Bár a magyar kabinet ellenezte a gázárplafonról szóló európai uniós megállapodást, és egyedüliként nemmel szavazott arra az energiaügyi miniszterek találkozóján, végül azt 24 tagállam jóváhagyása és 2 tartózkodás mellett mégis elfogadták. Magyarország már októberben megkapta a felmentést az Európai Bizottságtól az akkor még csak elméletben létező gázársapka alól, ám a kormányzati szereplők ezután is az energiaellátás veszélyeztetésétől a további áremelkedés rémének felemlegetéséig számos érvet felsorakoztattak a megoldás ellen. Legutóbb Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tolmácsolt „elrettentő” üzenetet, amely szerint a Gazprom világossá tette, hogy az ársapka bevezetése esetén az azt alkalmazókkal szemben megszünteti a szállításokat.
Az Orbán-kormány egykori szoros szövetségesét, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnököt, úgy tűnik, ez nem hatotta meg, szerinte a gázársapka bevezetése azt jelenti, hogy vége az Oroszország és a Gazprom által elkövetett piaci manipulációnak.
Egyáltalán: mennyit számít jelenleg Európában a Gazprom és az orosz földgázszállítások súlya, és bizonyítható-e, hogy piacbefolyásolást végeztek az árak felhajtása érdekében? Energiakereskedőkkel és piaci szakértőkkel beszélgetve az körvonalazódott lapunk számára: a konkrét tranzakciók szintjén senki sem tud arról, hogy az oroszok manipulálták volna a kereskedést.
Nagyon sok teória kering arról, hogy 2021 óta kik mozgatták a földgázpiacot, volt, aki a Gazpromra, más a pénzügyi befektetőkre kente, de bizonyíték semmire sincs. Az Európában irányadó holland gáztőzsdével (TTF) az a probléma, hogy – szemben az olajtőzsdékkel – relatíve kis mennyiségekkel meg lehet mozgatni az elszámoló árat. Az augusztusi „őrület” során, amikor a másfél évvel korábbi ár közel a 20-szorosán, 347 euró/MWh körül tetőzött az árfolyam, bebizonyosodott, hogy a TTF ténylegesen extrém mozgásokra képes, de hogy ezt ki befolyásolta, azt csak az tudhatja, aki a tőzsdét működteti. Valójában minden szereplő számára túlzottan csábító lehetett meglátni és leütni ezeket a magas labdákat.
Győz a pszichológia: magukat szankcionálták az oroszok
Az már sokkal könnyebben bizonyítható, hogy Oroszország szándékosan gerjesztett „ellátási pánikot” a kontinensen a földgáz rendkívül érzékeny árfolyamát használva politikai fegyverként. Az első kiugró ármozgás 2021 decemberében volt látható, amikor az oroszok visszafogták a gázszállítást a Németországban végződő Jamal-Európa vezetéken. Ekkor rövid idő alatt a 40-es átlagról 129 euró/MWh-ra kúszott fel az energiahordozó ára a TTF-en. 2022. március elején, az orosz–ukrán háború kitörése után ismét nagy mozgás volt érzékelhető, amikor újabb korlátozásokat lengettek be a Jamal-Európa vezetéken. Erre a hírre majdnem 60 százalékkal, 193 euróra emelkedett a földgáz ára.
Ezt követően az árfolyam hónapokra visszatért 100 euró alá, amikor is nyár elején a Kreml elérkezettnek látta az időt, hogy üzeneteket küldjön az európai gázpiac számára. A Gazprom júniustól augusztusig folyamatosan az Északi Áramlaton átmenő gázmennyiség korlátozásáról és elkerülhetetlen karbantartási munkálatokról beszélt. Az Átlátszó cikke pontosan bemutatja, hogy szinte napra pontosan be lehet lőni, ahogy ezek a nyilatkozatok jelentős ármozgásokat generáltak a holland gáztőzsdén. A pokol augusztus 14-én szabadult el, amikor az orosz gázóriás 60 százalékos áremelést harangozott be a télre vonatkozóan, ezt követően száguldott fel az ár a 200 euró körüli szintekről a hó végi csúcsra.
Ezzel együtt az ármozgások azt is tükrözik, hogy az EU által szeptemberig életbe léptetett hat szankciós csomag – amelyek egyike sem vonatkozott az orosz gázra – semmilyen hatást nem gyakorolt a földgáz piaci árára sem. Például az ötödik szankciós csomag április eleji bejelentése után két hónapon keresztül csak stagnált az árfolyam.
Végül aztán fordult a kocka
Augusztus 31-én – három nappal azután, hogy az EU belengette a gázársapka ötletét – a Gazprom már hiába jelentette be az Északi Áramlat teljes leállítását, az árak meredek esésnek indultak. Szeptember végén aztán megérkezett a gázvezeték felrobbantásának híre, amire a gázár további csökkenéssel reagált, és ez a trend lényegében mostanáig kitart. Ekkorra a piac megnyugodott, mert már minden lehetséges kockázatot beárazott. Ma már minden szereplő azzal kalkulál, hogy a Gazprom egy megbízhatatlan szállító, az extrém magas árak azt tükrözik, hogy Oroszországból úgysem jön érdemben gáz. Az orosz fél elérte a piacbefolyásoló ereje maximumát azzal, hogy a gázár jelenleg a 100 eurós szint körül mozog, így két és félszerese a másfél évvel azelőttinek. Ez még mindig nagyon magas, ám távolról sem annyira irreális és kezelhetetlen, mint az augusztus végi kurzus.
A Gazprom ma már hiába emlegeti, hogy korlátoz, nem ér vele sokat, hiszen
Európában a gazdasági szereplők ugyanakkor továbbra is aggódnak amiatt, hogy milyen szintű lesz a gáztárolók töltöttsége 2023-ban a tél végeztével. Ez komoly piaci hatásokat gerjeszthet, és akár a devizaárfolyamokra is hatást gyakorolhat. Ha enyhe lesz a tél, akkor Oroszország alkuereje minimális lesz jövőre. Ha viszont az átlagnál hidegebb lesz, és szárazzá válnak a tárolók az évszak végére, akkor az orosz gázforrásokra is szükség lesz a következő téli betárolás idején.
Kemény tél esetén az európai gázigényt és a tárolói töltést együttesen nagyon nehéz lenne a mostani szintre visszapótolni pusztán az oroszon kívüli gázforrások segítségével. Ha viszont nem ürülnek ki a tárolók, akkor Európa jól ellesz az orosz források nélkül is – adott lehetséges magyarázatot az egyik energiaszakértő. Ha a legnegatívabb forgatókönyv jön be, abban az esetben gázmegtakarítást kell az unióban elérni. Pánik nem lesz, a lakosság nem fagy meg, de valószínűleg vissza kell fogni a felhasználást az ipari szektorban.
Ezek azonban még kiszámíthatatlan tényezők, csak március környékén lehet majd tisztábban látni.
Miért csökkent le a Kreml zsarolási potenciálja?
A háború kitörése óta az Európai Unió mindent megtett, hogy csökkentse az orosz gázfüggőséget.
- Amennyi gázmennyiséget ki lehetett váltani forráscserékkel, kínálatbővítéssel – akár a norvégiai termelés fokozásával, a klasszikus vezetékes szállítóktól vásárlással: a katari, az algériai és az azerbajdzsáni import föllendítésével –, annyit mostanra az EU kiváltott. A cseppfolyós (LNG) földgáz rekordmennyiségben jelent meg Európában. Az unió már júniusban több földgázt importált az Egyesült Államokból, mint amennyi vezetéken érkezett Oroszországból, és ez a mennyiség azóta tovább gyarapodott.
- Mivel Európa megijedt az orosz gázcsap elzárásától, ezért nagy erőkkel igyekezett feltölteni a gáztárolóit. Ez a döntés már nyár elején megszületett, és szintén hozzájárult ahhoz, hogy az egekbe ment fel a gázár. Mivel az is fenyegetett, hogy fizikailag nem lesz gáz, a piac pánikkal reagált. Ám amint megteltek az európai tárolók, elkezdett lefelé csorogni az árfolyam. Ellátási válság tehát már nem fenyeget, csak árválság van, ami sokkal könnyebben kezelhető.
A gázkrízist tovább enyhítette, hogy a kontinensen viszonylag enyhe volt az idő a fűtési időszak első hónapjában, sőt decemberben sem volt hideg. Ezen felül elmúltak az idei gázfogyasztás olyan egyszeri tényezői, amelyek rontották a helyzetet (így például az idei nyári aszályos időszakban a gázárrobbanás ellenére az országok kénytelenek voltak növelni a gázalapú villamosenergia-termelést, mert megcsappant az elérhető vízienergia), valamint segített a lakosság és az ipar már említett energiatakarékossága is.
Nem akarnak többé horrorárakat
Több hónapos alkudozást követően az unió végül decemberben fogadta el az uniós gázárplafont, amely megawattóránként 180 euróban maximalizálta a TTF határidős termékeinek árát. Az ársapka akkor aktiválódik, ha három egymást követő kereskedési napon a holland gáztőzsde határidős termékeinek árszintje 180 euró fölé lép, ettől kezdve nem lehet bevinni a kereskedési rendszerbe az ezen árszint feletti ajánlatokat.
Ez a földgázárazási szabályozó viszont a magyar gyakorlat értelmében véve nem ársapka, hanem egy dinamikus, a piaci árat szélsőséges esetekben korrigáló megoldás. Célja, hogy letörje a spekulatív alapú, a fundamentális adatokkal semmilyen módon nem indokolható ármozgásokat, például az idén többször is látott 30–50 euró/MWh mértékű extrém kilengéseket.
A maximum 180 eurós árszint már kontrollálható a piaci szereplők számára, de a korábbi években látott gázárakhoz képest még mindig nagyon magas. Szakértői magyarázat szerint ez az árplafon valószínűleg nagyon komplex, sokszempontú kompromisszumok eredménye. Ebbe a sávba már mindenki belefér, vagyis nehéz lenne azt állítani, hogy létezik olyan kitermelő, amelynek ennél magasabb költségszintje lenne a gázon – a profitot is beleértve.
Az EU vélhetően azért engedte viszonylag magasan tartani az ársapkát, mert minél inkább lefelé viszi azt, annál több olyan szállító eshet ki a körből, amelyik úgy gondolja, hogy ez már őt is szankcionálja. Márpedig az unió célja, hogy a lehető legtöbb, oroszon kívüli gázforráshoz férjen hozzá, azaz semmi szín alatt nem szeretné korlátozni az Európába irányuló kínálatot. A másik megfontolás az lehetett, hogy a viszonylag magas gázár jobban ösztönöz mindenféle alternatív technológiát, nagyobb teret ad a megújuló energiaforrásoknak. Idáig éppen az volt az energiarendszerek zöldítésének fő akadálya, hogy nagyon alacsony volt a fosszilis energiahordozók ára.
A 180 eurós árszint még mindig elképesztően nagy profitot biztosít a termelőknek, de már most látszik, hogy nem ez lesz az irányadó a piac számára. Ellenkezőleg, az ársapka bejelentését követően lefelé kezdett menni az ár: december 18-án még 122 euró volt, majd 100 euró alá esett a TTF-en, sőt az év utolsó hetében 80 euró körüli árakat láthattunk. Az energiaszakemberek általában egyetértenek abban, hogy a piacot a kereslet-kínálati viszonyok vezérlik, és az árplafonnál jóval fontosabb indikátor az időjárás vagy a tárolók töltöttségi szintje.
Nem mindenki bízik a láthatatlan kéz jótékony erejében
„Másfél éve még 18 eurón kötöttük a gázt, sőt két éve volt olyan, amikor 12 eurón mentek a kötések. Akkor ugyanazok a termelők lelkesen eladták az energiát ennyiért, ilyen költségszinten is profitot tudtak kigazdálkodni. Ha ezen megérte nekik, akkor beláthatjuk, hogy a 350 euró értelmezhetetlen, de még a 100 is. Eközben nem lett kevesebb a gáz, nem arról volt szó, mint egy Madmax-filmben, hogy az utolsó tartálykocsit kell üldözni a sivatagban” – méltatlankodott egy kereskedő lapunknak.
„Az a probléma, hogy akárcsak az alapvető élelmiszereknél, a gázárak tekintetében is egy totálisan spekulatív piacnak vagyunk kitéve, miközben a TTF-en anélkül zajlik a kereskedés, hogy akár egyetlen molekulányi gáz fizikailag gazdát cserélne. Valaki bemond valamit, mi meg elhisszük, és utána „rátradelünk”, miközben a gázválság során bebizonyosodott, hogy a hírek háromnegyede puszta spekuláció. Ezért van gyakran turbulencia vagy akár olyan mozgás, amit nem lehet megmagyarázni. Tárgyilagosan nehéz bármit is mérni, például ki a jóisten mérte meg, hogy a Gazprom-bejelentés után ténylegesen 30 százalékkal kevesebb gáz jön majd be? Egyáltalán előfordult olyan, hogy nem jött a gáz?” – tette fel a költői kérdéseit a szakértő.
