Tíz napja már (április 28.), hogy két magyar állampolgárt elraboltak a szíriai Deir ez-Zor városában, de a magyar túszok sorsáról továbbra sem tudni semmit, a Terrorelhárítási Központ csupán annyit közölt egy nappal az incidens után, hogy a túszok információik szerint életben vannak. Személyükről és az elrablás körülményeiről azonban napról napra újabb részletek látnak napvilágot.
A Külügyminisztérium a túszejtés után hat nappal (május 4.) adott ki nyilatkozatot, melyben sajtó kiemelt érdeklődésére így reagáltak: “Az illetékes magyar szerveknek – a sikeres embermentés érdekében – nem áll módjukban az összes megtett intézkedést nyilvánosságra hozni. Bízunk abban, hogy a sajtó, honfitársaink testi épsége és biztonsága érdekében, felelősen gondolkodik és partnere a magyar szerveknek az ügyben”.
A Terrorelhárítási Központ munkatársai egy nappal korábban (május 2-án) kapták meg a beutazási vízumot. Az sem vált teljesen világossá, hogy ottlétükkel milyen formában segíthetnék elő a túszok szabadulását, miután még az sem tudni, hogy fogvatartóik a polgárháború sújtotta ország mely frakciójához tartoznak: kormányerők milíciái, lázadó szabadcsapatok, iszlamista csoportok, vagy éppen egyszerű bűnözők, piaci alapon.
Fotó: MTI / Bulent Kilic
Bár a Hír24 forrásai szerint Deir ez-Zor a szíriai olajipar egyik központja, a Mol tulajdonában lévő, horvát illetőségű INA olajtársaság február végén az uniós szankciókat követve bejelentette, hogy kivonul az országból, a Mol érdekeltségébe tartozó telephely pedig nem működik a környéken. A telephely egy magyar olajkutató cég, az MB 2001 Olajipari Szolgáltató Kft. szervizhátterét biztosította évekkel ezelőtt. Az MB csoport tulajdonosa Mohammed al-Barvani ománi üzletember.
A cég ügyvezető igazgatója, Remeczki Ferenc a Magyar Nemzetnek nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy a cége alkalmazottait rabolták-e el. 2010-ben a helyi megbízók felbontották a szerződést a magyar céggel, a munkások pedig nagyrészt hazajöttek, de a több száz millió forint értékű, magyar tulajdonban lévő olajfúrók és egyéb berendezések őrzését végezték a magyar szakemberek.
Marosi Antal újságíró hétfőn a Kossuth rádiónak elmondta, értesülései szerint az elrabolt magyarok ötven év körüliek és az Alföldről származnak. Mindketten olajipari munkások, akik több mint tíz évet töltöttek már el Deir ez-Zor térségében. Az újságíró szerint ismerik a helyi viszonyokat, valamelyest beszélik a nyelvet is és köztudott volt a helyiek között, hogy kik ők és mivel foglalkoznak.
Késő éjszaka, 28-án fegyveresek jelentek meg a konténerből álló tárbornál, az őrt valahogy rábeszélték, hogy nyissa ki a kaput, majd bejutva fém alkatrészekkel, parabolákkal, egy dzsippel és a két magyarral távoztak. Az újságíró szerint a támadás jellege sem igazán utal arra, hogy a kormányerők, vagy lázadók követték volna el az emberrablást.
Furcsának tűnik ebben az esetben az információk teljes titkoban tartása, hiszen a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy helyi banditák ütöttek rajta a telephelyen, és véletlenszerűen rabolták el a magyarokat, akikért vélhetően váltságdíjat remélnek. Ebben az esetben irrelevánsnak tűnik, hogy kikerülnek-e az akcióval kapcsolatos körülmények, adatok. Az elmúlt időszakban több hasonló túszejtési ügy is lezajlott, de egyikben sem volt példa a nyilvánosság ilyen mértékű kizárására.
Közben választások is zajlottak a közel-keleti országban, de a szakértők szerint ezek nem kínálnak megoldást a folyamatosan romló polgárháborús viszonyokra, ráadásul a térségben, ahol a magyarokat elrabolták, nem is voltak komolyabb összetűzések a lázadók és a kormányerők között. A kormány mindenesetre
