Évszázadokon át Európa alakította a világ működését, azonban az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult az öreg kontinens: az európai fejlesztések elmaradásával előbb az orosz-amerikai, majd a kínai-amerikai versengés vált a technológiai fejlődés zálogává. Ami a hidegháborús időszakban az űrversenyben testesült meg, az napjainkra a hétköznapi technológiák alkalmazásában érhető tetten: az értékesített mobiltelefonok jelentős része kínai, amerikai vagy dél-koreai termék, a közösségi platformok pedig Kína és az USA exportjai (Facebook, Twitter, TikTok). De akkor mégis milyen szerepe van az Európai Uniónak a hétköznapjainkat meghatározó technológiák fejlődésében?
Az elmúlt évtizedek azt mutatják, hogy az unió nem a fejlesztések, sokkal inkább a szabályozás területén tud újat mutatni a világnak. Mindennek egyik első emlékezetes pillanata a GDPR bevezetése volt, mely elsődlegesen az adatvédelmi incidensek, valamint az ilyen esetek hatásainak (például személyazonossággal való visszaélés) megelőzését szolgálja. Bár országonként eltérő, mennyire veszik komolyan a betartatását, a siker megkérdőjelezhetetlen: a 2018-as bevezetés óta több mint 100 ország hívott életre hasonló szabályozást.
A Facebook, a Google és a Microsoft felhasználók milliárdjairól tárol információt, amit szolgáltatásaik fejlesztésére és a profit növelésére használnak fel, sokszor beleegyezés nélkül. A kialakult helyzetért ugyanakkor a felhasználók is felelősek: a megfelelő digitális ismeretek hiánya miatt sokan a feltételek elolvasása nélkül nyomnak rá az „Elfogadom” rubrikára az oldalakon – aztán elhűlnek, ha az általuk pár perccel korábban keresett termék ugrik fel a Facebook-idővonalon.
Az Európai Unió most a GDPR-törvény után újabb jelentős lépést tesz a felhasználók adatainak védelme érdekében. A múlt hónapban életbe lépett, és várhatóan 2024-től betartandó, elsősorban a technológiai nagyvállalatokat, piaci folyamatokat megcélzó DMA (Digital Market Act), illetve az EU-s állampolgárok védelmét szolgáló Digital Service Act (DSA) okán hatalmas változások várhatók az online térben, ami minden uniós állampolgárt érinteni fog.
Biztonságosabb lesz a netezés
Az Európai Uniót gyakran éri az a kritika, hogy a működése túlbürokratizált, és ha sikerül is döntésre jutni, azt sem kommunikálják megfelelően. Így volt ez a DMA és a DSA — együttes nevén DSA Package — esetében is, ugyanis a változások leginkább csak a közösségi média alkalmazásokban végbement módosítások által váltak szemmel láthatóvá.
Ahogy arról a 24.hu is beszámolt, az utóbbi hetekben a Facebook, az Instragram és a TikTok is felkínálta a lehetőséget a fogyasztóknak, hogy elkerüljék a személyre szabott hirdetéseket és tartalmakat. Ez azonban csak apró szelete azoknak a változásoknak, amelyeket a 2000-ben kiadott e-kereskedelmi szabályzatot leváltani kívánó új törvény tartalmaz. A szabályozás a többi között a közösségi médiaplatformokat és az online piactereket is arra kényszeríti, hogy visszaszorítsák a félretájékoztatást és a kifogásolható tartalmakat, például a gyűlöletbeszédet, a propagandát és a nem biztonságos termékek reklámjait.
Vegyük sorra, mik szerepelnek az Európai Unió digitális szolgáltatásokról szóló törvényében:
- elsőként sokkal nagyobb lehetőséget biztosít az illegális online tartalmak, köztük az illegális áruk és szolgáltatások elleni fellépésre. Amennyiben valaki ilyet tapasztal a platformokon, azt jelezni tudja a szolgáltatóknak, amelyeknek megbízható jelzőprogramokat kell kidolgozniuk az illegális tartalmak azonosítására és eltávolítására.
- Az online piactereken is könnyebb lesz a csalók kiszűrése, illetve a csomagok nyomon követése. Mindemellett nem lehet adatközlés a platformok és egyéb szolgáltatásaik (Facebook és Facebook Marketplace) között.
- Megszűnik a shadow banning: az új törvény hatékony biztosítékot ígér a felhasználók számára, beleértve a platformok tartalommoderálási döntéseinek megtámadásának lehetőségét. A felhasználóknak előzetes tájékoztatást kell kapni, ha a platform üzemeltetője el akarja távolítani a tartalmát, vagy korlátozni az oldalhoz való hozzáférését. Ez lehetőséget biztosít a tartalomgyártóknak, hogy tiltás esetén más oldalra költözzenek.
- A felhasználók új jogokat kapnak. Lehetőségük lesz akár saját nyelvükön is panaszt tenni a nemzeti hatóságnál a szolgáltató ellen, de magánál a kezelőnél is jelezhetik aggályaikat. Emellett kérhetnek peren kívüli egyezséget vagy kártérítést is, ha a szolgáltató hágja át a szabályokat.
- A törvény értelmében új gyorsreagálási mechanizmust kell kidolgozni a közegészségügyi és biztonságpolitikai válságok, például világjárvány vagy háború esetére.
- A DSA ezentúl betiltja a szexuális irányultságon, valláson, etnikai hovatartozáson vagy politikai meggyőződésen alapuló célzott hirdetéseket, és korlátozásokat vezet be a gyermekeknek szóló hirdetésekre is .
- Végül pedig minden platformszolgáltatónak hozzáférést kell biztosítania a kutatóknak és a szövetségi szerveknek a platform adataihoz, hogy azonosítani tudják a kockázati tényezőket.
Bár a törvény már 2022 novemberében hatályba lépett, a vállalatoknak 2023 júliusáig kellett megküldeniük az Európai Bizottság számára a felhasználói számaikról szóló jelentésüket, ami alapján a végső listát összeállították. Ennek fényében eddig 19 olyan platformot sikerült azonosítani, melynek több mint 45 millió havi felhasználója vagy 10 ezer üzleti profilja vagy 75 milliárd eurós piaci értéke van. Ezek az alábbiak: Alibaba AliExpress, Amazon Store, Apple App Store, Booking.com, Facebook, Google Play, Google Maps, Google Shopping, Instagram, LinkedIn, Pinterest, Snapchat, TikTok, Twitter (X), Wikipedia, YouTube, Zalando, Bing és a Google Search.
A betartatás és a szabályok alakítása a tagállamok kormányainak felelőssége, melyek helyi szinten az Európai Bizottságnál nagyobb hatalmat kapnak arra, hogy a nagy technológiai vállalatokat rávegyék az illegális anyagok eltávolítására. Amennyiben a techcégek nem működnek együtt, az éves bevételük 6 százaléka is kiróható bírságként, sőt akár az algoritmus megváltoztatására is kényszeríthetők. Amennyiben az uniós vagy tagországi szabályozással ellentétes tartalom válsághelyzetben, például háború vagy járvány esetén merül fel, ennél súlyosabb következményekkel is szembenézhetnek a cégek.
Már nem a techcégek írják a törvényeket
Az Európai Unióban régóta problémát jelent, hogy az amerikai nagyvállalatok leuralják a piacot, és elszívják a levegőt a kisebb, európai kezdeményezések elől. A felhasználók többsége ennek következtében Videa helyett YouTube-ot néz, iWiW helyett pedig már Facebook van. Akad ugyanakkor pozitív példa is: a Google keresőmotorja ugyan a cseh piac 80 százalékot uralja, de a helyi Seznam már több mint 15 százalékot tudhat magáénak, megelőzve a harmadik helyen álló Binget.
A 2024-től kötelezően betartandó törvény az EU legújabb kísérlete arra, hogy a nagy technológiai cégek piaci erejét visszaszorítsa. Ennek értelmében megtiltanák, hogy a nagy cégek szabad verseny elleni magatartást tanúsítsanak — például egyetlen ökoszisztémába burkolózzanak be, mint az Apple. A nagyobb üzenetküldő alkalmazásokat ezért kötelezni fogják arra, hogy a versenytársak platformjain is elérhetők legyenek. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az Apple készülékeken futó iMessage androidos készülékekkel is kompatibilis lenne.
Itt azonban nincs vége a szabályozásnak, ugyanis az uniós döntéshozók megszüntetnék az androidos Google Play Store és az iOS-alapú App Store monopóliumát is annak érdekében, hogy más alkalmazásboltok szoftverei is megjelenhessenek a készülékeken. Bár ez sokak szerint kockázatot is jelenthet — lévén az alkalmazásboltok fejlett szűrőrendszerrel bírnak, amik hiánya gondot okozhat — az EU-s kibervédelmi ügynökség (ENISA) tervei szerint a megoldás az lehet, ha azonos védelmi protokollt alakíthatnának ki minden szolgáltató számára. Az alkalmazásboltokat illetően más változás is várható: a tervek szerint lehetővé tennék a fejlesztők számára, hogy alternatív alkalmazáson belüli fizetési lehetőségeket is kínáljanak a programjaik.
A törvény az alábbi platformokat érinti:
- közösségi alkalmazások: TikTok, Facebook, Instagram, LinkedIn;
- üzenetküldő appok: WhatsApp, Messenger;
- közvetítők: Google Maps, Google Play, Google Shopping, Amazon Marketplace, Apple App Store, Meta Marketplace;
- videómegosztás: YouTube;
- hirdetési szolgáltatások: Google, Amazon, Meta;
- böngészők: Chrome, Safari;
- keresőmotorok: Google Search;
- operációs rendszerek: Android, iOS, Windows.
Hogy kik kerülnek bele a felsorolásba, arról a korábban említett kritériumok döntenek, vagyis hogy több mint 45 millió havi felhasználója vagy 10 ezer üzleti profilja vagy 75 milliárd eurós piaci értéke van a cégnek. A platformokról szóló listát először júliusban tették közzé, és azon még a Samsung böngészője is szerepelt, ám azóta a dél-koreaiaknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy az internetes böngészőjük piaca nem éri el azt a szintet, hogy kapuőrként tartsák őket számon.
Jelenleg hasonlót állít a Microsoft a Bing keresőmotorjáról, az Edge böngészőjéről és hirdetési szolgáltatásáról (Microsoft Advertising) is, azonban az Európai Bizottság szeptember elején közölte, hogy piaci vizsgálatokat indít annak felmérésére, hogy a platformok megfelelnek-e a küszöbértékek valamelyikének. Ugyanez igaz az Apple iMessage szolgáltatására is, amelyről ha bebizonyosodik, hogy fontos szereplő a piacon, androidos készülékekkel is kompatibilissé kell tenni. A bizottság emellett az iPadOS esetében is vizsgálatot tervez, ám itt a testületnek kell bizonyítania, hogy kapuőrről van szó, nem fordítva.
Ezen vállalatok többsége az elmúlt években rendszeresen megszegte a szabályokat, ám ezért az éves forgalmukhoz képest relatíve kevés bírságot kellett fizetniük. Az új irányelvek szerint a DMA szabályait megsértő platformok a globális éves forgalmuk akár 10 százalékának megfelelő bírságot is kaphatnak, ismétlődő jogsértés esetén pedig 20 százalékra is emelkedhet az arány. Rendszerszintű jogsértések esetén, szélsőséges esetben az Európai Bizottság akár a vállalat feloszlatását is követelheti.
Hogy fogadták a döntést a nagyvállalatok?
Mint minden európai uniós jogszabály, úgy a fent említett dokumentumok elfogadását is évekig tartó egyeztetés előzte meg, ami során az érintett nagyvállalatok is kifejthették a véleményüket. A napokban zajlott háttérbeszélgetésen elmondták, hogy kezdetben elképesztő lobbierőt vetettek be a cégek. Ennek következtében sok papírmunka és panasz szakadt a brüsszeli szakemberek nyakába, ám az évek múlásával egyre inkább együttműködővé váltak a cégek. Hogy ezt mi okozta, nem tudni biztosan, azonban valószínű, hogy a Facebook Cambridge Analytica-botránya és a Google sorozatos visszaélései gyengítették a nagy cégek pozícióját.
Az új törvényeknek való megfelelés érdekében a Google közölte, hogy bővíti a hirdetési üzletága által használt adatokhoz való hozzáférést, és több információt hoz nyilvánosságra az olyan szolgáltatások tartalommoderálási műveleteiről, mint a Google Search. Ezzel párhuzamosan a Meta is közölte, hogy megszünteti a tinédzsereknek szóló személyre szabott hirdetéseket a Facebookon és az Instagramon.
A TikTok tulajdonosa, a Bytedance is hasonlóan tett, továbbá az előzetes videómegtekintések alapján létrehozott tartalomfolyamoknak is létrehoztak egy alternatívát az új EU-s szabályokra reagálva. Ugyanakkor jelezték: azáltal hogy őket is korlátozzák, pont hogy a nagy szereplők mellett újoncként feltűnő, nem amerikai közösségi médiumok terjedését hátráltatják. Itt érdemes megjegyezni, hogy a TikTok már 2016 óta jelen van piacon, de csupán 2019-2020-ban ért el nagyobb áttörést a népszerűségben.
Mekkora lépés ez?
Kétségtelen, hogy a globális technológiai vállalatok az elmúlt években megállíthatatlannak, sőt sokszor a törvényi keretek felett álló entitásoknak tűntek. Az uniós szabályozásoknak köszönhetően ugyanakkor az Apple-t végül sikerült rávenni arra, hogy végre USB-C-portot rakjon az iPhone-okra, ami komoly jelzés volt. A következő ilyen jelentős lépés volt, hogy ismét visszatérnek a cserélhető akkumulátoros mobilok, végül pedig a nagy online platformokat is sikerült rábírni egy szigorúbb törvényei keretrendszer elfogadására.
Thierry Breton, az EU belső piacért felelős biztosa szerint a DSA és a DMA révén az unió az első olyan joghatóság a világon, ahol már nem az online platformok írják a rájuk vonatkozó törvényeket. Bár mindez kecsegtetően hangzik, egyelőre nem világos a DSA kapcsán, hogy a különböző tagállami kormányok és a bizottság mennyire erőteljesen alkalmazzák majd az új jogi eszközt.
Ebben további nehézséget jelenthet, hogy sok országban nem számít illegálisnak a dezinformáció. Ilyen esetekben felmerül a kérdés, hogy a bizottság rá tudja-e venni a platformokat, hogy úgy módosítsák algoritmusaikat, hogy az ilyen tartalmak kevésbé legyenek láthatók a felhasználók számára.
