Virágba borult az észak-chilei Atacama-sivatag. A Santiagótól 600 kilométerre fekvő, Llanos de Challe nemzeti parkhoz, az Atacama-sivatag kapujához vezető út mentén mindenüttfehér, sárga, kék, vörös és narancsszínű virágok emelkednek ki a homokból, elborítják a kaktuszokat, és a sziklákba kapaszkodnak.
A nemzeti park igazgatójának elmondása szerint idén kivételesnek számító, több mint 50 miliméteres eső hullott a sivatagra, és az ott bőségesnek számító víz megjelenése után az összes, évtizedekig bujkáló faj kibújt a földből. “Legutoljára 1989-ben volt ennyi virág. Azóta is virágzott a sivatag, de nem ilyen mértékben” – magyarázta a szomszéd falu lelkésze, amatőr botanikus.
A virágok megjelenéséhez a megfelelő csapadékmennyiség kulcsfontosságú, de azon kívül még több tényező ritka együttállására is szükség van. Az esőnek egyrészt rendszeresnek időközönként kell megjelennie, és az nem lehet sem túl heves, sem túl szórványos, és az is kell, hogy a déli tél idején a fagyok ne akadályozzák a csírázást. Ha minden feltétel adott, a sivatag szeptembertől decemberig borul virágba.
A park egyik őrének tájékoztatása szerint a parkban több mint 200 olyan növényfaj él, amely csak ott honos, közölük 14-et a kipusztulás fenyeget. Elpanaszolta, hogy jó néhányan kitépnek növényeket abban a hiú reményben, hogy otthon majd kinőne.
“A park őrzéséhez nincs elég pénz, öt őr járja be a 45 ezer hektárnyi területet” – tárta fel Carla Louit, hozzátéve, hogy inkább a látogatók tudatosítására igyekeznek figyelmet fordítani. A pénzhiány miatt nem csak a növények védelmét nem tudják megfelelően ellátni, hanem megfelelő kutatásokra sincsen pénz, és emiatt az nehéz tervet kidolgozni az állagmegóvásra is.
