A katolikus egyházfő a húsvéti virrasztás alkalmával mondott szentbeszédében felidézte a bibliai teremtéstörténetet. Elmondta: helytelen lenne azt gondolni, hogy valamikor a világűr egy apró szegletében véletlenül létrejött valamiféle élőlény, amely képes volt a gondolkodásra, és megpróbál ésszerűséget találni a teremtésben, vagy ésszerűséget vinni belé.
“Ha az ember az evolúció véletlen terméke lenne valahol a világűr peremén, akkor az életének nem lenne értelme” – mondta a Szentatya, kiemelve, hogy a “teremtő, isteni ok” jelen volt az élet eredeténél.
A húsvéti virrasztás félhományban kezdődött, jelképezve Krisztus koporsójának sötétségét a feltámadása előtt. Ezt követően borult fényárba a Szent Péter székesegyház.
Ez az ünnep jelenti a húsvéti szent háromnap középpontját, azt jelképezve, hogy Krisztus kereszthalála visszaszerezte az embereknek az életet. A keresztények számára ez a virrasztás emlékezés arra az éjszakára, amelyen Krisztus feltámadt. A vigília csak a sötétség beállta után kezdődik, abban a jelképes értelmű sötétben, amely Krisztus halálával borult a világra. Az egyház ezen az éjjelen imádkozva várja Krisztus feltámadását.
A pápa a szertartás folyamán a hagyományoknak megfelelően megkeresztelt néhány felnőttet: egy svájci, egy albániai, egy oroszországi, egy perui, egy szingapúri és egy kínai hívőt.
