Egy évvel ezelőtt kezdődött a 42 évig uralkodó Moammer Kadhafi elűzésével és halálával végződő líbiai felkelés. A hatóságok a nyolc hónapig tartó polgárháború áldozataira való tekintettel nem rendeztek hivatalos megemlékezést, ám minden házaspárnak kétezer dinárt (körülbelül 380 ezer forint), minden gyereknek 200 dinárt (38 ezer forint) osztottak szét az alkalomból.
Ahol mégis ünnepeltek, ott csak komoly biztonsági előkészületek mellett, mert a hatóságok Kadhafi híveinek támadásától tartottak. A tömegek énekkel, zászlókkal és tűzijátékkal ünnepelték az évfordulót, a házak és az autók piros-fekete-zöld színben pompáztak.
Bár néhányan nosztalgiával emlékeztek Kadhafira, a többség sikerként értékelte az utóbbi évet.”Korábban ő volt minden, és a nép gyenge volt. Most mindenki egyenlő” – mondta egy 3 gyermekes anya Tripoliban a diktátorról. “Az ország minden gondja ellenére ez egy nagyszerű nap, amit meg akarunk ünnepelni” – emelte ki egy 22 éves mérnökhallgató.
Sok líbiai életkörülményei javultak ugyan, de a demokrácia kiépítése és az ország stabilizálása nehézkesebbnek bizonyult a vártnál.Az Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) hatalma nem terjed ki Líbia minden szegletére, az űrt pedig a helyi milíciák töltik be. Az országban 125 ezer ember van fegyverben, és egy-egy terület feletti befolyásért több parancsnok vetélkedik.
Bár az ÁNT a Kadhafi-hívekben látja a legnagyobb veszélyt – a néhai diktátor Szaadi nevű fia már bejelentette visszatérését, és felvette a kapcsolatot néhány törzzsel -, a csalódott forradalmárok komolyabb gondot jelenthetnek. Haragjukból Abdel Dzsalíl kormányfő is ízelítőt kapott januárban, amikor a dühös tiltakozók üvegekkel dobálták meg Bengáziban, mert szerintük elárulta a forradalom eszméit, egykor Kadhafit kiszolgáló embereket alkalmazott.
