Nem kegyelmez a főispán és a Somogy Megyei Kormányhivatal annak az állami tulajdonú lovakat ellátó siófok-töreki lómenhelynek, amely pár hónapja elszámolási vitába keveredett az Agrárminisztériummal: egy helyszíni szemlét követően elrendelték a birtok végén található kapunak az elbontását, hogy az érintett útszakaszt megnyissák „a közforgalom számára”. Ha a kaput elbontják, akkor több mint száz ló és egyéb nagytestű állat csatangolhat világgá.
A 24.hu birtokába került határozatban azzal indokolta a kapu elbontásának szükségességét Neszményi Zsolt főispán (korábban megyei kormánymegbízott), hogy
a lezárás miatt a közút a funkcióját nem tudja betölteni, és a lezárás ellentétes a közúti közlekedésről szóló törvényben foglaltakkal.
A kormányhivatal határozatában említett lezárt közút a valóságban szabad szemmel jószerivel észrevehetetlen, derékig érő fűvel benőtt terület, amely a 40 hektáros birtokon elterülő lómenhely területére fut be, és ott is végződik. A földút a siófoki önkormányzat tulajdona, amit a lómenhelyet fenntartó alapítvány meg is vásárolt volna, ám az önkormányzat elzárkózott az adásvétel elől.
– Ha a kaput elbontanák, akkor a birtokba 900 méteren benyúló földút miatt 1800 méter hosszú kerítést kellene építeni több milliós költséggel, ami ráadásul kettévágná az egész területet, vagy a másik megoldás egy 24 órás portaszolgálat, erre pedig nincs kapacitásunk – magyarázta a 24.hu-nak Czinkóczky Csaba, a lómenhely vezetője, aki abszurdnak tartja a határozatot.
– A csupán térképeken szereplő földútra azért helyeztünk egy nyitható kaput, hogy az itt lakó 130, jórészt állami tulajdonú állat el ne kóboroljon, ezért egy oda kirakott táblán kérünk mindenkit, hogy csukják be maguk után – mondta Czinkóczky, hozzátéve, hogy a földutat senki sem használja már, annak csupán régebben volt jelentősége, amikor még sok önálló parcellából állt a környék, és a telektulajdonosok itt tudták megközelíteni a telkeiket. Az elmúlt években viszont egy kézbe került az összes parcella, amikor megvásárolta azokat a Dharma Ló Menedék Alapítvány egyik tagja, aki aztán a lómenhely rendelkezésére bocsátotta, hogy a mentett állatok számára nagy, összefüggő legelő álljon rendelkezésre. – Mindössze egy szomszéd telket lehet elérni az út egyik leágazásából, de annak tulajdonosát nemhogy nem zavarja a kapu, hanem önkéntesként szokott nálunk dolgozni, és egy másik útról közelíti meg az ingatlanát – mondta Czinkóczky Csaba, aki nem hajlandó lebontani a kaput, mert az állatok biztonságát fontosabbnak tartja a kormányhivatali határozat végrehajtásánál.
Ebben az esetben viszont, írja a határozat, „a végrehajtást foganatosító szerv a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére (…) elvégeztetheti, a kötelezettel szemben pénzbírságot szabhat ki, továbbá a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.”
A lómenhely vezetője szerint az eljárás összefügghet azzal, hogy jogvitájuk van az Agrárminisztériummal és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel. A minisztériumtól több mint 60 millió forintot követelnek, mert hiába gondozták több mint négy éven keresztül az állam által elkobzott lovakat és nagyobb testű állatokat, az ígéretek ellenére egy fillér támogatást sem kaptak, és számításaik eddig ekkora összeget fordítottak az állatokra. Az MNV Zrt. viszont visszamenőleg követel havi 758 ezer forintot a csőd szélére került alapítvány által felújított és tanyaközpontként újjászülető, a birtokkal szomszédos gazdátlan épület használatáért.
A lómenhely kálváriájáról júniusban írtunk cikket, kérdéseinkre a tárca nem válaszolt, viszont Nagy István agrárminiszter a múlt héten felmondta az alapítvánnyal korábban kötött együttműködési megállapodást. Ez azért is tűnik furcsának, mert alig egy hónappal korábban Nagy helyettese, Farkas Sándor arról beszélt a parlamentben Szabó Rebeka párbeszédes képviselő kérdésére válaszolva, hogy „a szakterület vezetésének álláspontja szerint a civilekkel történő együttműködés jóval olcsóbb, költséghatékonyabb, mint önálló befogadótelepet építeni és fenntartani”.
