Hogy készül az ember 23 évesen az év utolsó napjára? Bevásárol az esti bulira, kitalálja, mit vegyen fel, alszik egyet délután, hogy jól bírja majd az éjszakázást, esetleg elmereng azon, mit vigyen magával az óévből, és tesz néhány újévi fogadalmat, de szigorúan olyat, amit egy hétnél tovább úgysem tart majd be – aztán beleveti magát az önfeledt partizásba.
Ehhez képest hogy búcsúztatta az 1988-as évet minden idők egyik legnagyobb hokisa, az akkor 23 éves Mario Lemieux?
„A Pittsburgh Penguinsnek nagy szüksége lenne arra, hogy Lemieux előálljon egy nagy dobással” – harsogta a meccs kommentátora az első percekben. Bár Lemieux ezt nem hallhatta, a nagy dobás összejött neki,
A meccsen a Devils szerzett vezetést Jim Korn góljával három és fél perc után, de 38 másodperccel később érkezett a Pittsburgh válasza, Lemieux kapu elé lőtt korongja egy védő korcsolyájáról pattant a kapuba. Mivel a jégkorongban nincs öngól, így Lemieux-nak vésték be a gólt, hiszen a támadócsapatból ő érintette utoljára a korongot.
Még nyolc perc sem pörgött le a meccsből, amikor megszületett a harmadik gól: Phil Bourque kiállítása miatt emberelőnyben játszott a New Jersey, mégis a Pingvinek köszöntek be: Lemieux indult el a félpályától, játszi könnyedséggel befűzte Aaron Brotent, majd némi szerencsével eltette a korongot Bob Sauve kapus alatt. Ez volt idénybeli hetedik emberhátrányos gólja, a szezont végül tizenhárommal zárta, amivel a mai napig NHL-csúcstartó.
Pár perccel később egy újabb létszámfölényes szituációval már jobban sáfárkodott a Devils, és Kirk Muller közelebb hozta a vendégeket, de nem tartott sokáig ez az állapot, mert a 11. perc végén Lemieux a bal oldali bedobókörből egy pompás kapáslövést eresztett meg, amire Sauve nem érhetett oda.
A csapatok a második félidőben is gondoskodtak arról, hogy a nézők ne unatkozzanak, a középső húsz percben gólból és kiállításból is hét-hét került a jegyzőkönyvbe. Lemieux gólpasszal kezdte és zárta a harmadot, a kettő között pedig értékesített egy büntetőt, amit azért kapott a Pittsburgh, mert az ötödik gól után lecserélt Sauve helyére érkező, és a kapujából kirongyoló Chris Terreri a ziccerben lévő Lemieux-t úgy próbálta megállítani, hogy eldobta az ütőjét.
„Mindenből kapunk egy kicsit ezen a meccsen. 31 perc telt el, és egymást érik a furcsa történések” – jegyezte meg a kommentátor a büntetőt megelőző eset láttán. Lemieux utólag azt nyilatkozta, tudta, hogy ez egy kivételes lehetőség, mert ritkán ítélnek büntetőt – ez volt az ötödik NHL-idénye, és a harmadik büntetője –, ő pedig megragadta az alkalmat, hogy ezt a gólfajtát is kipipálja, és eltette a korongot Terreri lábvédői között.
Az előzményekhez képest az utolsó harmadban meglepően visszafogottak voltak a csapatok (vagy csak kifulladtak az addigi őrületben), igaz, a legvége izgalmas volt: három és fél perc volt hátra, amikor Anders Carlsson góljával a Devils 7-6-ra feljött, majd lehozta a kapust, hátha egy újabb góllal ki tudja csikarni a hosszabbítást. Tom Barasso, a Pittsburgh kapusa azonban nem szeretett volna túlórázni, egy nagy bravúrral megtartotta az előnyt, majd öt másodperccel a vége előtt a hazaiak játékosa, Jay Caufield iramodott meg a pakkal. A félpályáról simán rálőhette volna, ám évekkel később elárulta, mikor látta, hogy Lemieux követi a támadást, eldöntötte, hogy passzolni fog.
Természetes volt számomra, hogy leteszem neki, mert így a megfelelő ember ütőjén landolt a korong
– mondta az önzetlen Caufield. Két másodperc volt hátra, amikor Lemieux lekezelte a passzt, majd az üresen tátongó kapuba emelte. Elsőre úgy tűnt, a pittsburghi csapatkapitány időn túl szerezte saját maga ötödik, csapata nyolcadik gólját, ám végül megadták, és ezzel teljessé vált Lemieux történelmi tette.
„Elsőre fel sem fogtam, csak akkor, amikor a többiek szóltak, hogy mind az öt gól különböző játékhelyzetben született” – emlékezett vissza 1988 szilveszterének sporthőse. Tegyük hozzá, már az öt gól is extra volt,
Az ő utánozhatatlan teljesítménye mindenkit elhomályosított, pedig a Devilsnél Muller – aki 1984-ben a draft második választottja volt Lemieux mögött – is rendesen odatette magát, két góllal és három gólpasszal zárta a meccset, de ezúttal ez is kevés volt, pedig a vendégek majdnem kétszer annyi lövéssel próbálkoztak a meccs folyamán (35-19-re nyerték ezt a mutatót).
Lemieux a New Jersey elleni ötössel 36 meccs után 43 góllal állt, a gólpasszaival együtt pedig 104 pontnál, ami döbbenetesen erős statisztika. Ennél gyorsabban csak Wayne Gretzky jutott el a százas mérföldkőig, a liga történetének pont- és gólkirálya az 1983-1984-es idényben 34, az ezt követő szezonban pedig 35 meccs alatt jutott el a százas mérföldkőig.
Lemieux az 1988-1989-es alapszakaszban egészen más dimenzióban játszott, mint bárki más az NHL-ben:
A második helyezett Gretzkyre, akinek ez volt az első idénye új csapatában, a Los Angeles Kingsben, 31 pontot vert a Pittsburgh-drukkerek Super Mariója.
Ennek ellenére Gretzky kapta az idény legjobbjának járó Hart-trófeát, ami azóta is vita tárgya. Az ítészek vagy megszokásból húzták be az ikszet Gretzky neve mellé (az ezt megelőző kilenc évben nyolcszor ő lett az MVP, és csak egyszer engedte át a díjat Lemieux-nak), vagy úgy érezték, az, hogy Gretzky érkezésével a Kings hatalmasat javult, és a negyedik legrosszabb csapatból a negyedik legjobb mérleggel rendelkező lett, nagyobb fegyvertény annál, hogy Lemieux minden idők ötödik legjobb ponttermését produkálta.
Gretzky még edmontoni korszakában négyszer is eljutott 200 pont fölé (215 a rekordja az 1985-1986-os idényből), és Lemieux az 1988-1989-es szezonban volt a legközelebb ahhoz, hogy a Great One nyomdokaiba lépjen.
Lemieux mellett Bob Errey, valamint Rob Brown játszott, előbbinek az egyéni pont- (58), valamint gólcsúcsa (26) is az 1988-1989-es idényben született meg, Brown pedig szintén szárnyakat kapott abban a két szezonban (1988-1989, 1989-1990), amikor a csapatkapitány sortársaként támadhatott: 49 és 33 gól, valamint 115 és 80 pont került a neve mellé, amit a későbbiekben meg sem tudott közelíteni.
A fantasztikus alapszakaszt produkáló, és a társakat is magával húzó Lemieux vezérletével a Pittsburgh harmadik helyen zárt a főcsoportjában, majd a rájátszás első körében 4-0-val ment tovább a New York Rangers ellen, a főcsoport-elődöntőben azonban 4-3-ra kikapott a Philadelphia Flyers ellen.
Ezzel beállította a New Jersey svéd centerének, Patrik Sundströmnek a rekordját, aki egy évvel korábban a Washington elleni főcsoport-elődöntőben 3 gólt és 5 gólpasszt pakolt a közösbe.
A Flyers elleni meccsből mindössze 6 perc 55 másodperc pörgött le, és Lemieux már mesterhármasnál járt, a kezdéstől számítva senki nem triplázott ilyen gyorsan a rájátszásban. A 18. percben beköszönt negyedszer is Ron Hextallnak, az egy harmadon belül szerzett négy góllal pedig beállított egy újabb rekordot.
De ezzel még nem végzett aznapra, a legvégén az üres kapuba terelte a korongot, beállítva a 10-7-es végeredményt, és öt góljával ismét odavéste a nevét az örökrangsor élére, igaz, az első helyen vele együtt öten osztoznak, mert korábban Newsy Lalonde, Maurice Richard, Darryl Sittler és Reggie Leach is büszkélkedtetett hasonlóan emlékezetes rájátszásmeccsel.
Lemieux agyeldobós statisztikáit úgy érdemes nézni, hogy pályafutása során egészségi problémái sokkal komolyabb gondot okoztak neki, mint a védők vagy a kapusok. Hol porckorongsérv, hol csípő- vagy hátproblémák kínozták, utóbbi miatt képtelen volt a korcsolyáját egyedül befűzni. Két Stanley-kupa-győzelem után az 1992-1993-as idényt úgy kezdte, hogy az első tizenkét meccsen mindig szerzett legalább egy gólt, január elején úgy állt, hogy 40 meccsen 104 pontot (39 gól, 65 gólpassz) termelt,
Két hónapig sugárkezelésre járt, majd március elején a Philadelphia ellen gólt és gólpasszt jegyezve tért vissza. A hónap közepén volt egymás után két négygólos meccse, előbb a Washingtont, majd a Philadelphiát tömte ki, aztán április 9-én ötöt lőtt, amikor a Penguins a Madison Square Gardenben verte 10-4-re a Rangerst – és a New York-i szurkolók állva tapsoltak Lemieux utolsó gólja után.
Amikor a Pittsburgh ikonja március elején visszatért, 12 pontos hátrányban volt a pontlistán a Buffalo csatárával, Pat LaFontaine-nel szemben. Az alapszakasz hátralévő részében Lemieux 20 meccsen 56 pontot gyűjtött, így végül 160 pontig jutott, és úgy vert tizenkettőt LaFontaine-re, hogy 24 meccsel kevesebbet teljesített.
Lemieux 35 évvel ezelőtti tökéletes ötöse óta 15 olyan meccs volt az NHL-ben, amikor valaki öt gólig jutott, és ebből háromszor őt ünnepelték, pályafutása negyedik, egyben utolsó ilyen alakítását 1996 márciusában a St. Louis Blues ellen produkálta.
Amikor 2017-ben 100. születésnapját ünnepelte az NHL, kiválasztottak 64 ikonikus pillanatot, és megszavaztatták a szurkolókkal, hogy szerintük melyik volt a liga történetének legemlékezetesebb momentuma. A döntőbe Lemieux tökéletes ötöse, valamint Bobby Orr legendás gólja került, amivel a Boston megnyerte az 1970-es Stanley Kupa-döntőt, és a szavazóknál előbbi lett a befutó.
„Szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak, óriási megtiszteltetés ez számomra. Az NHL százéves története tele van nagy játékosokkal, és mindig emlékezni fogok arra, hogy a szurkolók úgy döntöttek, hogy az ötgólos meccsem volt a legnagyobb pillanata a ligának” – mondta Lemieux a díjátadó után.
Meanwhile during the Montreal vs. Ottawa game…
Guy Lafleur, Mario Lemieux's hockey hero, just presented #66 with a painting for his #NHLGreatestMoments achievement. pic.twitter.com/SNnjt9Czaa
— Pittsburgh Penguins (@penguins) December 17, 2017
Lemieux nagyságát a lenyűgöző számai és rekordjai tökéletesen visszaadják, de még ennél is kifejezőbb, amit Jose Yohe írt róla a The Athleticen, amikor Penguins-legenda legemlékezetesebb pillanatait rangsoroló listán megemlékezett arról, ami 1988 szilveszterén történt a pittsburgi hokiarénában:
Hogy mi a leginkább csodálatra méltó számomra ebben a meccsben? Az, hogy Lemieux egyedülálló bravúrt hajtott végre, mégis voltak ennél sokkal jobb meccsei is. Mi más adhatná vissza egy játékos klasszisát, ha nem az, hogy csinált valami olyat, amit valószínűleg sosem tudnak lemásolni, és mégsem ekkor tűnt a ledominánsabbnak a jégen?
