Az okosórák szegmensében nagyjából ugyanaz figyelhető meg, mint az okostelefonok esetében: a gyártók évente ontják magukból az újabb modelleket, a fejlődés ugyanakkor lelassult, érdemi változásokkal nagyon ritkán találkozhatunk két generáció között, éves viszonylatban tényleg csak ráncfelvarrásról lehet beszélni.
Ez abszolút igaz a Samsung okosóráira is, amiből idén ismét két változat látott napvilágot, a Galaxy Watch6 (40 és 44 mm), illetve a Galaxy Watch6 Classic (43 és 47 mm). Az órák képességeikben szinte teljesen megegyeznek, a Classic annyiban különbözik a sima változattól, hogy itt visszatért a forgatható lünetta (a gyűrű a kijelző körül), és alumínium helyett rozsdamentes acél az óratok, illetve az eltérő méretek miatt van némi különbség az akkumulátor kapacitásában és a kijelző nagyságában.
Én egy 47 milliméteres Galaxy Watch6 Classic variánst nyüstöltem közel két héten át (de az összehasonlításhoz készítettünk fotókat a 44 milliméteres Watch6-ról), és a teszt során a tavalyi Watch5 Pro modellhez mértem az újdonság képességeit.
Samsung Galaxy Watch6 Classic
Ami a külsőt illeti, a Watch6 Classic az előnyére változott. A forma nem új, de az emlegetett lünetta tényleg rengeteget javít az összképen, arról nem is beszélve, hogy ennek hála a zafírkristály üveg (és az alatta lévő kijelző) is nagyobb védelmet élvez az óvatlan ütésektől vagy horzsolásoktól. Méretre a tesztalanyunk majdnem pontosan akkora, mint a Watch5 Pro, kivéve a valódi vastagságot, ugyanis az új modell jobban rásimul a kezünkre, nem áll el annyira, mint az elődje.
Bár a Samsung leírása szerint a Watch6 Classic majd fél milliméterrel vastagabb, mint az elődje, ez valójában nem igaz, mert a gyártó a specifikációban az óratok méretére hivatkozik, amibe nincs beleszámolva a fémkeretből kidudorodó, a szenzort is tartalmazó felület. A burkolat ezen része a Pro hasonló megoldásánál vékonyabb, így az új óra jobban mutat a csuklón, cserébe kisebb a rendelkezésre álló hely, aminek az aksi mérete látta kárát – ennek hátulütőire kitérek majd valamivel részletesebben is.
Ami nem változott, hogy az óratok jobb szélén ott a két megszokott (programozható gomb), a lünetta pedig nemcsak dísz, hanem tekerhető: kezelhetők vele a főképernyőről elérhető funkciók, léptethetünk vele a menükben, és az appokon belül is tudjuk hatékonyan alkalmazni. A képernyőnk alapja egy Super AMOLED panel, 1,5 hüvelykes mérettel és 480×480 pixeles felbontással. A kijelzőről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: az érintésérzékeny felület tökéletesen és reccenés nélkül működik, a színek szó szerint leugranak róla, a kontraszt hibátlan, és a fényerő is van annyira erős, hogy még a legdurvább nyári napsütésben is mindent elsőre le tudtam olvasni róla.
A kijelzőre beállítható a folyamatos bekapcsolt képernyőt biztosító Always On Display megoldás, aminek a használatát a nem túl combos akkumulátor miatt egyáltalán nem javasolnám, már csak azért sem, mert tapasztalatom alapján hibátlanul működik a karunk megemelésekor a kijelzőt automatikusan aktiváló funkció. Emellé nem hiányzik az IP68 védelem, a MIL-STD-810H katonai szabvány szerinti védelem (ami a gyakorlatban azt jelzi, hogy a Watch6 Classic azért bírja a strapát), illetve már az is alapvetés, hogy 5 ATM nyomásig nyugodtan vihetjük édes és sós vízbe is az órát.
A burkolat alatt is megtalálunk mindent, amire szükségünk lehet: adott az NFC, és a Google Wallet alkalmazással az óra simán használható fizetésre (már az OTP-nél is), van Bluetooth- (5.3) és kétsávos (2,4 és 5 GHz) wifi-kapcsolat, támogatott minden műhold (GPS/GLONASS/BeiDou/Galileo) a helymeghatározáshoz, némi felárért cserébe akár LTE verzió is vásárolható az órából.
Utóbbinál eSIM aktiválható az órán, tehát telefon nélkül is megvan a netelérés, illetve önállóan is fogadhatók és indíthatók hívások az eszközzel. Utóbbi persze az LTE kiegészítés nélkül is működik, amennyiben az óra kapcsolódik a mobilunkhoz, ugyanakkor a Knight Ridert idéző kommunikáció még mindig főleg csendes helyeken eredményez félreértések és felesleges hallózás nélküli beszélgetéseket.
Az órát ezúttal is a dobozában található kiegészítővel lehet tölteni, az apró bölcsőre helyezve vezeték nélkül megy végbe az energiaátvitel, ám azzal ezúttal is érdemes tisztában lenni, hogy ezen funkció csak a gyártó saját termékeivel kompatibilis. Hiába tesszük rá például egy iO-szabvány szerinti töltőre, semmi nem fog történni, és az is béna, hogy a töltési sebesség továbbra is igen lassú: a mindössze 425 milliamperórás telep közel 90 perc alatt éri el a száz százalékot nulláról.
Okoskodunk
Okosóráról lévén szó, mindenféle hasznos (és kevésbé hasznos) funkciókban nincs hiány – bár ezen a fronton nincs jelentős áttörés tavalyhoz képest. A legtöbb fontosabb lehetőség a Samsung saját gyártású BioActive érzékelőjén alapszik, ami rendelkezik egy optikai pulzoximéterrel, és képes olyan, már jól ismert trükkökre, mint például a pulzus mérése. De nem hiányzik a vérnyomás-funkció, az EKG, a testösszetétel és véroxigénszint analízis, továbbá az alvásfigyelés sem. Ugyanígy van már alapvetésnek számító gyorsulásmérő, barométer, giroszkóp, iránytű és fénymérő is.
Az óra számolja a megtett lépéseket, magától felismeri, ha valamilyen mozgást végzünk, és több tucat edzésforma monitorozására képes (pulzus, kalória, GPS-es útvonalkövetés). A Watch6-széria újdonsága továbbá, hogy már hőmérőt is találunk benne – lázmérésre ugyanakkor az eszköz egyáltalán nem alkalmas.
Ezzel együtt azzal viszont érdemes tisztában lenni, hogy a Samsung megoldása nem veszi fel a versenyt a kifejezetten sportoláshoz tervezett, pántokkal kiegészíthető eszközökkel. Az aktivitásunk mindennapi nyomon követésére, kalóriakövetős diéták – nagyjábóli – segítéséhez például ideális lehet bármelyik Galaxy Watch6, de ha valakinek az edzéshez tényleg fontosak a legpontosabb eredmények, a tűpontos pulzusmérés, annak ennél azért komolyabb szerkezetek után kell néznie.
Hasonló a helyzet az EKG-val is: ez az óra nem egy orvosi műszer, és erre maga a rendszer is minden mérés alkalmával felhívja a figyelmet. Rendellenességekre ugyan felfigyelhet, de messzemenő következtetéseket ezekből levonni nem szabad, viszont, ha a normálistól eltérő értékeket jelez az óra, azokat érdemes egy orvossal is ellenőriztetni. Akárcsak tavaly, a vérnyomásmérés esetemben most is kifejezetten pontosnak bizonyult, de itt érdemes tudni, hogy a megfelelő kalibráláshoz eleve kell egy rendes vérnyomásmérő, és a beállítást havonta egyszer újra kell végezni.
Arra tényleg jó lehet az eszköz, hogy magas vérnyomás esetén külön erre szolgáló eszköz hordozgatása nélkül ellenőrizzük akár napi többször az értékeinket. Viszont ezen a ponton azért fontos tisztában lenni azzal is, hogy az EKG és a vérnyomásmérés csak akkor érhetők el a felhasználók számára, ha az óra mellé Samsung telefont használunk, mert a funkciókhoz nélkülözhetetlen Samsung Health alkalmazás más gyártó készülékeire nem elérhető. Ha pedig már az ilyen-olyan korlátozások kerültek szóba: iPhone mellé ilyen órát egyszerűen nem szabad venni, hiszen csak az Androiddal kompatibilis, az Apple-féle iOS-szel már egyáltalán nem lehet összeházasítani.
Ami az operációs rendszert illeti, az a Google-féle Wear OS 4.0, ami az évek során egy kifejezetten kezes, jól használható szoftverré érett – mindezt egy Exynos W930 processzor, egy Mali-G68MP2 grafikus mag, 2 gigabájt memória és 16 gigabájt tárhely szolgálja ki (utóbbiból 6 gigabájt hely van az appoknak és az órán tárolt zenéknek).
A bekapcsolás után ugyan még mindig kell egy kis idő, mire az eszköz felfogja, hogy mit szeretnénk tőle, de a „bemelegedést” követően gond nélkül fut a rendszer, ami ráadásul egyszerűen és jól kezelhető. A kapcsolódó telefonos appban kedvünkre választhatunk számlapot, ezek egy része testre is szabható, illetve innen is beállítható úgy az óra menürendszere, hogy az tökéletesen megfeleljen a saját igényeinknek.
Az óra nagy előnye továbbá, hogy rengeteg alkalmazás letölthető rá, a Google Térképtől a Google Walleten át egészen a különböző zenelejátszó szoftverekig, és a fitnesz alkalmazások (például Strava, Adidas Running, Peloton, Google Fitnesz) is egyre nagyobb számban elérhetők, így az órát belakva a megszokottnál ritkábban kell elővenni a csatlakoztatott okostelefonunkat.
És az a bizonyos lépés hátra
A Galaxy Watch6 Classic jobban néz ki, mint az elődje, visszatért a lünetta, a szoftvert tovább csiszolták a fejlesztők, ha nem is öles léptékkel, de tetten érhető a fejlődés a tavalyi top modellhez képest – egyetlen, de nagyon fontos területet leszámítva, ez pedig az akkumulátor. Ahogy említettem, a 47 milliméteres variánsban egy 425 milliamperórás telep kapott helyet (43 milliméteren már csak 300 mAh), ami elég erős visszalépés a Galaxy Watch5 Pro 590 milliamperórás aksijához képest.
Ez meg is látszik az üzemidőn, ami esetemben átlag 24 óra volt, méghozzá úgy, hogy alapból kikapcsoltam például az Always on Display funkciót.
Ez egyben azt is jelentette, hogy alvás előtt muszáj volt mindig töltőre tenni az eszközt, ha azt szerettem volna, hogy némi képet kapjak a pihenés minőségéről. Ezen funkcióval amúgy messze nem voltam megelégedve, mert az óra olykor még a végigforgolódott éjszakát is képes volt megfelelőnek értékelni, miközben én úgy ébredtem, mint akit előző nap agyonvertek. De visszatérve az üzemidőhöz: a napi töltögetés főleg annak fényében fájó, hogy a Watch5 Pro esetében olykor két és fél nap is összejött anélkül, hogy bölcsőre kellett volna rakni az eszközt, így érthetetlen, hogy a Samsung miért nem érezte ezt elérendő célnak egy vadonatúj modell esetében.
Márpedig ez kardinális kérdés, annyira, hogyha valakinek nem szívszerelem a lünetta, akkor jobban jár a tavalyi Pro modell beszerzésével, mert egész egyszerűen egy hatékonyabb eszközt kap, méghozzá a Watch6 Classicnál olcsóbban.
A Samsung ugyanis nem volt szégyenlős az árazást illetően: a kisebb aksival és kisebb kijelzővel (1,3 hüvelyk) szerelt 43 mm-es Classic 170 ezerbe kerül, míg a 47-esért 180 ezret kének (az LTE verzió plusz 20 ezer). Ha pedig valaki az újdonságra vágyik, de nem érzi fontosnak a lünettát, akkor sokkal jobban jár a sima Watch6 modellekkel, mert ott a 40 mm-es 130 ezerről indul, míg a 44 mm-es 140 ezerért vihető haza.
