Az Európai Unióban van egy hatvanas években született, református vallású politikus, aki 1988-ban lett országában a liberális ifjúsági politikai szervezet meghatározó embere. Ugyanő 2010 óta folyamatosan kormányfő. Szemére vetik, hogy a parlament szerepét leértékeli, bizonyos kínos ügyekről csak késve tájékoztatja a képviselőket. És miközben remek kommunikátornak tartják, kritikusai szerint kerüli a nyilvánosságot a nem túl népszerű kérdésekben. Európában egyre ismertebb a neve – és nemcsak vitakészsége híres, hanem az is, hogy mennyire állja az ütéseket. Bár megannyi botrány miatt már rég le kellett volna mondania ellenfelei szerint, a BBC tavaly is mint a legfurfangosabb túlélőt emlegette, aki 2022-ben negyedszerre tölti be a miniszterelnöki posztot.
Ki ne gondolná ezek után, hogy Orbán Viktorról van szó? Ám nagy túlélőnek a BBC nem őt nevezte tavaly, hanem egy olyan politikust, aki 2020-ban éppen Orbánról mondta:
Örülök, hogy nem hasonlítok arra az emberre!
A konzervatív-liberális VVD (Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért) 2010 óta hatalmon lévő holland miniszterelnökétől, Mark Ruttétől hangzott el a mondat egy parlamenti vitában, amely Magyarországról is szólt. Rutte 2020-ban szélsőjobboldali riválisával, Geert Wildersszel vitázott, aki Orbánt pártolta a szópárbajban, és aki iszlám- és bevándorlóellenes nézeteiről ismert. (Idegenellenessége dacára Wilders magyar feleséget választott, 2017-ben Nyírparasznyán tűntek fel.) Wilders egykor a liberális VVD sorait erősítette, azonban már bő másfél évtizede a Szabadságpárt élén igyekszik befolyásolni a holland politikát.
Az egykori párttárssal folytatott 2020-as vitában Rutte kijelentette: „Kiderült tehát, hogy példát kell vennem Orbán úrról, tehát korlátoznom kell a melegek jogait Hollandiában, korlátoznom kell a sajtószabadságot Hollandiában, korlátoznom kell a kis pártok jogát a választásokon való részvételre.” E kontextusban mondta Rutte: örül, hogy nem hasonlít a magyar miniszterelnökre. Ám ebben nincs teljesen igaza: sok mindenben emlékeztet Orbánra. A két politikus ellentétéről és az e mögött paradox módon megbúvó hasonlóságokról korábban is írtunk már.
Bár Rutte négy évvel fiatalabb, mint Orbán Viktor (1967-ben született), de azonos évben, 1988-ban debütáltak a politikában: egy fiatalokból verbuvált liberális csoportosulásban tűntek fel. Ekkor lett Rutte a VVD párt ifjúsági szervezetének a vezetője, Orbán pedig a Fidesz meghatározó embere. A különbség az, hogy a holland politikus liberális maradt, ami a következő évtizedekben fokozatosan szembeállította őt a globális illiberalizmus egyik éllovasává avanzsáló magyar kollégájával.
A kilencvenes években azonban még nem a politika miatt tért el Orbánétól Rutte pályafutása: elment ugyanis egy holland-brit világcéghez dolgozni. Miközben az Unilever csoportnál futott be üzleti karriert, pártjában is haladt előre – persze nem főfoglalkozású politikusként. 2002-ben, abban az évben, amikor Orbán megbukott miniszterelnökként, pedig teljes elánnal belevetette magát a politikába.
Parlamenti képviselő 2003-ban lett, 2002 és 2006 közt kereszténydemokrata vezetésű kormányokban volt államtitkár. Ám a 2000-es évek elején a korábban évtizedeken át meghatározó CDA teljesen leharcolta magát és szavazótáborát. Rutte 2006-tól átvette a VVD vezetését, megerősítette pártját, majd 2010-ben győzelemre vezette azt.
Ettől kezdve érdemes újra összevetni a holland politikus pályáját Orbánéval, mivel Rutte is immár több mint egy évtizede, 2010 óta határozza meg hazája közéleti viszonyait. Persze Ruttének többpárti koalíciós kabinetek élén kell egyensúlyoznia, így helyzete valójában nem nagyon hasonlítható a többnyire kétharmados többséggel rendelkező Fidesz 12 éves kormányzásához.
- Első kormányát a bukott CDA-val kreálta meg 2010-ben. Wilders Szabadságpártja támogatta kívülről, ám nem sokáig, és ekkor új választást kellett kiírni.
- Így 2012 után Rutte a baloldali Munkáspárttal alakított koalíciót, amely 2017-ig tartott.
- Az ekkori választáson a Munkáspárt leszerepelt, és a harmadik Rutte-kormány két kereszténydemokrata (CDA és CU) és két liberális (D66 és VVD) párt együttműködésével alakult meg.
A 66-os Demokraták pártja a VVD konzervatív-liberális alapállásával szemben inkább szociálliberális nézeteket képvisel. A koalíció megkötését több mint 200 napos tárgyalások előzték meg, és persze a Rutte által összeboronált társulat rendkívül ingatagnak bizonyult. Sőt 2018 óta egy olyan súlyos botrány bontakozott ki a gyermeknevelési hozzájárulások miatt, hogy 2021 januárjában a harmadik Rutte-kormánynak le kellett mondania. Kiderült ugyanis, hogy a holland adóhivatal éveken keresztül sok ezer családtól feltehetően jogalap nélkül követelte vissza az állami támogatást. Utóbb azzal támadták a hivatalt – bár ezt nem bizonyították –, hogy vezetéknév alapján, a bevándorlónak hitt szülőket zaklatta és sodorta súlyos helyzetbe, amikor visszakérte a pénzt.
2021 januárjában addigi politikai szövetségesei kezdtek elhatárolódni Ruttétől, aki ügyvezetőként még tartotta a pozícióját a márciusi választásokig. Sigrid Kaag, a D66 vezetője ekkor azt mondta, hogy a miniszterelnök helyében ő nem folytatná a kormányzást. Ám
Tavaly ismét a VVD lett a választások győztese, majd 10 hónapos tárgyalás után idén januárban megint Rutte tehette le a kormányfői esküt. Közben túlélt egy bizalmatlansági szavazást is, miután kiderült, hogy hazudott a koalíciós tárgyalások részleteiről.
Ruttéről elmondható, hogy a kereszténydemokrata Ruud Lubbers 1982 és 1994 közti kormányzása óta ő irányítja a leghosszabb ideig miniszterelnökként országát. Angela Merkel leköszönésével így Orbánnal együtt Rutte számít a legrutinosabb folyamatosan hatalmon lévő EU-s kormányfőnek, mindketten 12-12 éve kormányoznak megszakítás nélkül.
Rutte átvészelte egyelőre a Covid-járványt is. Decemberben viszont elismerte: hibáztak, amikor nem kezdték időben az emlékeztető oltások népszerűsítését.
A szigorúnak mondható holland járványintézkedések elleni tüntetőkkel szemben a holland rendőrség keményen lépett fel. Ezt Szijjártó Péter magyar külügyminiszter bírálta az egyik leghevesebben. Más kérdés, hogy rossz fotóval támadta Hollandiát – pontosabban aggódott a holland jogállamiság miatt. A hágai kormányfő egyébként „leidiótázta” az erőszakos tüntetőket.
Szijjártó régóta komoly kampányt folytat Hollandia és Rutte ellen. 2017-ben visszahívta gimnáziumi évfolyamtársát, Kocsis Andrást, aki magyar nagykövet volt Hágában, mert felháborodott a budapesti holland nagykövet egyik sajtónyilatkozatán. Ezután 2019-ben Rutte egyik, a magyar jogállamisági helyzetet bíráló kijelentése miatt a Szijjártó bekérette a külügybe a holland nagykövetet.
Tavaly októberben következett a legélesebb konfliktus: ekkor hungarofóbiával vádolta Ruttét a külügyminiszter. Ennek előzménye megint egy kemény hangvételű Rutte-nyilatkozat volt 2021 nyarán, amikor a magyar kormány által elfogadott pedofiltörvényről kérdezték, és így felelt: „Térdre kell kényszeríteni Magyarországot.” Majd hozzátette, vissza kell vonni a jogszabályt, vagy ha nem, akkor Magyarországnak távoznia kell az Európai Unióból. Szijjártó ekkor azt üzente Ruttének: „Hosszú hónapokig sikertelennek bizonyult a kormányalakításban. Tehát először a saját dolgával foglalkozzon odahaza, és utána más országok ügyeivel.” Varga Judit igazságügyi miniszter is megszólalt: „Amíg élek minden erőmmel azért fogok harcolni, hogy magyar embernek sose kelljen térdelnie se Rutte nevű, se semmilyen más gyarmatosító előtt.
Hollandia vezetője ezzel a mondatával kiírta magát a civilizált emberek köréből!
Végül Orbán Viktor miniszterelnök is reagált a Facebookon. Egy korábbi videójából kivágott részletben azt mondta, a magyar ember három esetben térdel le: a Jóisten előtt, a hazája előtt, és ha megkéri a szerelmének a kezét. Azt üzente még Ruttének: „több tiszteletet a magyaroknak!”.
Ruttét e nyilatkozatok nem rendítették meg. Belpolitikai pozíciója is megszilárdult közben, kisebb lemorzsolódás észlelhető ugyan a tavaly márciusi választások óta a VVD táborában, de a közvélemény-kutatások élén állnak továbbra is. Érdemes ránézni a 2021-es választási térképre is: a parlamentben nem nagy a VVD relatív többsége, de a körzetek döntő része sötétkék, azaz VVD-színű. E voksoláson ugyanis a VVD nemhogy gyengült volna, hanem megerősítette az eddigi pozícióit.
Mindeközben Hollandia szerepe is felértékelődőben van az Európai Unión belül. Az Egyesült Királyság kiválásával a holland bankszektor, ipar és kereskedelem közvetítőszerepe erősödött. A világszerte legismertebb vállalatok közül a Royal Dutch Shell olajcég és a Rutte kapcsán már említett Unilever egyaránt brit-holland társaság, így a „hídszerep” nyilvánvaló az EU és Nagy-Britannia között. E cégek amúgy Európa legnagyobbjai között szerepelnek. A brexit miatt 2020-ig 218 cég költözött Hollandiában, hatezer munkahelyet teremtve és 544 millió euró beruházást hozva.
Hollandia tényleges kontinentális szerepe a 6 százalékos EU-beli GDP-aránynál is sokkal jelentősebb. A rotterdami Európa legnagyobb tengeri kikötője – gyakorlatilag a német Ruhr-vidék kijárata a nyílt tengerre. A holland gázkészletek pedig az unió gáztartalékainak negyedét teszik ki, így az ország stratégiai helyzetbe került az idei energiakrízis idején, amikor Nyugat-Európában megugrott a gázár.
Hollandia tehát megkerülhetetlen szereplő az EU-ban. Így az a politikus, aki az országot majdnem 12 éve irányítja, nem kis súllyal rendelkezik Brüsszelben. Ezt láthatjuk, amikor Rutte Magyarországról beszél. A Brüsszel és Budapest közti vitáról például így fogalmazott: „Hollandia számára a jogállamisági kompromisszum a minimum, amiből nem lehet engedni”. Ezt akkor mondta, amikor a magyar és lengyel vétó fenyegette az uniós költségvetést és a koronavírus-válságot enyhítő helyreállítási alapot.
Talán nem csoda, hogy Brüsszel időt húz, és Budapest még nem kapott pénzt a helyreállítási alapból. Lehet, hogy Rutte csak nyíltabban képviseli azt, amit az EU más vezetői nem akarnak kimondani. Vagyis elgondolkoztak rajta, a Fidesz 12 éves kormányzását finanszírozva mit kaptak eddig cserébe. Amíg az EU-t nettó befizetőként finanszírozó Hollandia hatszor annyi GDP-t termel, mint mi, addig valószínűleg Rutte szava jobban számít majd a források elosztásakor, mint a Brüsszelt ekéző, de közben európai pénzekre ácsingózó budapesti politikusoké.
