Hogyan jött a Fülkefor és vidéke ilyenformán való bemutatásának ötlete?
Nagyon szeretem Parti Nagy Lajos írásait, ezek gyakorlatilag a jelenkorunk társadalmi és politikai abszurdjának irodalmi vetületei. Mind nagyon szomorú írások, de olyan humorral vannak megfogalmazva, hogy kínunkban nevetünk rajtuk. Lajost van szerencsém személyesen is ismerni, és egy közös munka alatt jött a Fülkefor megzenésítésének ötlete. A Belvárosi Színházban bemutatott önálló estünkön közéleti témákat feldolgozó ál-meséket hallhatnak tőlünk a nézők. Először kétkedtünk, de a jegyfogyásból úgy tűnik, hogy van rá igény, és az emberek szeretnék hallani.
Parti Nagy Lajossal csak munkakapcsolat az önöké?
Azt gondolom, hogy ez már több, mint munkakapcsolat. Régóta ismerjük egymást. Az írók közül talán Esterházy Péterrel a legrégebbi a barátságom, és igazság szerint rajta keresztül ismertem meg őt. Ez egy baráti és egy alkotói kör is.
(Fotó: Facebook)
Nemrég arról olvastam, hogy Dés László nemkívánatos személy a Magyar Rádióban. Hogy lehet ez?
Ezt sajnálom, mert egy ostoba dolog. Az MTVA sajtóosztályának vezetője, Lencsó Rita effektív kitalált egy történetet. Hihetetlen dolog, hogy hazug mesét nyilatkozik arra nézvést, hogy én vagyok a hibás, mert nem engedtek be a rádióba. Engem felhívott az a rádiós dolgozó, akihez mentem volna, hogy nem sikerült aláíratnia a főnökével a belépőmet, így értelemszerűen nem mentem el. Nem álldogáltam a portán és nem várakoztam. Miért mentem volna? Tudtam, hogy nem engednek be.
Azóta kiderült, hogy miért nem léphetett be az épületbe?
Máig sem tudom az okát, de aztán később felhívtak, hogy bármikor mehetek.
Azóta járt már ott?
Nem, nem voltam még, de kéne. Azért mentem volna az archívumba, mert találtam otthon a pincében harminc-ötvenéves felvételeket. Egy régi keskeny szalagon, úgynevezett csirkebélen őrzök több értékes anyagot is, amelyet csak ott lehet megszólaltatni egy hatalmas magnón. Azt gondoltam, hogy ez nem csak számomra, hanem a rádióhallgatók számára is érdekes lehet. Szerettem volna, ha ezt ők is archiválják, vagy esetleg lejátsszák. Ezek olyan unikális felvételek, amelyek mást is érdekelhetnek.
(Fotó: RTL Klub)
De ha jól tudom, azelőtt sem volt rózsás a kapcsolata a közszolgálati médiával…
A rádióban és a televízióban hat-hét éve nem fordulok elő, pedig azt gondolom, hogy rengeteg mindent csinálok, amiről lehetne beszélni. De nem csak én vagyok ezzel így, hanem a magyar kultúrának nagyon sok jeles képviselője mindenféle művészeti ágból. Lehet, hogy ezért is van az, hogy ha fellépünk a Lajossal, nagyon nagy az érdeklődés irántunk. Aki minket hallani akar, vagy hozzánk akar férni, az már lassan csak a színházban vagy a koncerteken teheti meg. Nagyon nagy probléma, hogy ez így alakult! A jelenkor Máraija, Kosztolányija, Örkény Istvánja itt van közöttünk, és nagy bűn, hogy ezekkel az emberekkel nem készülnek interjúk és műsorok. Ők nagy művészek, és fontos lenne őket megörökíteni, megmutatni.
Amikor az Önről megjelent cikkek között kutattam, csak alig néhány említést találtam a magánéletéről. Tudatosan zárkózik el ettől a témától?
Nézze, én azt gondolom, hogy ez nem olyan érdekes. Teljesen hétköznapi magánéletem van. Nem szeretek csak úgy gügyögni a családról, a celebkedés egy másik műfaj… Bár mostanában többször szóba kerülhet a család, mert a fiammal, Dés Andrással 10-12 alkalommal fogunk együtt játszani az elkövetkezendő másfél hónapban, és ez az utóbbi években nagyon ritkán fordult elő. Nagyon örülök, hogy így alakult, mert rendkívül tehetséges ember, és jó vele zenélni.
Szerette volna, hogy zenész váljon a fiából?
Már hatéves korában kiderült, hogy nagyon muzikális, ezért drukkoltam neki, de nem erőltettem. Aztán volt egy olyan kanyar az életében, amikor úgy tűnt, hogy mégsem a zenét választja, de újra és újra visszakerült. Majd hozott egy végső döntést, és onnan már egyenes volt az útja. Ha visszajelzéseket kapok arról, hogy mennyire becsülik a játékát, nagyobb öröm, mint ha én kapok ilyen dicséretet.
(Fotó: Story-Best Archívum)
A név mennyire segítette vagy hátráltatta őt?
A pályája kezdeti szakaszában zavarta és gátolta, én pedig ezt teljesen megértettem, ezért kerültük azt, hogy sokat játsszunk együtt. Azt szerette volna, hogy a saját jogán legyen az, aki. És így is lett! Az ország legjobbjaival játszik együtt, külföldön zenél, és remek kritikákat kap.
És mi a helyzet a család többi tagjával?
Andrásnak még van két húga, hárman vannak testvérek. A feleségemmel pedig már 36 éve vagyunk házasok, ez még gombócból is sok (nevet). A kapcsolatunk első húsz éve nagyon inspiráló volt. Valószínűleg nem így alakult volna a pályám, ha ő nincsen. Ugyanakkor ugyanolyan problémákkal és konfliktusokkal teli házasság ez, mint mindenki másé… de, mint ahogy az előbb is mondtam, nem szeretek a családi életemről beszélni.
Mivel foglalkozik, amikor éppen nem a zene tölti ki az idejét?
Nincs problémám a szabad időm eltöltésével, ha ez a kérdés. Ha tudok, akkor olvasok. Szépirodalmat, tanulmányokat, történelmi írásokat. Szeretem a mozit, színházat, és természetesen ott a család. Már három unokánk van, és miattuk aztán össze kell szednem magam, hogy bírjam erővel. Nagyon korán kezdtük, 24 éves voltam, amikor a fiam született. Akkor minden egy csapásra ment, de az unokákkal azért már nem ilyen könnyű… edzésben kell lenni!
Dés László és legkisebb unokája, Janka (Fotó: Facebook)
A legkisebbek is zenészek lesznek?
Tény, hogy muzikálisak, de még nagyon kicsik. Egyébként pedig, ahogy állunk, nem tudom, hogy minek örülnék. Az ember azért aggódik, hogy valami kurrens pályát válasszanak, ami még egy gazdaságilag elég rosszul szereplő országban is megállja a helyét. Nem lenne jó, ha elmennének innen…
Van még olyan dolog az életben, amire nagyon vágyik?
Tulajdonképpen ugyanazok a vágyaim, mint 25 éves koromban. Szabadság, szerelem, hatni, alkotni, gyarapítani. Dolgozni szeretnék, sok tervem és ötletem van még, amit szeretnék megvalósítani. Jó lenne nem elhülyülni idő előtt. Szeretném látni, hogy a gyerekeim és az unokáim felnőnek, és talpra állnak. És szeretném megérni, hogy Magyarország egy normális, élhető ország legyen. Nem vagyok benne biztos, hogy az én életemben ez bekövetkezik. És még valami! Úgy tudom, hogy május végén lesz A dzsungel könyvének ezredik előadása, ami színháztörténeti esemény, páratlan dolog. Erre mégiscsak készülni kéne valahogy, szeretnénk méltóan megünnepelni a jubileumot Geszti Péterrel és a Vígszínházzal.
