A #metoo-botrány óta tömegével esnek ki a csontvázak az ismert személyiségek szekrényéből, szinte már állandó jelleggel merülnek fel újabb zaklatási vádak elismert színészek ellen. Harvey Weinstein bűnlajstroma fájdalmasan hosszú, de mindez csak a jéghegy csúcsa volt: nem egy olyan színész bukhatja egész karrierjét, akinek korábban minden mozdulatát megtapsolta a szakma. Az ilyen jellegű botrányok jellemzően a külvilág felé minden komolyabb előzmény nélkül, a közösségi médiának köszönhetően azonnal robbannak, alapjaiban megrengetve egy dollármilliós szakmát.
Minderre még csak felkészülni sem igazán tud egy produkció, hiszen nincsen egyértelmű vészforgatókönyv arra az esetre, mi történik, ha egy színészükről ilyen jellegű vádak derülnek ki. A The Face decemberben több producert és ügyvédet megkérdezett az ügyben, és kiderült, hogy egyelőre ők is sötétben tapogatóznak.
A filmipar egyébként is csúcsok és mélypontok, sikerek és kudarcok hullámvasútja, és ez (az eltörléskultúra kiszámíthatatlan következményei) egy újabb eleme lett ennek
– nyilatkozta egy producer a lapnak.
Az viszont néhány évvel és botránnyal később körvonalazódni látszik, hogy a filmek PR-gépezetének muszáj alkalmazkodnia valamelyest a helyzethez, és a Kevin Spacey-szintű „végképp eltörölni forgatókönyv” már nem feltétlenül az egyetlen útja egy stúdió számára a balhé kezelésének.
Holott az általános felállás még mindig az, hogy amint valakiről zaklatási ügyek kerülnek napvilágra, hamar elhatárolódik tőle a szakma – ejti az ügynöksége, kiteszik az aktuális produkciókból –, sokat számít az is, indul-e az illető ellen rendőrségi eljárás, vagy épp az, hogy mennyi pénzt bukhat rajta a stúdió. És míg botránytéren Spacey ügye az állatorvosi ló, az idei év egyik legnagyobb filmes dobása, a Halál a Níluson mutathat rá épp arra, hogy bizonyos körülmények miatt bizony mégis moziban fognak nézni az emberek egy olyan színészt, akire már régen rásütötték a „Hollywood perverz számkivetettje” bélyeget. A következőkben azt tekintjük át, hogy bár bevett forgatókönyv még mindig nincsen ilyen esetre, mégis milyen módszerekkel igyekeznek kétségbeesetten oltani a PR-katasztrófák által okozott tüzet a filmes cégek.
Teljes kiradírozás
A Weinstein-botrány kirobbanását követően szinte azonnal hullani kezdtek a fejek: mindössze két héttel a producer disznóságait leleplező New York Times-cikk után Kevin Spacey-t vádolta meg egy férfi azzal, hogy három évtizeddel azelőtt, 14 éves korában szexuálisan zaklatta a színész. A lavina elindult: még tizenöten vádolták hasonlóval, így a színészről az körvonalazódott, hogy szexuális ragadozóként elsősorban fiatal férfiakat molesztált. A lába alatt villámgyorsan felforrósodott talajt Spacey egy meglepő fordulattal igyekezett lehűteni: a legrosszabb időpontot választotta arra, hogy bejelentse, meleg. Mindez csak arra volt jó, hogy a melegjogi szervezeteket is magára haragította, de a bukását már nem tudta megállítani.
Aktuális projektjeiből kirúgták, több díját visszavonták, ügynökségek és színházak fordultak el tőle. A Kártyavár főszerepéből kiírták, a helyét átvevő karakternek több burkolt kiszólása is volt a filmben a tönkretett színészre utalva. A Netflix törölte a tervezett Gore című filmjét, amiben Spacey alakította volna Gore Vidalt. Ennél kissé bonyolultabb volt a helyzet a már leforgatott A világ összes pénze című filmmel: Ridley Scott thrilleréből kivágták a színészt, és Christopher Plummerrel forgatták újra a jeleneteit. A teljes törlésen túl a színész ügyével kapcsolatban a stúdiók és más szolgáltatók határozottan és nyíltan foglaltak állást: sorra adták ki a közleményeket, amelyekben elhatárolódtak a színésztől. Így jár az, aki szexuális ragadozó – üzente a szakma Spacey ügyén keresztül. Az amerikai színész azóta is Hollywood számkivetettje, miközben az olaszokat ez nem érdekli, jelenleg egy olasz thrillert forgat épp.
Nyilván senki nem ringatta magát abba a hitbe, hogy az övé lesz a #metoo-hullám utolsó csúnya botránya, és valóban borulni látszott több karrier is, azt azonban nem árt elmondani, hogy a színészek esetében Spacey-t kezelték a legradikálisabban, a Weinstein-botrányt követően a színészkarrier ilyen jellegű beszántására nem volt más példa.
Parkolópálya vagy csere
Ami viszont gyakorlattá vált, hogy a sorozatos gyártásban készülő produkcióknál lecseréljék a nemkívánatossá váló színészt. A #metoo-éra legelején szinte kivétel nélkül ehhez a módszerhez nyúltak a stúdiók. Weinstein és Spacey után néhány héttel A pletykafészek egyik legnépszerűbb szereplőjét, Ed Westwicket vádolta meg több nő is nemi erőszakkal. Ez leginkább a BBC-t érintette, a színész ugyanis két produkciójukban is szerepelt. A műsorszolgáltatónak gyorsan kellett lépnie, és érdekes módon a két esetben eltérően reagált. Az egyiknél parkolópályára voltak kénytelenek küldeni a karácsonyi szezon egyik nagy dobását, az Ordeal by Innocence-et a színésszel kapcsolatos vádak miatt: a már hagyományosan karácsonyra időzített újabb Agatha Christie-adaptációt előbb csak halasztották, majd inkább Christian Cooke-nak adták Westwick szerepét.
Egy másik projektjükkel már óvatosabban bántak: a White Gold esetében nem rakták ki azonnal Westwicket, inkább felfüggesztették a sorozat második évadának munkálatait. Közleményükben azt írták: egészen addig nem dolgoznak együtt a színésszel, amíg nem tisztázódnak a vádak. Erre egész pontosan egy évet kellett várni: 2018 nyarán derült ki, hogy nem indul per a színész ellen, a bíróság bizonyítékok hiányában felmentette őt a vádak alól, így novemberben már ismét a stábbal forgathatott az egyéves kényszerpihenő után. Westwick karrierjén látszik, hogy ugyan okozott némi törést a botrány, de szép lassan ismét elkezdték őt foglalkoztatni.
A lecseréléshullám egyik legékesebb példája, miként lett Johnny Deppből Mads Mikkelsen a Legendás állatok és megfigyelésük című sorozatban. A színész mélyrepülése a szakmai mellényúlásaival már korábban elkezdődött, Depp sorsa viszont akkor látszott megpecsételődni, amikor 2016-ban akkori feleségével, Amber Hearddel vádolták egymást a nagy nyilvánosság előtt családon belüli erőszakkal. Az ügy egyik fontos állomása volt, amikor elvesztette a pert az őt asszonyverőnek tituláló The Sunnal szemben, néhány nappal később egyáltalán nem meglepő módon Depp bejelentette: nem játssza el többé Gellert Grindelwald szerepét a Potter-univerzumban.
Az ő esete jó példája annak is, hogyan lehet mindezt csúnya szakítás nélkül, viszonylag visszafogottan művelni, a felek ugyanis a médiában udvariaskodó közleményekkel játszották le az ügyet. A hírt Depp jelentette be az Instagramján, aki szerint a Warner Bros kérte meg őt, önként távozzon a produkciótól a botrányok miatt, ő pedig ezt elfogadva vissza is adta a szerepét. A stúdió válaszul megerősítve mindezt megköszönte Deppnek a munkáját, sőt, az is kiderült, hogy megkapja a teljes gázsiját a filmért, amiben sosem fog szerepelni.
Azonnali elhatárolódás
Ártatlanság védelme ide vagy oda, a legtöbb produkciónál jellemzően nem az udvariaskodást, hanem az azonnali elhatárolódást választják. Ha a dominóeffektus elindul, akkor sorra bontják a színésszel a szerződéseket a filmek, sorozatok és egyéb cégek. Ennek legutolsó, zajos példája Chris Noth esete, akinek az ügye december 16-án – éppen egy héttel a nagy visszatérése, a Szex és New York-reboot megjelenése előtt – robbant ki. A színész december 9-én még boldogan pózolt Sarah Jessica Parkeréket ölelgetve a bemutató vörös szőnyegén, egy héttel később előbb két, majd egyre több nő vádolta a színészt azzal, hogy évekkel korábban megerőszakolta őket. A színész kategorikusan tagadta az erőszak tényét, és azzal védekezett, hogy a vádaskodások időzítése bizonyítékul szolgál arra, hogy valakik lejárató kampányt indítottak ellene.
A kezdőlöket azonban már megvolt, Noth-t sorra rakták ki az épp aktuális sorozataiból, ügynöksége is megvált tőle, majd az És egyszer csak… készítői is bejelentették: kivágják a színész jeleneteit a sorozat fináléjából. Sokatmondó az is, hogy Noth a téma feketeöves celebügyvédjét fogadta fel: Andrew Brettler képviselte többek közt András herceget és Armie Hammert is. Az ügyben a híradások szerint egyelőre nem történt feljelentés, így vizsgálat sem indult a vádakkal kapcsolatban. Ebből a szempontból azért meglepő a rendkívül gyors reakció a produkciók részéről, mert az utóbbi évek tanulságai alapján általában kivárnak a cégek azt figyelve, lesz-e rendőrségi ügy a vádaskodásokból.
Ha túl drága elengedni, csendben tartsuk meg
A látványos kirúgások egyértelmű állásfoglalások a stúdiók részéről: azt jelzik, hogy semmilyen módon nem tolerálják az erőszakos titkokat a színészeik esetében. Kivéve persze, ha mindez túl sokba kerül, és az elmúlt évek egyik legnagyobb botránya pont arra mutatott rá, hogyha az anyagi érdekek úgy diktálják, egy stúdió igenis megtalálja a módszert a színésze megtartására.
Armie Hammernek szerencséje volt, hogy Kevin Spacey-t hamarabb elérte a hullám, mint őt: elég csak belegondolni, mit kapott volna közvetlenül Weinstein után a feleségét megcsaló, nőket erőszakoló, sőt, kannibalizmussal vádolt színész. Hammerről 2021 januárjától kezdve csak úgy záporoztak az egyre rémesebb sztorik például arról, hogyan szopogatná le a húst szeretői bordájáról, vagy arról, milyen módon bántalmazta a nőket. Pedig épp ekkor indult volna be vele a szekér: a 2018-as Szólíts a neveden című Oscar-közelbe kerülő filmmel robbant be úgy igazán a köztudatba, és gyorsan meg is látták a stúdiók a szupersztárt a jóképű, karizmatikus férfiban: tervben volt egy romantikus komédia Jennifer Lopezzel Shotgun Wedding címmel, a The Billion Dollar Spy című hidegháborús thriller, de egy tízrészes sorozatban is szerepelt volna A keresztapa keletkezéséről – mindegyiket bukta, ahogy a Taika Waititi focis komédiáját, a Next Goal Winst is, amelyben Will Arnett vette át a helyét. Ami a stúdiók reakcióját illeti, Spacey-hez képest azonban van egy lényeges különbség: bár Hammer vélhetően mindenképp lehúzhatja a karrierjét a vécén, nem vetette ki magából egyik napról a másikra a szakma, és a menesztések tényét is jóval visszafogottabban kezelték a produkciós cégek.
Erre a legjobb példa a Disney által készített, nagyszabású Agatha Christie-adaptáció, a Halál a Níluson, amely bonyolultabb helyzetben volt annál, hogy csak úgy kirakják Hammert. A filmet 2020 decemberében – a színészt ért vádak kipattanása előtt – fejezték be, immár második éve kallódik a 90 millió dollárból forgatott sztárparádé. A Variety 2021 márciusában azt írta,
Az újraforgatás nem volt opció, a lap által kérdezett források szerint legalábbis ennek ötlete sosem merült fel valóban reális megoldásként. Ennek két fő oka volt, az egyik természetesen a pénz: az újraforgatás újabb dollártízmilliókba került volna, másrészt közel lehetetlennek tűnt, hogy ismét sikerüljön összehívni a csupa sztárokból álló gárdát, amelynek tagjai már régen más projekteken dolgoznak. A Guardian cikke szerint Hammernek és a Disney-nek az is a szerencséje, hogy egy ilyen jellegű, rengeteg sztárt foglalkoztató filmnél el lehet „bújtatni“ azt az egy színészt, akivel épp gondok vannak.
Megoldásként felmerült az is, hogy a csinnadratta helyett csendesen, streaming-csatornákon keresztül mutassák be a filmet, de a gyártásban szintén résztvevő 20th Centuryvel kötött szerződés kimondja, hogy a filmet moziban kell bemutatni, és anyagi megfontolásból sem volna célszerű a kis képernyőre száműzni egy olyan filmet, amelynek „első” része, a Gyilkosság az Orient Expresszen 2017-ben több mint 350 millió dollárt hozott. A Disney-nél érdekes stratégiát választottak: Hammert nem rúgták ki a produkcióból, viszont nem is kommentálták az ügyeit semmilyen csatornán. A Halál a Níluson annak ellenére fogja elérni a tervek szerint idén februárban a mozikat, hogy sokan máris a bukását jósolják, hisz érthető módon egyetlen film PR-jának sem tesz jót, ha egy pszichopataként megbélyegzett színész a főszereplője.
Az első előzetesben mindössze egyetlen rövid mondat erejéig szólal meg, és láthatóan nagy igyekezettel próbálják takargatni őt – holott a film egyik legfontosabb karaktere Simon Doyle-ként. Ennél látványosabb módja a csendes ignorálásnak az, hogy a 20th Century által megosztott karakterplakátok közül véletlenül pont Hammeré maradt ki. A színész távolmaradása a film sajtókörútjáról és a vörös szőnyeges felvonulásról szintén borítékolható, igaz, erről még hivatalos megerősítés nincsen.
A Disney tehát kissé furcsa, felemás megoldást választott a komoly PR-katasztrófa kezelésére: mivel nem akartak túl sok pénzt bukni, más lehetőség híján megtartották Hammert, azonban a film marketingkampányából kihagyják, már amennyire ez lehetséges. A színész szempontjából a bírósági ügye kedvezően alakul: decemberben a Los Angeles-i rendőrség átadta a vizsgálati agyagot a kerülteti ügyésznek, a TMZ forrásai szerint szinte biztosan nem lesz belőle vádemelés, mivel a bizonyítékok nem elég erősek. Hammer ráadásul azóta megjárta az elvonót is, hogy kezeltesse szex-, drog- és alkoholproblémáit, így könnyen lehet, hogy van még számára esély a visszatérésre.
Nagyon úgy fest, hogy a stúdió az ehhez hasonló, kevésbé radikális, inkább a mély hallgatásra alapozó módszereket részesíti előnyben. Steven Spielberg West Side Storyja szintén kínos helyzetbe került az Ansel Elgortot ért vádaskodás miatt, bár nem árt leszögezni hogy a színész körüli botrány közel sem volt akkora, mint Hammer esetében. Elgortot még 2020 nyarán vádolta meg egy nő a Twitteren, miszerint 17 éves volt, amikor az akkor 20 éves színész megerőszakolta. Az ügy nem tett jót a mozi PR-jának, a filmet forgalmazó Disney számára viszont megint kapóra jött, hogy a járvány miatt 2020 decemberéről elhalasztották a premiert egy évvel. Az időközben kiadott előzetesből sokan azt szűrték le, hogy Elgort napjai meg vannak számlálva, mivel úgy vélték, hogy aránytalanul keveset szerepel benne a film másik főszereplőjéhez képest.
Közben ügyeltek arra, hogy Elgort csak olyan közegben nyilvánulhasson meg a filmről, ahol nem kaphat kínos kérdéseket, tehát elsősorban előre leegyeztetett kérdéssorokkal operáló műsorvezetőkkel beszélt – nem is merült fel a zaklatási ügye. Nem árt viszont hozzátenni: a botrány elcsitulásában közrejátszott, hogy az őt vádló nő egyedül a közösségi oldalán keresztül nyilatkozott erről, majd nem sokkal később a posztot és a saját profilját is törölte. Egy másik nő később szintén előállt, és screenshotokat osztott meg arról, hogy a színész félreérthetetlen célzattal közeledett az akkor még csak 17 éves lányhoz. Egyik történet sem bontakozott ki részletesen, rendőrségi feljelentés sem lett belőlük, vélhetően ennek is köszönhető, hogy a Disney-nek nem kellett egy Spacey-szintű katasztrófaelhárításba bocsátkoznia, mivel a botrány hamar elült. Persze nem teljesen, a színész interjúi alatt rendre jelennek meg az őt, mint szexuális erőszaktevőt jellemző negatív hozzászólások, ám Elgortot végül nem temette maga alá a lavina.
Megtűrjük, de nem nevezzük nevén
A Disney-hez nagyon hasonló hozzáállást tanúsított erőszakkal vádolt filmsztárja iránt a Mundruczó Kornél sikerfilmjét forgalmazó Netflix. Shia LaBeouf egyébként is megtépázott reputációnak vélhetően a végzetes ütést vitte be az, amikor egykori barátnője, FKA Twiggs beperelte, és borzalmas dolgokkal vádolta meg: állítása szerint a színész kapcsolatuk alatt bántalmazta, terrorizálta és szándékosan fertőzte meg őt nemi úton terjedő betegséggel. Mindez alig egy hónappal LaBeouf új filmje, a Pieces of Woman bemutatása előtt robbant ki, ráadásul bizonyos szempontból a lehető legrosszabbkor, az Oscar-kampányok szempontjából döntő fontosságú időszakban. A Netflix nagyon határozottan cselekedett: érthető módon az újraforgatás vagy az újravágás lehetősége fel sem merülhetett, LaBeouföt viszont onnantól kezdve levegőnek nézték. Teljes egészében kihagyták a kampányból, amelyet a másik főszereplőre, Vanessa Kirbyre építettek fel. Ahonnan lehetett, törölték LaBeouf nevét – például a szolgáltató oldalán található szinopszisból is.
Az ügyben egyébként maga Mundruczó is megszólalt, a rendező szerint ilyen esetben el kell választani a művet a művésztől, hiszen bármit is tett a színész, a filmnek nagyon fontos eleme az, amit LeBeouf megjelenít.
Egyszerűbb dolguk van, ha egy-egy film vagy sorozat még csak az előkészítés fázisában van, hiszen akkor cserével vagy a projekt pihentetésével megoldható a probléma. Akkor törhetik igazán a fejüket, ha már komoly pénzeket és energiákat fektettek bele, amiből érthető módon lehetőleg profitot is szeretnének látni. Bár a Spacey-ügy azt mutatta, hogy a teljes elhatárolódás és az összes képkocka kigyomlálása is lehet erre megoldás, az elmúlt évek tapasztalatai már árnyalták ezt a kérdést, és az agyagi vagy szerződéses kötelezettségek felülírhatják mindezt. Így fordulhat elő, hogy a február 11-től a Halál a Níluson láttán legalább annyian fognak azon gondolkodni, hogy mégis miért nézünk egy kannibalizmussal és erőszakkal vádolt színészt, mint azon, hogy ki a gyilkos.
