Kultúra

Szembeköpi magát, és igaza van [heti zeneosztás]

A Cold Cave hátat fordít önmagának, de ez nem is baj. Panda Bearre lehet számítani, ez is jó hír. A Beastie Boys pedig 32 év után zajt akar, ami fura, de őket is szeretjük.

Meghallgatható és megvásárolható:
COLD CAVE: Cherish the Light Years

A Cold Cave eddig jópofa fél-underground móka volt abból a fajtából, amit trendi hallgatni, de közben fel is lehet vágni vele, hogy „ja, te nem ismered?”: az egyszemélyes projekt neves kiadónál megjelent debütalbuma slágeres is, meg nem is, a nagy magazinok elismerő cikkeit pedig obskúrus, nehezebben hallgatható kazettakiadványok ellensúlyozták. Most azonban elég komoly, sőt akár meglepőnek is nevezhető fordulat következett be: a Cherish the Light Years az eddig felépült nimbuszt szép nagy ívben szembeköpi, ugyanis a hangvétele végtelenül slágeres, a megszólalása pedig ehhez illően dús és bombasztikus. Rögtön hozzá kell tenni ehhez viszont azt is, hogy aki emiatt megorrol a Cold Cave-re, az valószínűleg nem a zene miatt szerette a formációt, mert az új dalok sokkal jobbak, mint bármi, ami eddig kijött ezen a néven.

Stílusváltás egyébként nem történt, inkább csak hangsúlyeltolás: Joy Divison-hatásokat mutató lo-fi szintipop helyett ezúttal annyira nyilvánvaló módon zajlik a nyolcvanas évek felidézése, hogy szó szerint ordít a dalokból a Cure, a New Order és egy csomó másik zenekar hatása. Ez persze lehetne szomorú fejlemény is azok után, hogy a Cold Cave korábban viszonylag egyedien nyúlt ehhez a mostanság nagyon divatos zenei irányzathoz, de nincs gond. Egyrészt ugyanis az ismerős megoldások mögött jóval vaskosabb, tapinthatóbb érzésvilág húzódik meg, mint a legtöbb hasonló zenekarnál, másrészt pedig van egy elég erős rockos húzása is a daloknak, és olyan apróbb színesítő elemek is előkerülnek, mint a fúvósok az Alchemy Around You-ban. Így végül nem is annyira az eszközeivel, hanem egész egyszerűen a hangulatával kerül közel a klasszikusokhoz a Cherish the Light Years, ez pedig nagy különbség.

Ha mindehhez még hozzávesszük azt is, hogy az egészet sikerül lerendezni kilenc darab üresjárat nélküli dalban 40 perc alatt, akkor egyértelmű a konklúzió: Eisold nem hasraütés-szerűen találta ki, hogy nagyobb közönség elé próbál lépni, és nem is csak a vakszerencsének köszönheti, hogy erre most minden esélye meg is van. Hogy mire viszi majd, és ez milyen hatással lesz a személyiségére meg a zenéjére, az most még nem látható, de az biztos, hogy ez itt most az a fajta ritka kegyelmi állapot a karrierjében, ami általában a legizgalmasabb a zenészek életében: ötlet, akarat és szenvedély egyszerre van jelen a dalaiban. Az ilyesmit pedig hallgatóként a legjobb jelen időben kiélvezni, úgyhogy érdemes még most megnyomni a play gombot.

Meghallgatható:
PANDA BEAR: Tomboy

Az Animal Collective-ből ismert Panda Bear 2007-es lemezének borítójában van egy kilométeres lista azokról az előadókról, akik az albumra hatást gyakoroltak. A nevek között mindenféle együttes, énekes, rapper és zeneszerző szerepel a Daft Punktól és Kylie Minogue-tól Ennio Morriconén és Jay-Z-n át a Black Sabbathig, és ha annyira nem is színes a Person Pitch, mint azt ez alapján gondolhatná az ember, az biztos, hogy meglepő és élvezetes munka. Ehhez képest a jövő héten megjelenő, de már most meghallgatható folytatás egy „Rám számíthatsz” című dallal kezdődik, és ebben a szellemiségben is szánt végig az ötvenperces játékidőn – magyarul meglepetést nem, élvezeteket viszont képes okozni a rajongóknak.

Persze ahogy az előző album kapcsán, úgy itt is lehet a Beach Boyst emlegetni, de mivel már a Person Pitch is kellőképpen eredeti munka volt, nem biztos, hogy ennek értelme is van. Sokkal jobb egyszerűen azt mondani, hogy Animal Collective-es és Panda Bear-es ez a lemez – vagyis kábé olyan, mint egy furcsa hallucináció, amiben víz alatt ülve hallgatjuk, hogy valaki végtelenítve énekli a The Lion Sleeps Tonightot egy zajos vidámparkban. A dalok egyébként olyannyira egybefüggő folyamot alkotnak, hogy amikor a lemez véget ér, és újraindul, szinte észre sem veszi az ember, hogy mi történt, de ettől még persze popzenét hallunk, és lassacskán ki is bontakoznak a masszából a témák meg a különálló számok, úgyhogy valószínűleg hosszabb távon sem lesz gond a Tomboy-jal. Sőt valószínűleg az emlékezete is épp annyira kellemes lesz, amennyire az egy híres és fontosnak tartott munkát követő albumnak lehet.

A lemez az NPR weboldalán hallgatható meg.

Meghallgatható:
BEASTIE BOYS: Make Some Noise

A rákbetegségből felépülő Adam Yauch egyre jobban érzi magát, úgyhogy immár semmi nem állhat a következő Beastie Boys-lemez, a Hot Sauce Committee 2 megjelenésének útjába. Ennek jeleként meg is érkezett az első kislemez-dal, aminek a címe Bring the Noise. Hogy 32 év zenélés után hogyan lehet ilyen klisés címmel előállni, az nagyon jó kérdés, de ettől eltekintve a szám nem rossz

Ajánlott videó

Olvasói sztorik