Borbély Imre adatelemző segítségével nemcsak az írek drámai győztes gólját, hanem a teljes selejtezősorozat tanulságait és a magyar futballrendszer állapotát is elemeztük. A beszélgetés abból a szurkolói élményből indult ki, amelyet a 96. percben bekapott gól okozott: a stúdióban többen is úgy fogalmaztak, hogy gyomorszájon vágásként hatott a jelenet, amikor a játékosok a földön heverve próbálták feldolgozni a sokkszerű vereséget, amely elütötte a csapatot a pótselejtező lehetőségétől. Egyetértés volt abban, hogy nem is önmagában a vereség volt fájdalmas, hanem az, hogy igazságérzetünk sérült:
Kele János, Kálnoki Kis Attila és Borbély Imre triója gyorsan túllépett az egymeccses magyarázatokon. Hosszabb vita bontakozott ki arról, miért kapott oda-vissza öt gólt a válogatott egy olyan ír csapattól, amelyet a futballszakma egyöntetűen gyengébbnek tartott az aktuális magyar keretnél. Szóba kerültek a kulcspillanatok, a kihagyott helyzetek, az egyéni hibák és a védelem bizonytalanságai, valamint az is, hogy a hatmeccses selejtezősorozat kis mintája miatt már néhány rossz döntés is végzetesnek bizonyulhat.
A hangsúly ugyanakkor többször visszakanyarodott a tágabb összefüggésekre. Kele János például azokat a véleményeket idézte, amelyek szerint a válogatott teljesítménye kirakatként működik, miközben az utánpótlás és a klubrendszer „raktára” kiüresedett – vagy, ahogy ő maga fogalmazott: „már le is van szigszalagozva az ajtó”. Kitértünk az 5+1-es szabály körüli vitára, az MLSZ vezetőinek nyilatkozataira, és arra is, hogy a hazai klubok légiósfüggősége hogyan korlátozza a magyar játékosok fejlődését és továbbértékesítési esélyeit.
Nem lehetett kikerülni a legtöbbeket foglalkoztató kérdést sem, vagyis azt, meddig tartható Marco Rossi pozíciója, van-e kapitánykérdés? Bár a vélemények árnyaltan különböztek, abban egyetértés mutatkozott, hogy a válogatott problémái túlmutatnak az edző személyén, és inkább a magyar futballrendszer strukturális gondjaira világítanak rá.
