Egy papnak vagy püspöknek is jogában áll szabadon véleményt nyilvánítania a társadalmat érintő kérdésekben
– nyilatkozta a Telexnek Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaly szeptemberben megválasztott új elnöke.
A portál szerint Székely csak írásban vállalta az interjút, ám számos feltett kérdésre nem válaszolt. Így például az egyházi gyermekbántalmazások helyzetére vonatkozó kérdésre, de arra sem, hogy az MKPK vezetője mit gondol arról, hogy papok jelennek meg a Fidesz pártpolitikai rendezvényein. De nem reagált elődjének, Veres Andrásnak azon mondatára sem, miszerint a „választások előtt eljönnek hozzánk, és mi ugyanúgy fogadjuk a kormányon lévő pártokat és az ellenzékieket”, továbbá arra, hogy Székely találkozott-e már aktív politikusokkal. Az elnök azzal indokolta a szelektív válaszadást, hogy
Az MKPK egyébként A szeretet üzenete címet adta az interjúnak, az írásban átküldött szöveget a Telex változtatás nélkül közölte.
Az egyháztól elfordulók arányának hazai emelkedésével Székely János egy világtendenciát állított szembe: „Az egész emberiséget tekintve a hívők aránya nem csökken, hanem növekszik. (…) Mi ennek az oka? Egyrészt a hívő embereknek világszerte jóval több gyermeke születik, mint a nem hívőknek. Ez így van a legszegényebbek körében, de a középosztálybeliek és a legnagyobb jómódban élők körében is. Másrészt nagyon sok a megtérés. Hiteles hívő közösségekbe nagyon sokan lépnek be évről évre.” Jelezte: elsősorban „a nyugati kultúrkörben, különösen is Európában jellemző az elvallástalanodás. Ez a jelenség a nyugati kultúra válságának egyik tünete.” Kiemelte: bár
a vasárnaponként templomba járók száma valóban jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben, ugyanakkor a hit iránti érdeklődés, az élet mélyebb értelmének keresése nem tűnt el az emberek szívéből.
A vallástól való eltávolodás okai közül kiemelte XVI. Benedek pápa elemzését a szabadság fogalmának félreértéséről. „A modern ember azt gondolja, hogy a szabadság lényege az, hogy bármit, amit elgondolok, amit szeretnék – ha másnak nem ártok vele – mindenféle külső korlátozás nélkül megtehessem. Ezzel a szabadság fogalommal három súlyos probléma merül fel.
- Az első az, hogy sok ember, sok egymástól eltérő szubjektív életterv és szándék létezik. Ezeket valahogyan össze kellene hangolni, ha harmonikus társadalomban szeretnénk élni. Ehhez pedig szükség lenne egy objektív mércére, támpontra.
- A másik nehézség az, hogy nemcsak szubjektív szabadságok léteznek, hanem létezik a rajtunk kívül álló objektív világ is. Az emberi szabadságoknak bele kellene illeszkednie abba a gyönyörű, objektív harmóniába, ami ott van a külvilágban, az atomokban, a galaxisokban, a sejtjeinkben, a szellemünkben. Az ökológiai katasztrófa egyre fenyegetőbb réme arra figyelmezteti a modern embert, hogy a világnak, benne a Föld bioszférájának vannak kőkemény, objektív törvényei és korlátai. Vagy megtanulunk alázatosan ebbe a harmóniába belesimulva élni, vagy önmagunkat fogjuk elpusztítani.
- A harmadik nehézség pedig az, hogy az ember lényege szerint társas lény, szeretetre született. Akkor lesz boldog, ha szeret, ha odaadja az életét, ha kötődik másokhoz. A szabadság igazi beteljesedése nem a korlát nélküliség, nem a pillanatnyi önkény, hanem a jó akarása, a szeretetben való önátadás.”
Ráadásul Székely szerint ezeket az okokat a hétköznapi ember nem gondolja végig, inkább csak sodródik az általános, vallástól eltávolodó hangulattal.
A kormány világháborús riogatásáról az MKPK elnöke azt írta: „a világunk az utóbbi években elkezdett átalakulni egy egypólusú világból, ahol az Egyesült Államok volt a világ megkérdőjelezhetetlenül legerősebb nagyhatalma, több pólusú világgá. Ez pedig, tragikus módon, új konfliktusokkal jár. (…) A háború fenyegetése ott lebeg az emberiség feje felett. Ferenc pápa egyenesen azt mondta, hogy a harmadik világháború már elkezdődött, csak darabokban folyik. A kereszténység minden rendelkezésére álló eszközzel a béke megőrzését, a béke megteremtését igyekszik előmozdítani.”
A katolikus papok politikai szerepvállalásáról Székely János így vélekedett:
A katolikus egyház pártpolitikában nem vesz részt. A papjaink nem lehetnek politikai szervezetek tagjai, a szószékről nem hangozhat el pártpolitikai indíttatású üzenet. Ugyanakkor fontos emberi értékek mellett szót emelünk. Ilyenek a család, az emberi élet védelme a fogantatástól a természetes halálig, a béke, a lelkiismereti szabadság, a szegények iránti szolidaritás.
Hozzátette: egy papnak is joga van megnyilvánulnia közéleti kérdésekben. „Talán nem a legszerencsésebb, ha ezt kamerák előtt teszi. A pap, bár a pártpolitikában nem vehet aktívan részt, de kiállhat fontos értékek mellett, mint a család, az élet védelme, a szegények iránti szolidaritás, a béke, a társadalmi párbeszéd etikus volta stb.”
Az MKPK elnöke kifejtette a véleményét az azonos neműek kapcsolatáról is. Mint írta: „az azonosnemű iránti vonzalom kialakulásának sokfajta és összetett okai vannak. Az egyház nem tekinti bűnnek az ilyen vonzalmat. Az ilyen vonzalommal élő személy ugyanolyan emberi méltósággal rendelkezik, mint bárki más. Helytelen dolog az ő kirekesztése, megbélyegzése. Ugyanakkor a számára igazi, hiteles kibontakozást jelentő út nem ennek a vonzalomnak testi kapcsolatban való megélése, hanem a kivezető út megtalálása.”
