Minden esély meg van arra, hogy remekül záruljon a németországi futball torna. A nem túl színvonalas eddigi 63 mérkőzés után a döntőben jó reményekkel bízhat mindenki abban, hogy klasszis élménnyel ér véget a vb.
A szereplők önmagukban lehetnek a garanciái ennek. Remek futballisták, jól ismerik egymást: a Juventusból például nyolc játékos is szerepel. (Buffon, Cannavaro, Zambrotta, Camoranesi Del Piero, míg a galloknál: Thuram, Vieira és Trezeguet.)
Mindkét válogatottból vannak olyanok, akik utoljára szerepelnek a válogatottjukban, de Zinedine Zidane csak egy van a mezőnyben. Az utóbbi évtized legjobb labdarúgójának tartott francia középpályás reneszánszát éli. A csoportküzdelmeken csak nyögvenyelősen teljesítő gall válogatott utóbbi három meccsén az ő vezérletével jutottak el a döntőig, amely méltó befejezése pályafutásának.
Az olaszoknál a csapat legnagyobb ászának tartott Francesco Totti is bejelentette: utolsó fellépésére készül az Azzurik válogatottjában, mégis, a figyelem egy másik csapattársára irányul: a vb egyik legkiemelkedőbben játszó védője, Fabio Cannavaro is szép jubileumhoz érkezett: 100. meccse a nemzeti csapatban épp a döntőben köszöntött rá.
A két gárda a vb esélyes csapatainak formahanyatlását is figyelembe véve, teljesen megérdemelten jutott a fináléba, az olaszok mindössze egy gólt kaptak – az is Zaccardo öngólja volt – , briliáns védekezéssel, klasszis középpályás-sorral abszolválták az eddigi mérkőzéseket. A gallok az egyenes kieséses szakaszban tértek magukhoz, és játszottak egyre magabiztosabban és bátrabban, ráadásul – Zidane vezérletével – tetszetősebben is.
Olaszország és Franciaország sok remek meccset vívott már egymással, mindig is presztízs találkozót ígér kettejük összecsapása, de a 2000-es Eb-döntőnél nincs emlékezetesebb. Akkor az olaszok végig 1-0-ra vezettek, majd a hosszabbítás utolsó perceiben, később pedig aranygóllal 2-1-re fordítottak a gallok. Ennél jobb visszavágásra nem is lehet mód.
