„Hol van jobb helyen a gyerek? Intézetben vagy homoszexuálisoknál? És bizony ez az a helyzet, amire azt mondom – miközben biztos nem dickensi mára az árvaházak helyzete, de nekem ne mondja senki, hogy ott jó bármilyen gyereknek is, mert kiröhögöm –, hogy minekutána egyáltalán nem biztosított az, hogy heteroszexuálisoknál csak jól járhat a gyerek, hajaj, mennyi példa van erre, akkor mégis mitől lenne az faktum, hogy homoszexuálisoknál csak rosszul járhat? Eleve, ki mondja szívére tett kézzel, valószínűleg saját, szerető otthona melegében, hogy bizonyos számú gyerek nélkülözze csak a személyes törődést, nevelést? Ki vindikálhatja magának azt a jogot, hogy évekkel meghosszabbít a legvédtelenebbek számára egy börtönt? Nem kétlem, hogy a gyermek pszichés fejlődésének jobb, ha apát és anyát lát maga körül, de abban meg biztos vagyok, hogy két anya vagy két apa sokkal jobb, mintha egy se volna. Fölösleges bármelyik konzervatívnak olyan hülyeségbe ringatnia magát, hogy bizony, a homoszexuálisok, azok valami ellenség.”
A fenti szép és igaz mondatoknak keserédes a történetük.
Keserédes és tipikus.
Úgy esett a dolog, hogy Trombitás Kristóf Keresztély fideszes influencer és antiliberális neopunk a nagyon-nagyon Fidesz-közeli, nota bene nem kevés közpénzt is bezsebelő Pesti Srácok vasárnapi vezércikkében védelmébe vette a meleg párokat, méghozzá a lehető legmegosztóbb kérdésben, a gyermekvállalás ügyében.
Cikkének ez volt a címe:
Igen, teljesen rendben van, hogy azonos nemű párok is nevelnek gyerekeket.
Ezt a címet háromszor olvastam el, mire elhittem. El tudom képzelni, micsoda áramütések szaladtak végig a hardcore fideszes olvasó idegpályáin a szöveg láttán. Hogy mi van?! Istenem, meghekkelték a Pesti Srácokat! Ez nem lehet igaz. De igen, igaz, dörzsöli a szemét a polgártárs. Akkor ez a Trombitás megőrült! Hogy írhatott le ilyet? Hát nem figyel Orbán Viktorra, aki azt mondta, hogy a melegek számára „van egy vörös vonal, hagyják békén a gyerekeinket”? Nem figyel Kövér Lászlóra, aki világosan megmondta, hogy a melegek örökbefogadásáért kiállni erkölcsi értelemben a pedofiliával egyenlő? Nem figyel az alaptörvényre, amely szerint „az apa férfi, és az anya nő”, és ami ezen felül vagyon, az az ördögtől vagyon? Nem tudja, hogy a meleg párok immáron nem fogadhatnak egyenes és törvényes úton örökbe gyermeket Magyarországon?
A történet úgy folytatódott, hogy hétfőn a Pesti Srácok nyitóoldaláról eltűnt a cikk, a helyén immár találó módon ERROR felirat ékeskedik. Huth Gergely főszerkesztő azt a magyarázatot adta, hogy az írást a szerző kérésére törölték. (Biztos rosszmájú vagyok, de nekem erről a következő Örkény-idézet ugrott be: „Rajk László külügyminisztert, a párt régi harcosát, saját kérésére halálra ítélték. A kivégzés a kölcsönös egyetértés és bizalom jegyében folyt le, kisszámú meghívott előtt.”)
Nos, én ebben a cikkben foglakozom Trombitással és a Pesti Srácokkal, meg is szólítom őket, de azért hadd mondom el azt is, hogy igazából nem a személyük és nem maga a konkrét szerkesztőség foglalkoztat. A jelenség érdekel, amit ez a történet igen plasztikusan kirajzol.
A renitensek sanyarú sorsa
Megszoktuk, hogy olykor valaki kiénekel a fideszes kánonból. Ilyenkor két dolog lehetséges: vagy a tartalom, vagy a szerző tűnik el rövid időn belül. A renitens futhat néhány fölös kört, főleg, ha jól beágyazott, régi elvtárs, aztán szépen úgyis abbahagyja, a levegő elfogy körülötte, és/vagy a pozícióját veszíti el.
Varga Istvánon, szegény Hegedüs Zsuzsán, L. Simon Lászlón, Pesty Lászlón kívül persze vannak egyéb példák is arra, mi történik, ha valaki megkapirgálja a narratívát. Sosem felejtem el: az egyik legádázabb NER-megmondó, Bencsik András azt találta mondani 2018-ban, az addig Fidesz-végvár Hódmezővásárhely elestekor, hogy „ezt az elemi iskolai szintű sorosozást abba kéne hagyni”. Aztán többé nem mondott ilyet, sőt azóta is oly szorgosan sorosozik, mintha az a kis botlás soha meg nem történt volna. (És amin már hangosan röhögtem: néhány hónappal később Soros itt, ott, mindenütt címmel írt vezércikket, ami e szentenciával zárul: „Figyelem, Soros nem adta fel, ott van mindenütt. És igen, már ott van a megrontott Jobbikban is.”)
Egyébként el tudom képzelni, hogy Huth – szokásával ellentétben – igazat mondott, és Trombitás szólt, hogy vegyék le ezt az írást. Méltatlan mocskolódásokat és bírálatokat említ a főszerkesztő, és valóban estek ilyenek.
No, de kiből is váltottátok ki, srácok, azokat a méltatlan mocskolódást és bírálatokat? A saját táborotokból, bizony. És mivel váltottátok ki? Egy emberséges, tisztességes megközelítés kísérletével.
A NER alapanyaga, fennmaradásának biztosítéka, vagyis alfája és ómegája vajon micsoda? A népakarat, a demokrácia, a polgári értékrend és a magyarságtudat, az elvekhez és ideákhoz való ragaszkodás? Dehogy. A NER működésének feltétele a nagy, közös narratíva. A rendszer addig működik, amíg elég sokan elhiszik a történetet, amit az ember, aki – Oakeshott-tal szólva – „a társalgást uralja”, elmesél a tömegeknek.
Az orbáni narratíva pedig a gyűlöletről szól. (Hogy ez keresztényellenes dolog? Persze, mélyen az, de ez mellékszál.) A történet lényege, hogy a „magyar embereket” meg kell védeni:
- Brüsszeltől,
- a liberálisoktól,
- a baloldaliaktól,
- a független civil szervezetektől és egyházaktól,
- a nem fideszes médiától,
- a melegektől
- és természetesen a főgonosztól, Sorostól, hiszen minden történetben kell legyen egy viszolyogtató antagonista, akit a történet pozitív hőse legyőzhet.
A közös ellenség iránti közös gyűlölet hatalmas szervezőerő, a politikai marketing finkelsteini alapelvét Orbán rendkívül ügyesen hasznosítja. Mégpedig a közszereplők megnyilvánulásain keresztül, s leginkább a médiagépezet segítségével éri ezt el. A médiagépezet tehát a hatalomgyakorlás első és legfontosabb eszköze, és a gépezet alkatrészei azok az emberek, akik lelkesen, ha kell, öncenzúrát gyakorolva terjesztik a gyűlölet igéit. Ahogy tette Trombitás is, amikor a köztévén műsort vezetett arról, hogy a melegeket ki kell gyógyítani a homoszexualitás nevű betegségből. Amikor védelmébe vette a nyersen és nyíltan buzizó Osztie Zoltán plébánost, és ledorongolta azokat az egyháztagokat, akiknek a buzizás nem tetszett.
Amikor megmoccan a lelkiismeret
Egyébként az inkriminált cikk is megpróbál teljesíteni valamennyit a gyűlöletpenzumból, nem is akárhogy. (A Pesti Srácokról eltüntetett írás teljes terjedelmében elolvasható itt.) Ugyanis már a szöveg elején leszögezi, hogy a baloldaliak nem magyarok, legfeljebb magyarországiak; „nincs hazájuk, csak pénztárcájuk”. Ilyen mondatokkal nyilván jelesre lehet vizsgázni a kirekesztő mocskolódás nevű tantárgyból, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy működjön a dolog, ugyanis nem lehet egy szájból hideget és meleget fújni, áldást és átkot is mondani, ahogy a népi bölcsesség és Jakab apostol tanítja.
Aki helyet akar magának a narancsszín nap alatt, kifogástalanul kell felmondania a leckét.
Ugyanakkor az ilyen történetek újra és újra elgondolkoztatnak egy fontos kérdésről: vajon a kormány propagandistái őszintén elhiszik, amit beszélnek, vagy tudják, hogy hazugságokat és rágalmakat terjesztenek? Szerény lélektani ismereteim szerint van a kognitív disszonanciának (amikor két ellentétes tudattartalom harcol egymással a fejünkben) olyan elviselhetetlen szintje, amikor elkezdjük hinni azt is, amit valójában nem hiszünk, csak hogy csökkenjen a belső feszültség. Ez az önigazolás mozzanata.
De nekem úgy tűnik, vannak olyanok a kormány médiamunkásai közt, akikben néha akkorát mozdul a lelkiismeret, hogy az ki is hallatszik, csak hát mindig baj van belőle.
Amikor a Pesti Srácok főszerkesztője méltatlan gyalázkodásokra hivatkozik, tulajdonképpen igaza van. Idemásolok néhányat a cikk alatti kommentekből, szerkesztés nélkül:
„Soros György fia az elrettentő példa arra hogy homoszexuálisnak nem való gyerek. Soros György fia nemcsak világháborút akar kirobbantani, hanem olyan háborút is ahol atomot is bevetnek.”
„Egy kisgyerek anyától, apától származik, és ez a normális, ez a természet rendje. A buzik nem tudnak ilyet, akkor mégis minek akarnak normálisnak látszani? Miért fosztanak meg egy védtelen kisgyereket a természetes fejlődéstől? Perverz. Letértek a normális útról, hát viseljék a következményeket. El a kezekkel a gyerekektől!”
„Felháborító az írás. Csak heteró pár fogadhat örökbe. Az azonos nemü pár tönkre teszi a gyereke pszichosexuális fejlődését.”
„Trombitás Kristóf! Te egy barom vagy a ferde vélemenyeddel együtt. Menj az erzekenyítő libsi dumaddal a francba. A gyermek az tabu és pont!”
„Kristóf, eddig csíptelek, de ez az írásod egy baromság. Ahogy elnézem nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. Iszonyat csalódás vagy, töprengj el ezen és addig is menj a francba.”
„A buzi párokat meg úgy ábrázolja a szerző, mintha azok mind joemberek lennének, holott legalább egy aberraltsaguk már biztos van és amíg nem tudni, hogy ezt mi okozza, addig a gyerekektől távol kell őket tartani. Ez természeti törvény, a normalitás, a fennmaradasunk biztosítéka. Aki ez ellen érvel, az magyarellenes, de legalábbis önző, vagy éppen valamilyen -fil. Vagy csak hülye?”
Hahó, ki az ott a tükörben?
Kemény dumák ezek, srácok, valóban. Fájnak? Hát persze, hogy fájnak. Annyira, hogy inkább kimenekültetek a helyzetből.
Akkor most gondoljátok el, milyen az, amikor egy meleg ember ezt így pacekba megkapja, rendszeresen, és nincs hová menekülnie.
Sajnálom, de a szövegek, amiket most hirtelen gyalázkodóknak és méltatlannak neveztek, csupán hű tükrei a szellemiségnek, amit képviseltek. Akik a cikk alá kommentelnek, egyszerűen csak felmondják, amit beléjük sulykoltatok. Ki mint vet, úgy arat. Igen, jó reggelt kívánok, homofób gyalázkodások záporoznak arra, aki egy kicsit is kiáll a melegek jogaiért. És tudjátok, hogy miért? Miattatok. Mert évek kitartó, szívós munkájával, vezényszóra felépítettétek az izzó gyűlölet kultúráját. És ha azt hittétek, hogy ez nem fordulhat ellenetek akár egy pillanat alatt, hát, nagyot tévedtetek.
Ráadásul pontosan tudjátok, hogy a cikk fő állítása igaz és nemes volt. Csakhogy nektek igazat és nemeset írni már nem szabad. Eljutottatok idáig. Most kéne belátni, hogy a méltatlan és elviselhetetlen gyűlölködésért személyesen is felelősek vagytok. Most kéne mindezt abbahagyni, és bocsánatot kérni érte.
Annak tényleg volna értelme. Az ember utána megtisztulva és újra jókedvűen tud tükörbe meg a másik ember arcába nézni. És ha hívő, újra tiszta lehet a lelkiismerete a Mindenható színe előtt is. Higgyétek el, ez mindennél többet ér.
Rakjátok ki újra azt a cikket! Legyetek bátorak! (Persze ez csak afféle vágybeszéd.)
