Az amerikai Haditengerészeti Kutatási Hivatal augusztusban két héten át demonstrálta az új eszközök képességeit a James folyón, a Virginia állambeli Fort Eustis közelében. A gyakorlatokon a hadihajók a Perzsa-öböl bejáratául szolgáló Hormuzi-szoroson való áthaladáshoz hasonló manővereket mutattak be. A hadihajókat 13 kisebb felfújható, merevaljú őrhajó kísérte, amelyek közül nyolc egy “ellenséges” jármű észlelésekor kivált a csoportból és bekerítette a célt.
A járművek maguk döntik el, hogy a riasztást követően milyen manőverekbe kezdenek. Képesek összehangoltan körbevenni egy ellenséges célpontot, elállni annak útját, vagy .50-e kaliberű (12,7 milliméteres) géppuskáikból tüzet nyitni rá. A halálos csapás alkalmazásáról azonban mindig az emberi akarat dönt.
Minden csónakot egy tengerész felügyel a vezérlőhajóról. Az eszközöket bármikor át lehet állítani kézi vezérlésre. Ha a kommunikáció a kezelővel megszakad, akkor az önműködően őrhajó leáll. Az elmúlt évtized során a NASA Mars Roverénél alkalmazott megoldások adaptálásával kifejlesztett új haditechnika a saját élőerőt megkímélve képes az ellenséges járművek elrettentésére, megrongálására vagy megsemmisítésére.
Az őrcsónak agyát jelentő, mintegy 2 ezer dollár értékű irányító berendezés-készletet, amelyhez egy radar és szenzorok is tartozik, beszerelhető a haditengerészet bármely már meglévő kisebb járművére. A csónak célját, útvonalát és sebességét fejlett algoritmusok határozzák meg.
Matthew Klunder ellentengernagy, az arlingtoni székhelyű haditengerészeti kutatási hivatal vezetője elmondta, hogy a személyzet nélküli őrhajókat nemcsak hadihajók, de tengeri fúrótornyok, vagy kikötők védelmében is bevethetők.
