Ismét erős mondatok hangzottak el a kémikus-környezettudós Gelencsér András szájából hétfőn este a Magyar Földrajzi Múzeumban az LMP érdi szervezete által rendezett „Készüljünk a posztapokaliptikus zöldpolitikára?” című vitaesten. Az eseményen két országgyűlési képviselő, Bakos Bernadett és Kanász-Nagy Máté is részt vett, s többször hozzászólt Tetlák Örs, Érd LMP-s alpolgármestere is.
A szervezők már az esemény kezdetén jelezték, hogy a vita apropóját az a 24.hu-n megjelent interjú adta, amelyben a kutató többek közt kifejti: a jelenlegi civilizációt nem lehet megmenteni az úgynevezett megújuló energiaforrásokkal, mert az átálláshoz már nem áll rendelkezésre elegendő nyersanyag és egyéb erőforrás; ráadásul az úgynevezett zöld alternatívák – nap- és szélerőművek, bioüzemanyag, elektromos autók – egyike sem elég hatékony ahhoz, hogy a Föld rohamosan növekedő lakosságának igényeit kielégítse.
„Mintha a világ meghülyülne”
A rendezvény kezdetén Uhri Bálint moderátor – aki szintén a zöldpárt politikusa – azt firtatta, volt-e abban politikai tudatosság, hogy éppen a 24.hu-nak, és éppen a cikket jegyző újságírónak adott interjút a kutató, valamint abban, hogy szerinte „látványosan a választások körül jelent meg ez a cikk”. (Az országgyűlési választás április 3-án volt, az interjú pedig valójában több mint két hónappal később, június 10-én jelent meg – a szerk.)
Gelencsér azt válaszolta: tudatosan és nagy ívben elkerüli a pártpolitikát, az interjúban pedig nem mondott mást, mint amit már évek óta hangoztat számos más tudóssal együtt. „Azt látom, hogy sikerült olyan címet adni, meg az elejére egy olyan összefoglalót tenni, hogy ez így hirtelen felrobbant, holott a tartalmi elemeit azért jó ideje már több alkalommal elmondogattam, és akkor a szokásos 300-400 megtekintés meg egy-két mérsékelt visszhang volt csak az eredmény”. Azóta viszont folyamatosak a megkeresések a média részéről, sőt egyfajta celebként tekintenek rá néhányan, például közös szelfikre kérik, ami egyébként nem zavarja, mert a tudományos ismeretterjesztés a hivatásához tartozik. A rektor elárulta, hogy tudományos kutatók, köztük akadémikusok részéről zömmel elismerő, támogató visszajelzéseket kap azóta is.
A moderátor kérdésére, miszerint mi vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy itt óriási baj van, és összeomolhat a civilizáció, Gelencsér azt felelte: néhány éve elvitte a gyermekeit Bécsben a Természettudományi Múzeumba, ahol az ásványtani kiállításon bemutatták az úgynevezett kritikus elemeket, amik a modern élethez nélkülözhetetlenek; mindegyik fölött volt egy számláló, ami megmutatta, hogy mennyi időre elegendő van még belőlük; 25–30 évnél több egyik elem esetében sem volt.
Úgy jöttem ki, hogy ha ennek a fele igaz, akkor vége a világnak, hiszen irtózatosan végesek a készletek és az erőforrások. Arra gondoltam, mi lesz a gyerekeimmel, és mi lesz az emberiséggel?
Akkor kezdett a témával tudományos módszerekkel foglalkozni, aktuális adatokat gyűjteni a bolygó nyersanyagkészletének fogyásáról. Elárulta, jelenleg az Akadémiai Kiadónak ír könyvet a témáról.
„Láttam, hogy kőkemény és könnyen ellenőrizhető számítások, modellezések vannak a megfelelő szakemberek részéről. Ezt a tudományos irodalom mind tartalmazza. És mintha a világ meghülyülne, mert ezeket nem veszi figyelembe” – mondta Gelencsér. „Tehát azt gondoltam, hogy ezt akkor tegyük ki az asztalra, és lehessen róluk vitatkozni, de legalább legyen a köztudatban, hogy bármennyire is szeretnénk rózsaszínre festeni az eget, ezeket a fizikai korlátokat nem fogjuk tudni átlépni.” Véleménye szerint a politikusok, akik a legtöbbet tehetnék az ügyben, máig sem látják a nagy képet, és csak azt válogatják ki a tudomány eredményei közül, ami az érdeküknek és a céljaiknak megfelel.
„Jó lenne lejönni erről a fenntartható fejlődés nevű lózungról”
Arra a felvetésre, hogy a 24.hu-n azóta Gelencsér állításaival vitába szálló cikkek is megjelentek más tudósok, kutatók részéről, – volt olyan vitairat, amit tíz tudományos szakember jegyzett, köztük Ürge-Vorsatz Diána fizikus-légkörkutató – Gelencsér azt mondta: a tudomány a viták terepe, ugyanakkor számára csalódást jelent, amikor azt érzi, hogy a lényegi állításaival kapcsolatos érdemi cáfolattal nem találkozott. „Lehet azt szajkózni, hogy majd a napelemgyártás meg az elektromos autó megold valamit, de ha ilyen illúziókat táplálunk, arról azt gondolom, hogy nem vezet előre. És ez biztos, hogy nem sarkall a kiút felé mutató cselekvésre sem.”
Arra a kérdésre, hogy valójában mit ért civilizációs összeomlás alatt, azt mondta: nem valami Mad Max-szerű posztapokaliptikus vízióra kell gondolni, és az összeomlás szót sem szeretné hangsúlyozni, bár valóban elhangzott az interjú során.
Az viszont biztos, hogy a jóléti, kényelmes életnek vége lesz, és valami egész más modellben kell elképzelnünk a jövőnket, de hogy emellett működőképes marad-e a társadalom vagy sem, azt a társadalomtudósok dolga megmondani
– tette hozzá.
Mindenesetre folynak az erőforrásokért a háborúk; Gelencsér véleménye szerint eddig az egész történelem erről szólt, és nem látszik, hogy ez miért változna, amikor minden fontos készlet fogytán van. Ugyanakkor úgy látja, hogy a politikai gondolkodás rossz irányba megy, amikor jórészt csak klímaválságról és éghajlatváltozásról beszél, ám a nyersanyagválságról sokkal kevesebb szó esik. Hozzátette: azt a politikai konszenzust pedig teljes tévútnak tartja, hogy a fenntarthatóság egyenlő volna a karbonlábnyom csökkentésével.
Ugyanakkor a klímaváltozás óriási probléma, amit már nem lehet tagadni. „Az éghajlat maga rúgta be az ajtót a 90-es években, amikor elindultak a változások itt nálunk is, és elkezdtük érezni a bőrünkön. A szánkó az én gyerekkoromban állandó téli kellék volt. A gyerekeim már lassan felnőnek, és szánkót talán egyszer-kétszer tudtak használni. Régen a harmincfokos hőmérsékletet kánikulának tartottuk, most pedig örülünk, ha csak harminc fok van” – fogalmazott a kutató.
Jó lenne, hogyha erről a fenntartható fejlődés lózungról lejönnénk – tette hozzá. „Felejtsük el, nincs fenntartható fejlődés, a fenntartható visszavonulás a legjobb eset, amiről beszélhetünk: próbáljunk úgy visszavenni az életszínvonalunkból, a fogyasztásunkból, hogy azért a társadalom működőképes legyen, és az életünk megmaradjon. Ez most a feladat, semmi más.”
„Ki kell dobni a léghajóból a ballasztot”
A kutató szerint eddig mindenféle gazdasági növekedés az energiafogyasztás növekedésével is járt. A nyersanyagokat felemésztő gazdasági növekedést és a „csillagháborús terveket” szerinte el kell felejteni, és arra kell koncentrálni, hogyan tudunk úgy visszavonulni méltósággal, hogy közben ne essen szét a világ. A nagyvárosi léttel meg a modernizációval szerinte csapdába ejtettük magunkat, ráadásul már az élelmiszerünkben is több fosszilis energia van, mint amennyit a Nap önmagában ad hozzá; „fosszilis energiát eszünk szinte”, hiszen ipari mértékben, hatalmas kibocsátással kell művelni a földet, szállítani és feldolgozni is kell, de még a műtrágyát is fosszilis erőforrásból állítjuk elő.
Gelencsér a hallgatóságból feltett kérdésre válaszolva leszögezte: nem ismeri a civilizáció túlélésének csodaszerét. Nem politikus, nem közgazdász és nem szociológus, tehát nem tudja, milyen konkrét módszerekkel lehet átformálni az emberi társadalmat. Azt viszont tudja, hogy azokkal a technológiákkal, amiket zöld fordulatként próbál eladni a politika a társadalomnak, többet ártunk, mint használunk. „Nem tudom, mi a megoldás, de hogy nem az, amit most itt a mainstream politika tol meg a gazdaság, az egészen biztos. Az nemhogy megoldás, hanem még gyorsítja is az erőforrásválságot, még a fosszilis korszakhoz képest is. Amit itt fenntarthatóság címén csinálunk, pont az ellentéte a jövő irányába mutató tendenciáknak” – jelentette ki.
Arra a felvetésre, hogy esetleg újabb kémiai technológiákkal találkozhatunk a jövőben, azt felelte: a nyersanyagkészletek pótlására nincsenek technológiák, és egészen biztos, hogy ilyen nem is várható. „Elemeket nem lehet szintetizálni, egy elemet sem lehet csinálni a másikból. Ezt az alkimisták annak idején megpróbálták még a középkorban, és felsültek vele. Itt a Földön nincsenek meg ehhez körülmények, nem is lesznek.”
Ami a megoldás felé vezető utat illeti, Gelencsér azt javasolta: meg kell nézni, hogy mi az, ami nélkülözhetetlen, és ami nem az, ki kell dobni a léghajóból. Szerinte például ha az összes reklámot betiltanák, hatalmas mértékben csökkenne a fogyasztás. Hozzátette a jelenlévő politikusok nagy derültségére, hogy a politikai reklámokat is be kéne tiltani. A rektor úgy véli: ami nem jut az ember eszébe magától, arra valószínűleg nincs is szüksége.
