December 1-jén Budapesten, vidéken és külföldön virrasztással tiltakoznak a hajléktalantörvény hatályba lépése ellen.
A nemzeti együttműködés jegyében várjuk azoknak a fideszes és KDNP-s képviselőknek a jelentkezését, akik egyetlen napra – mondjuk karácsony estére – befogadnának egy hajléktalant. Az első Börtön helyett lakhatást! akció után ugyanis számtalan hozzászólás érkezett. Volt közöttük olyan is, amely arra tett javaslatot, hogy a miniszterek és képviselők ajánlják fel luxuslakásaik 1-2 szobáját fedél nélküli honfitársainknak.
Mi ennyire nem lennénk radikálisak, de úgy véljük, általában a bűnt bűnhődésnek kell követnie, és itt az ideje feltenni a kérdést, valóban bűncselekmény-e a hajléktalanság. Ha társadalomellenes az önkormányzat területén aludni, élni, akkor azon kívül miért nem? A parlamentben szabad aludni, melegedni? Vagy ennél egyszerűbb a képlet? Amit nem látunk, az nincs? Ez így ugyanúgy csak a lelkiismeret-furdalás elaltatására szolgál, mint az, hogy az ötletgazda, hajléktalanügyi referens és józsefvárosi polgármester mára segélykoncertet szervez a hajléktalanoknak. Az nem megy, hogy miközben Kocsis hajléktalanügyi referens éppen arról beszél, büntetné a hajléktalanok megalázóit, párttársai hajléktalanmaffiát és nyomoripart emlegetnek.
Bevalljuk, eddig egyikünk se fogadott be hajléktalant. Adtunk nekik pénzt, ételt, ruhát, de be a meleg, tiszta lakásunkba? Viszolyognánk a rózsagyökérarcú vénembernek látszó negyvenes látványától, szagától. Viszolygásunktól elborzadunk, szégyelljük, de most nem magunkat akarjuk ostorozni. A jelenleg regnáló pártszövetség tagjait talán emlékeztetni sem kell arra a híres betlehemi történetre, amikor egy áldott állapotban lévő nőt sem fogadott be senki. A gyermek, akit szült, azóta sokaknak adott reményt. Az ő tanításából is illene tudni, hogy nem a hajléktalanság a bűn, hanem az, ha elveszik valakinek a méltóságát. Semmit sem tettünk pénzzel, étellel, ruhával, ha nem adunk valódi reményt annak visszaszerzésére.
