Az elmúlt hetek egyik legfontosabb kézilabdás hírét a Vipers női csapatának vergődése jelentette. Az elmúlt másfél évben többször is pénzszűkébe kerülő háromszoros Bajnokok Ligája-győztes csapat a csőd és a megszűnés határára került, a nyáron eladta a legjobbját, az orosz Anna Vjahirjevát a francia Brest-Bretagne csapatának, augusztus végén – 125 meccs után – vereséget szenvedett otthon, végül Peter Gitmark elnök bejelentette a csődöt.
Pedig a sportvezető hat csoporttal – három norvéggal és három nemzetközivel – folytatott tárgyalásokat, mégsem sikerült előteremteni a 25 millió norvég koronát, ami a folytatáshoz szükséges lett volna. A bukást azonban végül sikerült elkerülni.
„Mielőtt a sírba mentünk volna, feltámadtunk” – fogalmazott Gitmark, aki október 21-én jelezte, egy részvényesi csoport átvenné a klub működtetését. Ennek érdekében az elnökség lemondott, Morten Jörgensen a részvényesek vezetője pedig közölte:
Ami most történik, az nem mentőakció. Ez a szokásos működés visszaállítása és javítása.
„A Vipersben a szponzori bevétel több mint négymillió koronával csökkent egy év alatt. Ez nem közvetlenül valaki hibája, egyszerűen a munka nem volt elég jó. A bevétel csökkenése nélkül nem lett volna probléma.”
Október 28-án a klub rendkívüli éves közgyűlést tartott, amelyen Magnus Aglent választották a Vipers új elnökévé.
A testületbe csak és kizárólag olyan emberek kerültek be, akik pénzügyi, közgazdász vagy jogi végzettséggel rendelkeznek, a kézilabdás vonalat mindössze Ole Lunde Borgersen képviseli, akinek a felesége, Kristine Lunde kétszeres olimpiai, egyszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok volt, és akinek ikertestvére, Katrine Lunde jelenleg is a Larvik kapusa.
A legfontosabb, hogy rendelkezzünk a szükséges üzleti tapasztalattal és érzékkel, a szerződések megértésével és a pénzügyekkel kapcsolatos szakértelemmel.
A cél, hogy egy profi klub alakuljon ki egy jó kultúrával, kiszámítható pénzügyekkel” – mondta az új elnök, Magnus Aglen, aki szerint a szezon befejezéséhez biztosítottak a feltételek.
Hogy a továbbiakban miként alakulnak a dolgok, már az új vezetésen múlik, az biztos, hogy a klub szeretné elkerülni azt a kudarcot, ami a norvég kézilabda korábbi nagy sztárcsapatával, a Larvik HK-val történt.
Norvégia első BL-győztesének felemelkedése és bukása
A Larvik Haandballklub 1990. május 31-én alakult meg a Larvik Turn & IF és a Halsen IF klubok egyesülésével. Az 1992–1993-as szezonban feljutott az első osztályba, és ugyan első szezonjában közel állt a kieséshez, a későbbi sikerkapitány, a legendás Marit Breivik (1992–1994) azonban összekapta a csapatot, utódja, a norvég férfiválogatott élén 12 évet eltöltő Gunnar Pettersen pedig 1995-ben története első bajnoki címére vezette a csapatot.
A 2000-es évektől a larviki klub profitált a norvég kézilabda-bajnokság növekvő erejéből az európai kézilabdában is: 2005-ben és 2008-ban megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját, 2011-ben a spanyol Itxako legyőzésével elhódította a Bajnokok Ligáját is. Utóbbi sorozatban 2013-ban és 2015-ben is finalista volt, de előbb a Győri ETO KC, majd a Buducsnost Podgorica győzte le.
Félelmetes névsort tudhatott magáénak a története során, edzőként olyan nagyságok dolgoztak ott, mint a jelenlegi norvég női kapitány, Ole Gustav Gjekstad (akivel a Larvik egyszer, a Vipers háromszor nyert BL-t), a magyarokkal Eb-bronzérmet nyert Karl-Erik Böhn, a később Siófokon is dolgozó Tor Odvar Moen vagy minden idők egyik legjobb és legsikeresebb kapusa, Lene Rantala.
Játékosként pedig még félelmetesebb a névsor, a teljesség igénye nélkül néhány név: Karoline Dyhre Breivang, Marit Malm Frafjord, Anja Edin, Gro Hammerseng, Tonje Larsen, Cecilie Leganger, Nora Mörk vagy éppen a jelenleg is ott kézilabdázó Heidi Löke.
A megkérdőjelezhetetlen hazai uralom 2005 és 2017 között tizenhárom egymást követő norvég bajnoki címben mutatkozott meg, a klub 2018-ban engedte át az elsőséget az azóta is egyeduralkodónak számító Vipersnek. Aztán 2019 májusában robbant a bomba, a klub nem kapott licenszt az induláshoz, így kiesett a norvég másodosztályba.
Játszó- és mászóház okozta a végzetet
Mint kiderült, görgetett maga előtt némi adósságot a klub, a projekt végét azonban egy egészen elképesztő beruházás okozta. A klub vezetői úgy gondolták, előremenekülnek, és megnyitják Norvégia legnagyobb játszó- és mászóházát, az abból befolyt bevétel pedig jól jön majd a kézilabdacsapatnak is. Az ötletet az FC Köbenhavn dániai vízi vidámparkokba való befektetése adta.
A Jippi Lekeland nevű nagyberuházás azzal hirdette magát, hogy a valamivel több mint 5000 négyzetméteres, hét méter magas épület tele lesz játékkal, és számos tevékenységre kínál lehetőséget, amelyekre rámozdulnak majd a gyerekek.
Sőt, akár a felnőttek is, mert például két mini kézilabdapályán a nagyok is kipróbálhatták magukat.
„Mérjük a lövések sebességét, és gól esetén felhangzik majd a meccsekről ismert zene, hogy a fiatalok ízelítőt kapjanak arról, milyen élményekkel gazdagodnak a lányok egy-egy hazai kézilabda-mérkőzésen az arénában” – nyilatkozta Björn-Gunnar Hansen vezérigazgató.
Később a kínálat bővült egy golf-, illetve paintball-szimulátorral is, remélve, hogy születésnapi és céges bulikat is vonz majd a projekt.
„Két alkalommal jártam a kínai gyárban, az eszközök egy része velünk együttműködve készült. Izgalmas lesz látni, hogy úgy alakul-e, ahogy terveztük” – mondta Liv Bente Mitchell, a vállalkozás projektmenedzsere.
Norvégia legnagyobb, nyolc-kilencmillió norvég korona értékben elkészült mászóházát 2013. február 16-án nyitották meg, ebből a klub kétmillió koronát vállalt, és az első működési évben hatmillió korona körüli forgalmat tervezett – heti 700 gyereklátogatóval számolva.
Ha nem lett volna a fia, már nem élne
A kezdéskor ugyan valóban teltházzal ment a hely, de aztán jött a hullámvölgy. Előfordult néhány kellemetlen eset, amikor a gyerekek padlóra estek és agyrázkódást szenvedtek, így sokan megkérdőjelezték a hely biztonságát. Majd jött a nyári hőség, amikor szinte üresen kongott a terület, majd egy hűvös ősz, amikor szintén nem akart menni senki.
2014 decemberében, amikor a norvég női kézilabda-válogatott éppen megnyerte a magyarországi Európa-bajnokságot, bezárultak a kapuk. A tervek szerint abban az évben 35 ezer látogatót vártak, ennek azonban a harmada jött csak össze (12 663).
Szégyelltem magam, utólag belegondolva sohasem lett volna szabad belevágnunk. Amikor el kellett mennem Sandefjordba bevásárolni, nem mertem áthajtani Larvik városán. Féltem megállni a közlekedési lámpáknál, féltem, hogy meglátnak az emberek
– nyilatkozta Björn Gunnar Hansen akkori vezérigazgató, aki nagyon a szívére vette, hogy tönkretette a klubot.
„Felelősnek éreztem magam. Tudtam, hogy minden az én hibám. Szinte egyedül viseltem az összes terhet. Ha nem lett volna a fiam, Noah, már nem élnék. Ő volt a fény az éjszakában” – mondta.
A világ legjobb klubja és legrosszabb menedzsmentje
A projekt ordas nagy bukásként vonult be a klub történetébe, a Larvik HK hatmillió koronát bukott rajta. Amíg kézilabdában a világ legjobbjai közé, addig gazdasági szempontból a legrosszabb kategóriába tartozott – legalábbis így fogalmazott 2015 februárjában Harald Gaupen, akit azért alkalmaztak, hogy elemezze a helyzetet, és segítse az igazgatóságot olyan intézkedések végrehajtásában, amelyek talpra állíthatják a Larvikot.
A 2014-es beszámolók döbbenetes hiányosságokat tártak fel, többek között közel 9,8 milliós hiányt és 11,6 milliós negatív saját tőkét. A városi önkormányzattól 2014 őszén kapott négymilliós kölcsönt is beleszámítva a teljes tartozás 16 millió koronára rúgott.
„Ennek az adósságnak a kiegyenlítése nagy aggodalomra ad okot. Csak a játszóházas beruházás összesen hatmilliós veszteséget eredményezett. Utólag megállapíthatjuk, hogy nagy hiba volt belevágni. Aztán van egy 4,5 milliós követelés, amely 2013 óta szerepel a könyvelésben, és 2014-ben teljes veszteségként került elszámolásra” – jelentette ki Gaupen, akit a mentőakció ideje alatt neveztek ki vezérigazgatónak.
„Nem tudják a szokásos módon kifizetni a számláikat, negatív saját tőkével rendelkeznek, azaz a hatályos jogszabályok szerint a vállalkozás csődben van. Ha ez egy normális üzlet lenne, akkor egyenesen a csődbírósághoz küldeném. Hogy miért nem teszem? Mert van itt valami értékes: sportoldalról megközelítve a világ egyik legjobb kézilabdaklubja. Csak sajnos a világ egyik legrosszabb gazdasági menedzsmentjével. A kérdés az, hogy lehet-e valamit tenni” – mondta.
Jöhettek a megszorítások, amelyek azt eredményezték, hogy a 2015-ben még BL-döntőt játszó csapat onnantól kezdve kétszer negyeddöntőig jutott csak, majd a legutóbbi két Bajnokok Ligája-szereplés alkalmával (2017–18-ban, és 2018–19-ben) egyaránt csoportutolsóként zúgott ki.
Mindezt a Jippi Lekelandba való rossz befektetéssel, a bevételekhez képest túl magas működési költségekkel és a rossz pénzügyi gazdálkodással magyarázták.
Feltámadás után
A csapat aztán 2020-ban visszajutott a legjobbak közé, és a következő évben ki tudja, mi lett volna, ha nem jön a koronavírus-járvány: az biztos, hogy a csapat tíz forduló után egy ponttal az utolsó helyen szerénykedett, ám a félbeszakadt bajnokság miatt végül senki sem esett ki, így megmenekült.
2021–22-ben a 9., 2022–23-ban az 5., tavaly pedig a 4. helyen zárt az alapszakaszban, utóbbi két szezonban a playoffban egészen az elődöntőig jutott.
A jelenlegi idényben hat mérkőzéséből ötöt megnyert, éppen a legutóbbit veszítette el meglepetésre hazai pályán a Tertnes ellen (28-29). Szombaton pedig jöhet a rangadó az egyetlen veretlen csapat, a Storhamar otthonában.
Hogy Európában meglesz-e a nagy áttörés? Ebben is bíznak a larvikiak, hiszen tavaly az Európa Liga selejtezőjének második körében elvérzett a csapat (kettős vereséggel esett ki a spanyol Costa del Sol Málaga ellenében), idén a selejtező harmadik fordulójában kapcsolódik be, november második és harmadik hétvégéjén a lengyel KPR Kobierzyce lesz az ellenfél. A győztes bejut az EL csoportkörébe.
