Poszt ITT
Athén, 2018. június 10.
Óriási szivárványszínű zászlót feszítenek ki a résztvevők a parlament épülete előtt az Athén belvárosában tartott melegfelvonuláson 2018. június 9-én. (MTI/EPA/Jánisz Koleszidisz)

Miről szól és miről nem a Pride – egy exhomofób keresztény vallomása

Balavány György
Balavány György

2018. 07. 07. 08:00

Ha Isten azért nem szeretne, amilyenné teremtett, akkor nem gondoskodó atya volna, hanem egy korlátolt, sötét bunkó. És tök jó, hogy nem az.
Korábban a témában:

Tulajdonképpen én is kisebbséghez tartozom: úgynevezett evangéliumi hívő vagyok. Az olyan, akinek a kereszténység nem vallási vagy kulturális hagyomány, és a legkevésbé sem politikai program, hanem  személyes és bensőséges kapcsolat Jézus Krisztussal.

Ez a kapcsolat az életem alapélménye, ez határozza meg az elsődleges identitásomat.

Igen, szoktunk beszélgetni is.

Tudom, sokaknak fura, vicces vagy bosszantó, de ez van.

A többségi társadalom inkább ateista, vagy agnosztikus, vagy tradicionalista, vagy vallásos, és többnyire túlbuzgónak tartja, vagy lenézi, vagy kiröhögi, babonásnak és hülyének bélyegzi, birkáknak stb. csúfolja  az evangéliumi hívőket. Amikor megtértem, nem volt kis meló bevállalni például az ismerőseim előtt – néhány addigi barátom otthagyott a francba, egy csomó rokonom máig sem tud mit kezdeni ezzel, abban reménykednek, hogy majd csak elmúlik, pedig nem fog.

Mintha ez nem lenne elég, mára az evangéliumiak közt is kisebbséginek számítok, hiszen megtértem a homofóbiából. A hívők többsége ugyanis azt vallja – és ebben megegyeznek a vallásos és ateista átlagvulgárral – hogy a melegség rossz, bűnös és kerülendő dolog, vagy mert természetellenes, vagy mert tiltja a Biblia, vagy csak mert undorító.

E közeg részeként sokáig én is azt az álláspontot képviseltem, hogy a Pride rendkívül ártalmas, hiszen a homoszexualitást népszerűsíti. Hozzáteszem: soha, egy percre sem gyűlöltem a melegeket, tényleg. Soha nem éreztem megvetést vagy undort irántuk, tehát azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok homofób, és ha valaki homofóbnak nevezett, alaposan meg is sértődtem. A meleg embereket inkább olyanoknak gondoltam, akik rossz útra tévedtek, szívből sajnáltam őket, és szívesen segítettem volna, ha tudok, hogy meg tudjanak változni.

Aztán rájöttem, hogy ez is homofóbia.

És átformálódott az álláspontom, néhány év alatt. Megismertem szép sorban néhány embert, akik ebben a dologban személyesen is érintve vannak –  nem is gondoltam volna róluk, ha nem tisztelnek meg azzal, hogy elmondják –, egészséges és őszinte beszélgetéseket folytathattam velük; aztán nekiálltam ennek az egész kérdésnek a pro és kontra irodalmát átnézni, és mivel mindig az igazságot akartam hinni, lassan be kellett látnom, hogy az igazság rendkívül egyszerű:

a szexuális orientáció nem választható, ez inkább sors, tehát nem olyan, mint a függőség, amiről le lehet szokni, és nem olyan, mint a bűn, amit meg lehet bánni, és fel lehet vele hagyni.

Következésképp a melegség nem olyan dolog, amiből, ha megtér valaki Jézushoz, „meg fog szabadulni” (ami, igen, azt jelenti, hogy az úgynevezett ex-gay mozgalom feltehetőleg kamu).

Puerto Montt, Chile. 30 June 2018. Through the streets of the city of Puerto Montt and in the rain hundreds of people marched to commemorate the day of LGBTI pride. Lesbians, gays, bisexuals, transsexuals, intersexuals and heterosexuals united by equality and non-discrimination in Puerto Montt, Chile. (Photo by Fernando Lavoz/NurPhoto)
Fotó: Fernando Lavoz/NurPhoto/ AFP

Sőt, arra jöttem rá, ha a saját nemed tagjai iránt vonzódsz, az azért van, mert Isten ilyennek teremtett. Továbbá, ha komolyan veszem, márpedig komolyan veszem az elvet, hogy senkit nem szabad bántani azért, amiről nem tehet, akkor ezt következetesen kell alkalmazni a melegekre is.

És amikor a meleg barátaim életét jobban megismertem, arra jöttem rá, hogy az a lenézés, megvetés, kirekesztés, amit átéltem evangéliumi hívőként az ateista vagy vallásos környezetben, az bizony sehol, de sehol nincs ahhoz a lenézéshez, megvetéshez vagy kirekesztéshez, amit ők élnek át a heteró többség részéről.

És most elmondom, szerintem miről nem szól a Pride és miről igen.

  • nem szól arról, hogy mindenki buzuljon be,
  • arról sem, hogy több meleg legyen, mint amennyi van,
  • sem arról, hogy az egyházak hülyék,
  • sem arról, hogy el kell törölni a nemeket,
  • nem szól arról, hogy a gyerekeket meg kell rontani,
  • nem arról, hogy bárki fel akarná számolni a házasság vagy a család „intézményét”.

Szerintem (vagy inkább: nekem) egy dologról szól, a szivárványról. Ami (nekem) bibliai jel: Istennek az emberrel – minden emberrel – kötött szövetségének a jele. Arra emlékeztet, hogy Isten minden embert szeret, akit teremtett, következésként, valamiképp, mindenkiről gondoskodik. Ha Isten azért nem szeretne, amilyenné teremtett, akkor nem gondoskodó atya volna, hanem egy korlátolt, sötét bunkó. És tök jó, hogy nem az.

Vagyis, csak kinyögöm már: a Pride arról szól, hogy nem kéne szégyellnünk azt, akik vagyunk, és a körülmény, miszerint nem vagyunk egyformák, nem csúnya és nem riasztó, hanem szép.

Szóval mindannyian elférünk a nap alatt, én is, meg te is, ennyi az egész.

Kiemelt kép: Jánisz Koleszidisz / EPA / MTI

Balavány György korábbi cikkei
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.