Kultúra

Egy maroknyi kebel – termet, köröm és haj nagyanyáink módra

Karabélyos Péter / Fortepan
Karabélyos Péter / Fortepan
A szépség örök, habár olykor kell hozzá egy kis hamuzsír – körülbelül erre a következtetésre juthat az ember, ha végigbogarássza másfél évszázad egészségügyi és kozmetikai tanácsadóit. A szerzők persze mindig a természetességre helyezték a hangsúlyt, de néha azért azt is elárulták, a belső szépség hogyan kerülhet kívülre.

Emma néni családunk vénkisasszonya volt, az aggleány nagynéni. Minden családban van ilyen, ő az, akinek összesúgnak a háta mögött, hogy szegény, pedig milyen rendes, mennyire kedves.

Emma nénit kisgyerekként a teltkarcsúnál határozottan nagyobb darab öregasszonynak láttam, amikor – mint rendesen – egyenes háttal, mosolyogva ült a karosszékében. Aztán egyszer, a régi képeket nézegetve hirtelen feltűnt: semmi szégyenlősen vénkisasszonyos nincs a tekintetében. Ellenkezőleg, ahogy jól szabott ruháiban, pántos cipőiben, nyaka körül selyemsállal, példásan fodrászolva a karosszékben üldögél, csöppnyi diadal sugárzik az arcáról.

Azé az érett nőé, akihez még fiatal korában odalépett az ismert kőbányai varrónő egy jól hangzó ajánlattal: „Emmuskám, maga fejedelmi alkat! Adjon nekem tíz pengőt minden hónapban a fizetéséből, és én az összes szezonra elkészítem a gardróbját.” Ő pedig adott, és fejedelmi alkata magasából úgy döntött, egy dolgozó nőnek nincs is másra szüksége, mint polgári ruhatárra és rengeteg nyugalomra. Mindkettőt kiélvezte kilencven évig tartó élete utolsó percéig.

Fortepan 1904. 
Fortepan Az egri minaretben az 1940-es években.

Pedig a régi korok asszonyainak sem volt egyszerű mindig, minden helyzetben megtalálni a megjelenésük és az elvárások közötti közös nevezőt. Egy másik, Emma néninél markánsan híresebb vénkisasszony, Wohl Janka azt írta például A női szépségről „egy nagyvilági hölgy” álnéven jegyzett munkájában, 1885-ben:

„Igazi szépség egészség nélkül nem létezik s a szépség oly gyors mulandóságának oka rendesen abban rejlik, hogy a legtöbb nő nem ápolja, nem gondozza eléggé ennek kútforrását. Az egészség megromlásával az arczbőr elhervad, a vonások és formák elvesztik tisztaságukat, a frissesség eltűnik, a kifejezés megváltozik vagy elenyészik, míg ellenben jó egészség mellett arcz és alak megelevenednek, megszépülnek, még azoknál is, kiket a természet nem halmozott el adományaival. Mértékletesség az élet minden cselekedetében, munkában mint élvezetben, főtényező a teljes egészség fentartására. Kellő testmozgás, szabályos és elégséges álom, ártatlan szórakozás s főkép szigorú és folytonos tisztaság, nagy elősegítői. Egyszóval a szépség, hogy tartós legyen, bizonyos jellemerőt és tisztaságot, bizonyos nemes önmegtagadást igényel s ezért állíták a régiek némi igazsággal: hogy tökéletesen szép test nem létezhetik, ép oly szép lélek nélkül.”

Kanyó Béla / Fortepan Aerobik edzés a XIII. kerületi Lehel utca 61. szám alatti nővérszálló tetőteraszán 1987-ben.
ETH Zürich / Fortepan Utcai mérleg a Városligetben 1972-ben.

Az persze megnyugtató lehetett, hogy a szépség tulajdonképpen jellem és fegyelmezettség kérdése. Igaz, aki tovább lapozott a könyvben, és belemerült a fürdőkről, krémekről, tinktúrákról és testgyakorlatokról szóló fejezetekbe, már kissé ijesztő leírásokra is rábukkanhatott. „A kebel csak addig felel meg a szépség tiszta fogalmának, a míg nem túl nagy; sem igen kicsi, sem igen nagy ne legyen; (…) minő a kapitolini Vénusé, csak épen oly nagy, hogy egy marokba belefér. Sőt a görög nők annyira féltek a kecsek túlnagyobbodásától, hogy egy vastartalmú porhanyós követ porrá törve s összehúzó nedvvel elvegyítve, borogatásképen használtak. A jód rendes alkalmazása folytán e téren már csodákat láthattunk; különben a hamuzsír s jód vegyítve s pirulaformában szedve, szintén kitűnő, valamint a kebel bedörzsölése kétszer napjában hamuzsír hydrodate-al”.

Gábor Viktor / Fortepan A Nyár című szobor (Gyurcsek Ferenc, 1973) a nagymarosi Béla király sétányon 1973-ban.
Tóth József Füles / Fortepan Sztyehlik Erzsébet manöken egy 1990-ben készült reklámfotón.

Nyugalom, a túl kicsi kebel problémájára is volt megoldás, különösen, ha azt a hibás fűzőváll idézte elő. „Mindenek előtt minden nyomástól fel kell szabadítani a mellet; azonkívül valami gerjesztő, izgató vízzel naponta locsolandó s napjában többszöri bár könnyed dörzsölés által a vér nagyobb mennyisége vonandó a testrészek felé. Némely orvos (…) kautchuk formákat alkalmazott, melyek (…) észrevétlenül ugyan, de igen hathatósan rákényszerítik, hogy kifelé fejlődjék. A száraz köpű alkalmazása Francziaországban gyakori. (…) Kicsivel kezdik és mindig nagyobbat raknak fel, míg pár hónapi kúra után szép, telt kebel képződött.”

Karabélyos Péter / Fortepan Egy bajai fotóműteremben a századforduló körül.

Talán ennyi elég is a jellemerő és a tisztaság csodatévő erejéről. Különösen, hogy az utóbbi százötven év szépségápolási és életvezetési tanácsadói mind azzal kezdték, hogy a szépség belülről fakad, a természetesség meg a tisztaság az eredője, és a belső harmónia úgyis beragyogja a külsőt, nincs szükség különösebb faksznikra, pláne pótszerekre meg pacsmagokra. Az apróbetűs részben aztán persze jöttek a faksznik és a pacsmagok, bár azt kora válogatta, hogy mennyire radikális kivitelben.

Chuckyeager tumblr / Fortepan 1972.
Fortepan 1939.

Az Új Magazinban 1937-ben, az irodalmi Nobel-díjas Sinclair Lewis neve alatt közölt cikk a női láb szépségéről mondjuk feltehetően ijesztgetésnek indult, de így is lehetett olyan olvasó, aki egyszer élünk alapon kipróbált belőle ezt-azt. A túl kövér lábvonal változtatásáról például ezt írta: „Ez utóbbira a 60 fokra felmelegített paraffin pakkolást is hirdették, ami csodálatos karcsúvá tudja varázsolni a legformátlanabb női lábat is. Ugyanezt sebészeti úton is kultiválják, elhallgatva, hogy akár egyik, akár a másik eljárásban micsoda szervi bajokat és egészségrontó veszedelmet idézhet elő az ilyen erőszakos beavatkozás! (…) Cinkenyv-mullkötések, százféle torna- és zandereljárás, a XX. század inkvizíciós-rémkamráinak minden megpróbáltatása szolgálja még a lábkultúra kétesértékű céljait.”

MHSZ / Fortepan A Marczibányi téri lőtéren az 1960-as évek végén.
Bauer Sándor / Fortepan 1969.

A tanácsadók szerencsére beérték az egyszerűbb praktikákkal, s ahogy az évtizedek múltak, mindinkább a „dolgozó nő” lehetőségeire és igényeire koncentráltak. Simon Blanka a negyvenes években kiadott Házi mindentudóban például leszögezte: „A hajat kéthetenként kell mosni. Meleg vízzel, samponnal vagy jó mosdószappan habjával. A már tiszta hajat bő vízben öblítjük és az utolsó öblítő vízbe ecetet öntünk. A hajat aszerint, hogy zsíros-e vagy száraz a fejbőr, tanácsos egyszer-kétszer hetenként hajolajjal bepermetezni vagy olajos kefével átkefélni. A kefének nagy szerepe van a hajápolásnál. Kétszer naponta erősen át kell kefélni a hajat, ettől nyeri a fényét. (…) Gondoljunk, mielőtt az első alkalommal megfestetjük hajunkat, annak anyagi részére is, mert ha elkezdtük, aligha áll módunkban abbahagyni.”

Buzás Tamás / Fortepan Ballagás a székesfehérvári József Attila (ma Ciszterci Szent István) Gimnáziumban 1957-ben.

Hasonlóképp a puritán megoldások mellett tette le a voksát dr. Pályi Márton is, aki A dolgozó nő testápolásáról írván – abban a jócskán Jákob Zoltán előtti korban – így rendelkezett: „Hetenként nyírjuk le a körmöket. Legcélszerűbb, ha az ujj széléig ér. A köröm fényét nem szükséges pasztákkal, porokkal fokoznunk. Az egészséges körömnek megvan a természetes, szép színe. Elegendő, ha szarvasbőrrel ledörzsöljük.”

Fortepan 1949.

És persze ugyanebben a modorban folytatta Kallós Ilona is, aki 1958-ban írta le háztartás- és életvezetési jótanácsait, habár olyan címmel – A jó feleség –, ami még ma is szívmelengetően hatna a genderőrülettől rettegők számára. „A kikészítés, a »sminkelés« akkor szép, ha természetes, ha az arc karakterét nem változtatjuk meg. Általában a világos színek keltenek jó benyomást, fiatalosabbak, mint a sötétek. Teljes kikészítést csak estére, ünnepélyes alkalmakra javaslok. Nappalra, s főleg munkához nem stílusos, de nem is alkalmas, a hosszú órák alatt lekopik, elkenődik, és ellenkező hatást ér el.”

Szalai Veronika / Fortepan

Végigpörgetve ezeket a könyveket ugyanakkor feltűnik, hogy bizonyos dolgokról sem a XIX. század végén, sem a XX. század közepén egyszerűen nem ejtettek szót. Vegyük például az epilálást, amely nélkül a háttértelevíziózó háztartásokban ma már nem létezik közös étkezés. Hogy a nőket akkor is foglalkoztatta a szőrtelenítés, amikor erről még nem volt szokás beszélni, legfeljebb a sajtóból deríthetjük ki, de onnan is csak a két világháború közötti időszakban.

Turbéky Eszter / Fortepan A Gellért Gyógyfürdőben 1935-ben.

Az orvosi tanácsadó rovatokban azt olvashatjuk, hogy kizárólag a túlságosan erős, sötét, netán az arcon növő szőrszálakkal kell felvenni a harcot. A Képes Krónikában (1931) viszont azt, hogy „a mai divat – talán átmenetileg – megkívánja a hölgyektől a hónalj szőrtelenítését”. A Színházi Élet (1929) meg azt írta, „strand előtt” a lábszár és a hónalj – bubifejnél a tarkó – szőrtelenítése elengedhetetlen; sőt, később még azt is közzétette, hogy mivel. „Egy világhírű amerikai találmány megoldotta azt, hogy strandolás előtt minden nő pár pillanat alatt a legegyszerűbb eljárással szőrtelenítheti karját, lábát. A ROLI kis szalagon keresztül a tenyérre fűzve, pár pillanat alatt (…) hamvassá, széppé teszi a bőrt. Egy kis Roli-korong ára P 1.50 és ez az egész nyári szőrtelenítéshez elegendő.”

Lencse Zoltán / Fortepan A balatonakarattyai strandon 1964-ben.
Karabélyos Péter / Fortepan 1932.

A második világháború után ez a téma aztán egycsapásra eltűnt a sajtóból, legfeljebb tudós kozmetikusok egészségügyi beavatkozásaként bukkant fel a hirdetésekben. A hetvenes években szivárgott csak vissza a lapok háztartási tanácsadóiba: „Az illatszerboltokban vásárolható a »Nudit« nevű szőrtelenítő krém. Külön tégely szolgál az arcra, s másik a lábra. (…) A krém ugyan elég borsos áron – 80-90 forintért – kapható, azonban hosszú időre biztosított a szép sima bőrű láb, kar vagy arc. Olcsóbban is megoldhatjuk azonban a problémánkat, ha Depilex nevű szőrtelenítő folyadékot vásárolunk. (…) Hátránya, hogy igen kellemetlen, záptojás-szagú, s hatása hamarabb elmúlik, mint a Nudit-é. (…) Néhány gyenge, piheszerű szőrszál azért ne ejtse kétségbe a hiú asszonyokat, mert ilyen esetben a természet adta enyhe szépséghiba még vonzó is lehet. Csak akkor gondoljunk a rendszeres szőrtelenítésre, ha a hámfelület túlzottan »hajdús«.” – írta a Dunántúli Napló 1972-ben. (A Hétvége 1981-ben lábra már inkább gyantázást ajánlott.)

Sándor Dávid / Fortepan Az I. kerületi Várkert (Groza Péter) rakparton 1969-ben.

Ehhez képest lényegesen egyszerűbb dolguk volt a férfiaknak, akiket a lapok tisztaságra és ápoltságra intettek, a családi tanácsadók pedig néhány egyszerű bekezdéssel letudtak. Milyen öltönyhöz milyen cipő, mikorra milyen nyakkendő – ennyiben ki is merültek a nekik címzett tudnivalók. Mint mondjuk a Mindentudó kis könyv az 1942 esztendőre útmutatója: „A férfi eleganciáját kevésbé teszi a felsőruha, mint a megjelenés és a fehérnemű. Az ing legyen ráncmentesen vasalt, a gallér kifogástalan, a nyakkendő és a zsebkendő jól megválasztott. Az arc jól megborotválva, a nadrág jól vasalva. A ruha? Tiszta és gondozott legyen. A túldivatos szabás, a kitömött vállak, moziszínészi derék legfeljebb arra jó, hogy divatárukereskedés segédjének nézzék.”

Fortepan 1921.
Halmosi Sándor / Fortepan A győztes magyar 4×100 m-es gyorsúszó csapat tagjai a darmstadti Főiskolai Világbajnokságon 1930-ban.

Még ennél is rövidebben intézte el a kérdést az egykori filmsztár, Megyery Sári az amúgy kifejezetten a férfiak okulására írt – habár inkább a nőkről szóló – De uraim…! című könyvében. „Egy okos, szellemes, minden tapasztalattal megáldott, figyelmes öregúr igen könnyen felveheti a versenyt egy hanyagul öltözött, rosszmodorú, nyegle, kevéspénzű tacskóval. Csak a jól szabott szmokingot aztán az öregúr le ne vegye”.

Galéria
Milkovits Gábor / Fortepan
1930.

 

Írta: N. Kósa Judit | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/testkep

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik