Magyarország számára 1918. november 3-án, a padovai fegyverszünettel ért véget az első világháború. Őszirózsás forradalom, a katonák lefegyverzése, cseh, román és szerb megszállás és a proletárdiktatúra után a trianoni békediktátum véglegesítette hazánk új határait 1920. június 4-én. Ezek kijelölésénél sehol, egyetlen alkalommal sem vették figyelembe a magyar érdekeket, mindent a nagyhatalmi politikának és a farvizein utazó szomszédos államok igényeinek megfelelően döntöttek el.
Egyetlen kivétel Sopron és környéke, egy mindössze 255 négyzetkilométeres terület volt, ahol győztek az úgynevezett wilsoni elvek, és a lakosok népszavazáson dönthettek: Magyarországhoz, vagy Ausztriához szeretnének tartozni. Persze ez sem járt „alanyi jogon”: a Rongyos Gárda kitartása és a magyar politika kockázatvállalása kellett hozzá.
Forrás: Wikipedia
A legbátrabbak
A trianoni békeszerződés aláírásakor Magyarországon még káosz uralkodott: a román és a cseh katonaság lassan visszavonult a békeszerződésben lefektetett határokig, a szerbek azonban megszállva tartotta Baranyát, az osztrákok pedig képtelenek voltak bevonulni a nekik „ítélt” Burgenlandba. A nyugati országrészt ugyanis a Prónay Pál vezette, úgynevezett Rongyos Gárda tartotta megszállva, amely a lakosság segítségével időről időre visszaverte a terület átvételére érkező osztrák csapatokat.
Tudjuk, Balassagyarmat úgy maradhatott magyar, hogy a város polgárai, leszerelt katonák, vasutasok egyszerűen kiverték a cseh hadsereg egységeit, a Dél-Dunántúlon pedig Kercaszomor állt ellen sikerrel a megszállóknak. Előbbi a Civitas Fortissima, a legbátrabb város, utóbbi a Communitas Fortissima, a legbátrabb falu címet kapta az Országgyűléstől. Burgenland esete azonban más, sokkal több, mint hogy a lakosság elkeseredett harca meghátrálásra késztette a bevonuló idegen katonaságot.
Fotó: MTI / Nyikos Péter
Ausztriával szemben azért lehetett sikeres az ilyen típusú ellenállás, mert a kisantant országoknál lényegesen gyengébb és kimerültebb volt a háború végére, ráadásul külföldi hatalmak sem támogatták oly mértékben. Maga a gárda, vagy ahogy még magukat nevezték a „felelőtlen elemek” – minthogy mindenkitől függetlenek voltak, felelősséggel senkinek nem tartoztak – az ország minden részéből összegyűlt férfiakból állt. Volt katonák, hazafiak, kalandorok gyűltek össze a nyugati határ védelmére.
Burgenland teljes, 4000 négyzetkilométeres területét ellenőrzésük alatt tartották, és a mai napig nem lehet megállapítani, hogy spontán szerveződésről volt-e szó, vagy a magyar kormány állt a Rongyos Gárda létrehozásának és akcióinak hátterében. Akárhogy is volt, „független” ténykedésük kimondottan hasznos volt a kabinet céljainak eléréséhez.
Merész időhúzás
A magyar külügy álláspontja ugyanis az volt, hogy a szerb csapatok kivonulásával párhuzamosan hazánk is megkezdi az Ausztriának ítélt terület átadását. A szerbek visszavonultak, ám Burgenlandot az osztrákok mégsem tudták „átvenni”. Bethlen István miniszterelnök széttárta a kezét: a területen felkelés folyik, a magyar kormány tehetetlen. Nem ördögtől való a feltételezés, miszerint ha a kabinet akarta volna, meg tudta volna akadályozni a gárda tevékenységét, de ezt adott helyzetben igen nehéz lenne a magyar vezetés szemére vetni.
A merész külpolitika végül részleges sikert hozott: 1921. október 11-én Velencében, olasz közvetítéssel kompromisszumos megoldás született. Magyarország átadja a 280 ezer lakosú Burgenlandot – köztük mintegy 60 ezer magyart – Ausztriának, cserébe Sopron és a környező nyolc falu hovatartozásáról népszavazás dönthet. A veszteségekhez képest csepp a tengerben, de erkölcsileg hatalmas győzelem volt, hogy a 255 négyzetkilométerről és körülbelül 50 ezer lakosról kiírhatták a népszavazást. Ez volt az egyetlen olyan magyar területi igény, amelyet a békekonferencia nagyhatalmai végül elfogadtak.
A Bethlen-kormány úgy vélte, ezzel mindent elért, amit lehetett, és hozzákezdett a gárda feloszlatásához. Prónay azonban nem alkudott: az ellenőrzése alatt álló területen még októberben kikiáltotta a független Lajtabánságot, amely november 10-ig állt fenn. A kormány hetekig győzködte, az időhúzás már-már a népszavazás lehetőségét is veszélybe sodorta.
A leghűségesebb város
Végül a Rongyos Gárda letette a fegyvert, és 1921. december 14-16. között megtartották a népszavazást. Az urnák elé járulhatott minden olyan, 20. évét betöltött ember, aki a népszavazásra kijelölt terülten született, helyi illetőséggel vagy 1921 óta állandó lakóhellyel bírt. A voksolás titkos volt, Magyarországra kék, Ausztriára sárga cédulával lehetett szavazni. Sopronban 1921. december 14-én, Brennbergbányán 15-én, a környékbeli falvakban – Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kopháza, Nagycenk, Sopronbánfalva – 16-án volt a szavazás.
A végeredmény azonban felettébb kétséges volt, tekintve a németajkú kisebbség magas számát, valamint azt, hogy a háború után a magyar hatóságok részéről előfordultak túlkapások, igyekeztek visszaszorítani a német nyelvet, és általában is meglehetősen rossz volt a gazdasági helyzet. A terület ugyanakkor magyar kézben volt, így „megfelelő” teret kaphatott a magyar propaganda. Bár a kampánycsendet mindkét fél megszegte, a magyarok helyenként a választói lajstromokat is meghamisították, egy egész századnyi katona szavazott illetéktelenül. A szövetséges ellenőrök – brit, francia és olasz katonák – viszont szemet hunytak a visszaélések fölött – a néhány száz szabálytalan szavazat egyébként sem befolyásolta a végeredményt.
Az osztrákok a népszavazás elhalasztását kérték, majd távolmaradással fenyegetőztek és azzal, hogy nem fogják elismerni az eredményt. Egyes osztrák fegyveres csoportok pedig fogadkoztak, hogy ha kedvezőtlen lesz a szavazás kimenetele, betörnek a területre. Mindezek ellenére a voksolás békésen lezajlott, Sopronban 72,8 a falvakban 45,4 százalék szavazott Magyarországra. A végeredményt 17-én hirdették ki. A 24 ezer szavazóból Magyarországra 15 304 fő, 65,1 százalék, Ausztriára 8227 fő, 34 százalék voksolt, 502 szavazatot érvénytelenítettek. Sopron városa pedig az 1922. évi XXIX. tc. értelmében elnyerte a Civitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb Város címet.
