A nyaraló biztonságban van
Fórumunkon sokan aggodalmuknak adtak hangot, hogy lebontják Demszky Gábor horvátországi nyaralóját. A főpolgármester lapunknak elmondta, biztonságban van az épület. „Mi egy régi házat újítottunk fel, ráadásul nem szigeten vagyunk, és nem is a tengerparton. A viri bontásokat elrendelő jogszabályok új házakra vonatkoznak. Emberileg nagyon sajnálom azokat, akiket becsaptak” – mondta Demszky Gábor.
Sokáig kétséges volt, hogy pártja ismét önt indítja. Végül az MSZP is ön mögé áll, és közös jelölt lett. Mit gondol, mivel érdemelte ki ezt a bizalmat? Felmerült ugye az is, hogy Molnár Gyula szocialista politikus lenne az ön általános helyettese. Ez mit jelentene?
Az SZDSZ-en belül sosem volt erről vita, a párt vezetői mindig biztosítottak a bizalmukról. Erről a posztról elsősorban a budapestiek döntenek, és nem a pártok. A felmérések szerint jó eséllyel indulok újra. Éppen ezért ez nem is volt vita tárgya, a döntést is egyhangúlag hozta meg az ügyvivő testület. Az MSZP viszont nehéz helyzetben volt, lényegében a párt és a koalíció érdeke között kellett választaniuk. Ha csak az előbbit nézik, akkor önálló jelöltet indítanak, hogy az több szavazatot hozzon a pártlistára. Korábban ezt tették, mindig volt szocialista ellenjelölt, legfeljebb visszalépett. A helyzet azonban most más, egy megszorító csomag kellős közepén és nehéz reformok előtt vagyunk, ami nem javítja a kormánypártok támogatottságát. Most valóban fontos volt a megegyezés ahhoz, hogy megakadályozzuk a jobboldali jelölt győzelmét. Az MSZP félretette a pártérdekeket, és a koalíció érdekei, a közös siker mellett döntött. Így tesz az SZDSZ is a szocialista vezetésű kerületekben. Budapest fejlődése az első, és Molnár Gyula tapasztalt, felkészült városvezető – a jövőben szorosan együttműködünk a napi ügyekben is. A megállapodás értelmében a főpolgármester és az MSZP fővárosi vezetője rendszeresen egyeztet majd. A másik ok, ami miatt szövetségre léptünk, az a Fidesz főpolgármester-jelöltje. Tarlós István régóta sikeresen vezeti a III. kerületet, és az októberi választáson mindenképp le akarjuk győzni. Nagyon erős ellenfél, az eddig választások eredményei alapján a szocialista szavazók egy részét is meg tudja szólítani.
Hiller István pártelnök bejelentése engem is meglepett. Ebből úgy tűnik, ő már elvetette az önálló indulást. Molnár Gyulára visszatérve, szívesen látnám akár helyettesemként is, de szeretném, ha konkrét feladatköre is lenne, erős portfólióval. A politikai igazi kontrollt közjogilag a közgyűlés jelenti, ez a testület ellenőriz, és a döntések is ott születnek. A városvezetésnek itt kezdeményező szerepe van: mint egy kis kormány, benyújtjuk az előterjesztéseinket, ezt vagy jóváhagyják, vagy nem. Azért használtam a kormányhasonlatot, mert ahogy miniszterelnök-helyettes sincs – nem véletlenül a magyar közjogi struktúrában – úgy ilyen általános helyettesi poszt sincs, mert ágazati helyettesek vannak. Velük és a főjegyzővel együtt alkotunk egy városvezetést. A pártpolitika letéteményesei a frakcióvezetők, akik egyébként szintén részt vesznek a főpolgármesteri kabinet ülésén. Így a pártkontroll megvan a döntéshozatali folyamatban. Ha ezt akarják erősíteni, be kell hozni az MSZP vezetéséből Molnár Gyulát vagy mást, és a frakcióvezetéssel megbízni. Ezt a szerepet egyébként Gy. Németh Erzsébet nagyon jól csinálta. Összefoglalva, ez az általános helyettesség rendszeridegen. De nyitott vagyok rá, hogy a jelenlegi struktúrán változtassunk, ha ettől jobban működnének a dolgok a városban. Ez akár egy komoly városüzemeltetési és városfejlesztési hatáskörrel rendelkező helyettesi poszt létrehozását is jelentheti, amit hívhatunk akár szuperhelyettesnek is.
Nem lehet, hogy Molnár Gyula lehetne az a híd az MSZP felé, amelyet sokan hiányoltak az ön és a nagyobbik kormánypárt kapcsolatában?
Ha Molnár Gyula az az ember, aki mindent el tud intézni a városnak holnaptól, akkor jöjjön bármilyen szerepben. Ugyanakkor az utóbbi másfél-két évben nagyon jó kapcsolat alakult ki a Miniszterelnöki Hivatallal és magával Gyurcsány Ferenccel is. Emiatt bizonyos dolgok elindultak, ennek vannak konkrét eredményei: BKV és útfelújítások, nagyberuházások állami támogatása, illetve a Budapest-szerződést is együtt készítettük elő. Ráadásul, ahogy a dolgok beindultak, a fővárosi koalícióban is megszűntek az örökös viták, soha nem volt ilyen jó az együttműködés, mint most. Sőt, amióta Molnár Gyula a budapesti MSZP elnöke, pörgőbb, napi szintű a kapcsolat a két párt között városi szinten is. Jelenleg teljes összhangban dolgozunk a kormánnyal. Egy reformer miniszterelnök keres szövetségeseket a népszerűtlen intézkedésekhez, a városvezetésben én magam is a reformok oldalán állok.
Konkrétan mire gondol?
Még folynak a reformmal kapcsolatos tárgyalások, és az egész alakulóban van. De az egyik leglényegesebb kérdés, hogy mi legyen a központi régióval. Én maximálisan támogatom a regionális átalakítást, és hogy a megyéket 2009-re felszámoljuk. A vitás kérdés a központi régió lehatárolása. Szerintem a fővárosnak és az agglomerációnak egy régiót kell alkotnia. Ez Budapest és 80 település. Nem szabad leválasztani a fővárost a megyéről. Ezért nem támogattuk a Pest megyei MSZP által javasolt úgynevezett gyűrűrégiót, amely szerint Budapest egy régió, a Fővárosi Közgyűlés egy regionális tanács, és ott van körülötte a leválasztott megye. Ez borzasztóan ártalmas lenne. Aki ismeri a város működését, az látja, hogy az agglomeráció és Budapest mennyire szervesen összetartozik. Egy közös, erős régióban ésszerűbben lehet megszervezni a tömegközlekedést, a kórházfejlesztést, az oktatást vagy a vízgazdálkodást is. Valószínűleg a kompromisszumos megoldás érvényesül: vagyis marad a jelenlegi központi régió, ami nagyobb az ideálisnál, de jobb, mint ha szétválasztanánk, ami összetartozik. A másik kérdés legalább ilyen fontos. A város működése szempontjából különösen égetőnek tartanám a budapesti önkormányzati rendszer gyökeres átalakítását, de mivel kétharmados törvényekről van szó, nem vagyok optimista. Szerintünk az lenne az ideális, ha a kerületek helyett városrészi önkormányzatok működnének, így jelentősen csökkenne a kerületi képviselők száma, csökkennének a költségek. A helyi ügyeket a városrészi önkormányzatok, míg a város egészét érintő feladatokat a főváros végezné. Így nemcsak a képviselők számát, de ezt az óriási bürokráciát is csökkenteni lehetne. Ezt azonban a nagy pártok támogatása nélkül nem lehet megcsinálni. Ehelyett csak egyfajta kiskorrekció tud megvalósulni.
Ez mit fed?
Definiáljuk, hogy a kerületeknek mi a feladatuk – alapellátás lényegében –, és hogy minden, ami nem kerületi hatáskör, az a fővárosé. A leglényegesebb változás azonban szerintem az, hogy szeretnénk önálló bírságolási hatósági jogkört kapni azért, hogy rendet csináljunk a közterületeken. Gondolok itt a graffitikre, az illegális hulladéklerakásra vagy a kutyapiszokra. A kerület ezt nem veszi komolyan, mert elvileg nem az övé a feladat. A másik fontos dolog az úgynevezett változtatási tilalom elrendelése – ami eddig szintén csak a kerületek joga volt –, hogy megakadályozzuk például a zsidónegyedbeli bontásokat. A harmadik pont, amelyre egyelőre még magam sem látok megoldást: jó lenne, ha az utcák fővárosi tulajdonban lennének. Csak így lehet ugyanis egységesíteni a parkolást. A probléma az, hogy jogászok szerint csak kisajátítással, kártérítés ellenében lehetne a kerületektől az utcákat visszaszerezni. A jelenlegi széttagolt rendszerben teljes káosz van a parkolás területén, de nem lehet rendet tenni addig, amíg az utcák és a főútvonalak nincsenek egy kézben. Csak fővárosi szinten lehet úgy gondolkodni a parkolásról, hogy az nem a bevételről, hanem parkolás- és közlekedésfejlesztésről szól. A kerület számára ez bevétel elsősorban.
Budapestet hogy látja a régióban, és hova szeretné fejleszteni? Kulturális, pénzügyi, logisztikai, turisztikai központ? Hol állunk, és hova tartunk?
Mindez máris igaz. Budapest világváros. Javul a közbiztonság, a gazdaság, a turizmust tekintve pedig hihetetlen számokat és bevételeket produkálunk. Ezzel együtt a legfontosabb célunk, hogy szerethetőbb legyen a város. Ehhez kell többek között a parkok rendbetétele, kerékpárutak és sétálóutcák kialakítása, forgalomcsillapítás a belvárosban, városrehabilitáció és még sorolhatnám.
Ha mindez megvalósulna, visszaköltözne Budapestre?
Én már most visszaköltöznék, eddig sem ezen múlt. De nagy a család, a gyerekeim Budakeszin élnek, én pedig szeretnék a közelükben maradni. De lassanként ők is a városban fognak iskolába járni, és akkor én is visszaköltözöm.
Budapesten nem lehet közlekedni az állandó útfeltúrások miatt, ráadásul egyre többet hallani, hogy a Szabadság és a Margit hidat teljes egészében le kéne zárni és felújítani. Vége lesz valaha az útfelújításnak? Mikor lesz rendes, kátyúmentes aszfalt Budapesten?
Idén 60 kilométerrel már végeztünk, de a java még csak most jön. Közben közműfelújítást is végzünk, és a 4-es metró vonalán is dolgoznak. Három év alatt a legrosszabb állapotú utakat rendbe tesszük, jövő őszig 400 kilométert. Ezután már ilyen mennyiséget nem kell egyszerre megcsinálni, hanem sokkal kisebb, kezelhetőbb szakaszokat. Ez egy évtizedes elmaradás, amely abból adódott, hogy nem volt rá pénz. Csak Budapesten évi 80-100 milliárd forintnyi adóbevétel keletkezik a benzinkutaknál, de a város egészen tavalyig egyetlen fillért sem kapott vissza ebből az utak felújítására. Amikor megállapodtam a miniszterelnökkel a közösen finanszírozott felújítási programról, lényegében ennek az összegnek egy kis részét kértem vissza. A kormány is felismerte, hogy a kátyúra nincs jó válasz, ezzel a problémával nem lehet magára hagyni a várost. Amikor az autósok a felújítás miatt bosszankodnak, más a helyzet, mindenki tudja, hogy vége lesz, és az eredmény kárpótol a dugókért.
Mi lesz a hidakkal?
Megvárjuk az északi M0-s hidat. Amint az elkészül, hozzákezdünk a Margit híd felújításához. De nem lesz teljes zár, kétszer egy sávot meghagyunk, és a tömegközlekedést is biztosítani fogjuk. A Szabadság hídhoz már év végén hozzákezdünk, amikor a Fővám teret építjük át. Ez a kedvenc hidam egyébként.
Beszéltünk a jövőről és a meg nem valósult tervekről. De mit tart eddigi munkássága nagy eredményének?
1990-ben még nagyon naivan tettem ígéreteket, fogalmam sem volt például, mennyi időbe telik a teljes csatornázás, amit mostanra érünk el. Az ezt követő választási ígéreteket lehet számon kérni. A 2002-es ígéreteim kétharmad részben megvalósultak, további ötödük teljesülőben van. Büszke vagyok a város gazdasági stabilitására, az országénál jobb pénzügyi megítélésére. Ezen kívül – ez furcsa megfogalmazás lesz – eredmény, hogy a városképen nem engedtünk rontani. Van egy világörökség által védett panoráma, amely érték, és folyamatosan védenünk kellett. Részben ezzel függ össze, hogy mi nem óriási presztízs-színházat építettünk, hanem felújítottuk szinte az összes patinás budapesti teátrumot. De sorolhatnám a vásárcsarnokok, art-mozik, műemléki középületek felújítását. Büszke vagyok arra is, hogy az évtized végére európai szintű lesz az infrastruktúra minden tekintetben. Ez a város vonzza a legtöbb külföldi tőkét a térségbe, ennek köszönhetően rendkívül alacsony nálunk a munkanélküliség – éves szinten négy százalék körül van – ráadásul 220 ezer forint a bruttó átlagkereset, 40 ezerrel több, mint az országos átlag. A város vonzó: itt fejlődik a leggyorsabban a turizmus egész Európában, és naponta 3000 négyzetméter új lakás épül, mert ma már többen költöznek be, mint ahányan kiköltöznek innen.
Milyen eséllyel vág neki a választásnak? Nem gondolja, hogy újraválasztása csak attól függ, az ellenzék tud-e elég ütős kihívót találni?
Mindig nagyon figyelni kell az ellenzéki jelöltekre. A jobboldal Budapesten meg tudja közelíteni a 40 százalékos támogatottságot. Ráadásul, ami a legkevésbé kell, az egy ellenzéki főpolgármester a következő négy évben. Orbán Viktor az eddigi legkomolyabb jobboldali jelöltet állította ellenem Tarlós István személyében. Mind a két koalíciós pártnak figyelnie kell, hogy mi történik az ellenzéki oldalon.
A sajtóban megjelent, hogy ez lesz az utolsó ciklusa, négy év múlva semmiképpen nem vállalja. Valóban vannak ilyen tervei?
Igen. Fontos célom annak az új generációnak a helyzetbe hozása, amely majd fel tud váltani minket. Be fogom mutatni azokat az urbanistákat, építészeket, környezetvédőket, közlekedési szakembereket, akiket szakpolitikusként a közgyűlésbe hozok be, vagy a hivatalba vezető pozícióba. Mindenképpen kellenek olyan, külföldön tanult, magasan kvalifikált szakemberek, akik ismerik a legfrissebb londoni, amszterdami vagy akár szingapúri városfejlesztési megoldásokat, és egyfajta új szemléletet tudnak hozni. Olyanfajta reformokra van szükség a közlekedésben vagy a környezetvédelem területén, amelyhez a tudás itthon még nincs meg.
