820 millió euró plusz felzárkóztatási forráshoz jutott. Illetve csak juthat, hiszen saját forrás felhasználásáról van szó.
A pénzügyi terv egy sor kiegészítő intézkedést is helybenhagy, lényegében egyenként kielégítve az országok speciális igényeit. Így jut több pénzhez az öt legszegényebb lengyel régió, plusz 140 millió euróhoz Közép-Magyarország régió, további 200 millióhoz Prága, de például Spanyolországnak is kiosztottak még 2 milliárd eurót az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (strukturális alap), hogy emeljék a kutatásra és a vállalati fejlesztésre fordítható támogatások mértékét. Ceuta és Melilla, a két bevándorlók rohamát kiállni készülő afrikai spanyol enklávé is kapott 50 millió euró támogatást. Olaszországot is megkínálták 1,9 milliárd euróval a strukturális alapokból, akárcsak a keletnémet tartományokat, amelyeknek 300 millió kiegészítő támogatást nyújtanak majd.
A többi költségvetési fejezet a mezőgazdaságtól az adminisztratív költségekig
Mint ismeretes, a közvetlen agrárkifizetések és a piaci támogatások szintjét még 2002-ben előre úgy rögzítették, hogy azok 2007 és 2013 között a 2006-os szinten maradjanak. Ebbe a keretbe ugyanakkor most beszorították azt a 8 milliárd eurót, amit az Európai Bizottság a bolgár és a román mezőgazdaságnak szán a csatlakozás után. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdák (kivéve az új tagállamok agrártermelőit) közvetlen kifizetései az időszak végére akár 11-12 százalékkal is csökkenhetnek. Másfelől a tagállamok végül elfogadták, hogy az agárköltségvetés első, piaci pilléréből a tagországok maximum 20 százalékot átirányíthassanak a második, vidékfejlesztési pillérhez. A vidékfejlesztés újabb közel 3 milliárd eurót visszakapott abból a 7 milliárdból, amivel a brit elnökség eredetileg csökkentette a keretet. A teljes vidékfejlesztési keret így hét évre 69,25 milliárd euró lesz a 27 országnak, amiből 40,73 milliárdot az EAGGF garanciarészlegéből folyósítanak majd. A Bizottság biztosítani fogja, hogy legalább 33,01 milliárd eurót a tíz új tagállam, valamint Bulgária és Románia kapjon a teljes keretből. 3,57 milliárd eurón Ausztria, Finnország, Írország, Luxemburg, Franciaország és Svédország, illetve Portugália osztozik majd.
A 3. költségvetési fejezet első alfejezetére – Szabadság, biztonság és igazságosság– hét év alatt összesen 6,63 milliárd euró jut majd, míg más belső politikákra (kultúra, ifjúság, audiovizuális politika, egészségügy és fogyasztóvédelem) 3,64 milliárd eurót költenek.
Az EU külső szerepvállalására 49,8 milliárd euró áll majd rendelkezésre 2007 és 2013 között. Az adminisztratív költségekre valamivel több mint 50 milliárd euró jut majd (50,3 milliárd), vagyis 200 millióval emelkedett a büdzsé a korábbi brit tervezethez képest.
A saját források rendszere
Mindenekelőtt a saját források felső határa – tehát amennyit maximálisan befizethetnek a tagállamok a kasszába – kötelezettségvállalási előirányzat szintjén továbbra is a GNI 1,31 százaléka, kifizetési előirányzat szintjén pedig a GNI 1,24 százaléka lesz.
A brit rebate (jelene és jövője)
A brit költségvetési visszatérítés kiszámításának módja első ízben változik, ami miatt a franciák felettébb elégedettnek mondták magukat, igaz, azt nem tudták elérni, hogy a változás állandó, 2013 után is automatikusan érvényes legyen.
A brit rebate-et eddig a következőképpen számolták ki: az összes tagállamnak allokált kiadást összevetik az összes Nagy-Britanniának allokált kifizetéssel, és ugyanezt teszik a befizetésekkel is. A két arányszám összevetéséből kiderül, hogy a Nagy-Britanniára eső kiadás többi tagállaméhoz viszonyított aránya mindig kisebb, mint a befizetés aránya. A briteknek ezért eddig a hozzájárulásuk kétharmadát be sem kellett fizetniük.
A mostani megállapodás azonban csökkenteni fogja az allokált kiadási állományt, miután a közös agrárpolitika piaci kiadásainak (agrárbüdzsé első pillér) kivételével a 10 új tagállamra fordított kiadásokat nem veszik majd figyelembe a visszatérítés nagyságának kiszámolásakor. Miután ezáltal a két arányszám közötti különbség csökkenni fog, ezért aztán a briteknek járó visszafizetés is csökkenni fog, konkrétan, az eddiginél több pénzt kell majd befizetniük a költségvetésbe hozzájárulásként. Ez az összeg maximum 10 és fél milliárd euró lehet, ennyivel fog csökkenni tehát 2007 és 2013 között a brit visszatérítés. Tony Blair szerint a nyári luxemburgi javaslat ennek a duplájával csökkentette volna a rebate-et.
2007 és 2008-ban azonban még nem változik a visszatérítés, 2009-ben az újakra fordított kiadások (mínusz mezőgazdaság 1. pillér) 20 százalékával, a következő évben már 70 százalékával csökken, míg 2011-től már az új tagállamokra fordított kiadások 100 százalékát elvonják majd a rebate összegének kiszámításakor. A megállapodás szövege szerint a szigetország ezzel legkésőbb 2013-ig teljes mértékben kiveszi majd részét a legutóbbi bővítés költségeinek finanszírozásából.
Küzdöttek, s nyertek
Az alku fontos része volt néhány nettó befizető ország azon kívánságának a teljesítése, hogy csökkenjen hozzájárulásuk a közös költségvetéshez. A tagállamok megállapodtak, hogy az áfabefizetés kulcsa mindenki számára 0,30 százalék lesz, kivéve Ausztriát, ahol 0,225 százalék, Németországot (0,15 százalék), Hollandiát és Svédországot (0,10 százalék). Hollandia éves költségvetési hozzájárulását ezenkívül 2007 és 2013 között 605 millió euróval, Svédországét pedig 150 millió euróval csökkentik. A hollandok számításai szerint így elérték az 1 milliárd eurós csökkentést, amiért harcoltak. Hollandia máig a legnagyobb nettó befizető az egy főre eső hozzájárulás alapján.
Felülvizsgálati záradék
Az Európai Tanács egyetértett abban, hogy a gyors változásokra való tekintettel az EU-nak átfogó felülvizsgálat tárgyává kell tennie a keretköltségvetést, aminek a kiadási és a bevételi oldalra egyaránt ki kell terjednie. E célból felkérték az Európai Bizottságot, hogy az uniós kiadások valamennyi aspektusára – a közös agrárpolitikára és a brit visszatérítést is beleértve a saját forrásokra is – kiterjedő teljes és átfogó felülvizsgálatot végezzen, és erről jelentést készítsen 2008–2009-ben. Az Európai Tanács e felülvizsgálat alapján a felülvizsgálat által érintett valamennyi témáról döntést hozhat. A felülvizsgálatot a következő pénzügyi terv előkészületei során is figyelembe veszik majd.
