A MailOnline hétvégi cikke szerint egy brit nő két, állítólag kelet-európai nyelvet beszélő férfinek támadt a londoni District Line-on. Az internetes oldal rasszistának nevezte a nő kirohanását.
Állítólag azt üvöltötte a két férfi felé, hogy „amíg az én vonatomon utaztok, addig csak angolul beszélhettek”.
„Akkor bezzeg tudtok angolul, amikor munka kell nektek! Akkor tudtok angolul, amikor lakás kell nektek! Akkor tudtok angolul, amikor kib…ott szükségetek van valamire!” – folytatta a szitokáradatot a nő. „De amikor rólunk próbáltok mondani valamit a vonaton, akkor csupán a saját halandzsa nyelveteken beszéltek!”
A MailOnline írásában egy Jay-nek nevezett utas mobiltelefonra vette az esetet.
A felvételt készítő 24 éves, bankszektorban dolgozó férfi éppen egy meccsről tartott hazafelé, amikor az incidens történt.
„Totális sokk volt látni ezt a rasszista kirohanást” – mesélte a MailOnline-nak. „Manapság egyáltalán nem számítasz ilyesfajta dologra. A nő meghallotta, hogy a két férfi egy másik nyelven beszél, ezután pedig agresszíven nekik támadt. A kocsiban mindenkit abszolút sokkoltak a történtek.”
A szitkozódó nő állítólag azzal kezdte, hogy:
„Kib…ul ne üljetek a vonatomon és beszéljetek rólam a hátam mögött a saját hadovátokon. Mondjátok az arcomba, egyáltalán nem vagyok szégyenlős! Én nem tudom, miről beszéltek, mert a hátam mögött csináljátok! Munkát akartok, a házainkban akartok lakni, rendben van, legyen, de beszéljetek angolul, amikor a vonaton utaztok!” – kiabálta a nő a két férfinek.
A két férfi hiába próbált mentegetőzni angolra váltva, a nőt nem érdekelte a magyarázkodásuk.
„Azt sem tudod, miről beszéltünk” – mondta egyikük. „Ha valakivel veszekedni akarsz, először hallanod kell, mit mond. Nem mindenki beszél itt angolul.”
A két férfi később leszállt a metróról, a nő pedig még utánuk szólt:
„Menjetek csak, viszlát! Menjetek, és szippantsatok még ki többet a szociálisból!”
A nézelődők közül többen „bigott”-nak és „gusztustalan”-nak nevezték a szitkozódó utast. A Brit Közlekedési Rendőrséget a MailOnline állítása szerint informálták a történtekről.
Mindamellett, hogy a londoni metrón többször ért már rasszista atrocitás külföldieket, ez a mostani más szempontból is elgondolkodtató.
Nyelvlecke
A cikkből nem derül ki, mi volt az előzménye az incidensnek, és hogy vajon a két férfi tett-e bármilyen utalást arra, hogy valóban a nőről beszélnek a háta mögött. Azt sem tudni, hogy az utas honnan tudta, hogy a férfiak kelet-európaiak voltak, hiszen szemmel láthatóan távolról filmezte az eseményeket. Ráadásul az is meglepő, hogy éppen a MailOnline publikál egy ilyen sztorit, hiszen hírhedt a bevándorláselleness cikkeiről.
Mindenesetre a történetben elhangzó esetleges rasszista, de legalábbis gyűlölködő megnyilvánuláson túl az incidensnek más hozadéka is van. Felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg illetlenség-e a saját anyanyelvünkön beszélgetni nyilvános helyen, ha külföldön élünk?
Eszerint angolul kellene csacsognom egy londoni kávézóban, amikor szintén itt élő magyar barátnőmmel találkozom Vagy máshogy fogalmazva, mikor, kivel és milyen nyelven kommunikáljunk, ha egy másik országban vagyunk? És van-e olyan élethelyzet, amikor tényleg rohadtul bosszantó, ha valaki más nyelven beszél a közelünkben?
Például mi a helyzet a klasszikus „londoni buszbetegséggel”, amikor a hátunk mögött ordibál valaki a telefonjába hosszú perceken keresztül egy olyan nyelven, amit nem értünk? Vagy ha a szépségszalonban a manikűrös hozzám egyáltalán nem, de hasonló származású kolléganőjéhez közös nyelvükön beszél?
Vagy amikor a kisfiammal játszótéren vagy játszóházban vagyok, angolul kellene-e beszélnem hozzá, csak azért, mert Angliában vagyunk? Vagy elfogadható, hogy én akkor is ragaszkodom a magyarhoz, ha vele nyilvános helyre megyek?
A dilemmára a válasz valószínűleg nem egyértelmű.
A MailOnline fenti cikke után a brit kommentelők igencsak sokféleképpen reagáltak.
„Mióta van bárkinek is köze hozzá, hogy miről beszélget két ember egymás közt a tömegközlekedésen? Ez már a Farage-mánia, és akkor mostantól az is rendben van, ha egy spanyol nekem támad a magalufi tömegközlekedésen, ha én angolul beszélek, igaz?” – írja egyikük.
„Szerintem ennek a nőnek csak totálisan elege van azokból az emberekből, akik csak azért jönnek ebbe az országba, hogy előnyt kovácsoljanak a mi patetikus bevándorlási törvényeinkből. Add hozzá a nyilvánvalóan rossz modorát (és gyér intelligenciáját) és látni fogod, hogy túlcsordult a frusztráció. De kikre kiabált? Fehér emberekre? Akkor ebben az esetben ez nem volt rasszista megnyilvánulás” – vélekedik egy másik.
„Ha egy barátoddal vagy, aki ugyanabból az országból származik, mint te, és mindig az anyanyelveteken beszélgettek, miért kellene, hogy ez másképp legyen egy nyilvános helyen?” – kérdezi egy harmadik.
„Megvan a véleménye és jogában áll szabadon elmondani” – írja még valaki a videóban üvöltöző nőről.
Csak érdekességként – a kommentelők által is említett Nigel Farage, a szélsőjobboldali brit UKIP vezetője tavaly szintén hasonló, utazással kapcsolatos példát hozott arra, miért gondolja, hogy Nagy-Britannia bizonyos részei, ahogy fogalmazott, „felismerhetetlenné” váltak az utóbbi években.
A politikus azt mondta egy akkoriban megélt élményéről, hogy a csúcsidőben Charing Cross állomásról induló vonaton csak jónéhány állomás után, „Grove parkot követően hallottam angol beszédet a kocsiban. És hogy ettől kicsit furcsán éreztem-e magam? Igen” – tette hozzá. Hogy miért? Mert „nem értem őket…Nem érzem magam komfortosan ebben a helyzetben és szerintem a britek nagy része sem” – folytatta újságírói kérdésre válaszolva a bevándorlásellenességéről ismert Farage.
Na, de mégis, hogyan tudjuk elkerülni a kellemetlen helyzeteket?
Mikor és hol nem illik magyarul beszélni, ha külföldön élünk? Barancsi Boróka londoni magyar pszichológus szerint a fő szabály, hogy nyilvános helyeken kerüljük az olyan viselkedést, amik minket is zavarnának.
„Irritálónak találhatjuk, ha mellettünk a buszon két indiai a saját nyelvén harsányan beszélget. Az irritáció egyszerűen fakadhat abból, hogy a nyelv számunkra nagyon idegen hangzású, az intonáció is szokatlan, a gesztusok nehezen értelmezhetők. Ugyanilyen furának, zavarónak érezheti egy magyarul nem beszelő a mi nyelvünket. Emellett frusztráció származhat abból is, hogy mivel nem értjük miről van szó, kirekesztve, sőt kiszolgáltatva érezhetjük magunkat. Elegendő, ha egy vicc mesélése közben megpihen a tekintete az egyik beszelőnek a sapkánkon, s máris arra gondolhatunk, hogy biztos rajtunk “röhögnek”, rólunk beszélnek. Ezzel szemben, ha utazás közben a privát beszélgetésemet valóban igyekszem privát szinten tartani, azaz halkan, diszkréten, másokat nem zavarva beszélek a mellettem ülőhöz, valószínűtlen, hogy pusztán anyanyelvem használatával ellenséges reakciókat váltanék ki.”
Barancsi Boróka pszichológus
A szakember szerint van néhány irányelv, amit érdemes szemelőtt tartanunk:
- Határozottan udvariatlanság magyarul beszélni egy olyan társaságban, ahol egyetlen ember van, aki nem beszél magyarul. Ilyenkor az illető, jogosan, úgy érezheti, hogy kiközösítik, szándékosan kirekesztik.
- Szintén durvaság egy kis csoportban (6-12 fő) magyarul beszélni, ha nagyjából 50-50%-ban vannak jelen magyarok, illetve más nemzetiségűek. Ha ilyenkor a saját nyelvünkön kommmunikálunk, az nagyon gyorsan két csoportra oszthatja a társaságot.
- A vegyes nemzetiségű családokon belüli nyelvhasználat egy különösen nagy témakör, melyről számtalan cikk, sőt könyv született. Alapszabály, hogy szigorúan tilos a nyelvet családon belül arra használni, hogy valakit kizárjunk a beszélgetésből. Például kibeszélni a lányommal a magyarul nem beszélő apát, hogy milyen butaságot csinált.
- Ne használjuk a magyar nyelvet szándékosan arra, hogy valamit eltitkoljunk a többi jelenlévő elől, azok kárára tréfálkozzunk, kibeszéljük, konfliktus esetén esetleg kirekesszük őket!
- Próbaljunk diszkrétek lenni nyelvünk használatával! Ne legyünk harsányak, ne kiabáljunk, ne zavarjunk másokat!
- Ha nem tudjuk elkerülni, hogy magyarul nem beszélők jelenlétében magyarul beszéljünk (pl. angol vendég előtt, magyar anya-gyerek, vagy vegyes baráti társaság), jó, ha nyíltan felhozzuk a problémát. Például elnézést, de magyarul fogunk beszélgetni, mert a gyermekem még nem ért elég jól angolul.
- Ügyeljünk a metakommunikációra! A kommunikáció 80%-a nem a szavakon keresztül történik, hanem a hangsúly, a beszédritmus, a hangerő, az arckifejezés, a gesztikulació és a testtartás közvetíti. Ha a munkahelyen kibeszélem a velem szemben ülő kollégámat, még ha egy szót sem ért a szavaimból, akkor is érezni fogja, hogy róla van szó.
- Legyünk megértők! Próbaljuk átérezni, milyen lehet a másik helyében! Milyen érzés partneremnek, ha már egy órája beszélek mellette skype-on, és ő nem érti a nyelvet, de esetleg időnként kihallja a beszélgetésből a saját nevét? Milyen lehet egy teljes órás vonatúton a szemközti utasnak végighallgatni a barátnőmmel magyarul folytatott párbeszédemet?
- Bár ezek a “szabályok” magától értetődőnek tűnhetnek, mégis mindannyian újra es újra “belefutunk” a nyelvi problémákba. Próbáljuk meg természetesen kezelni: jó, ha ilyen helyzetekben tudunk mosolyogni, es elnézést kérni.
Veled is történt már hasonló vagy csak van véleményed a témáról? Várjuk Angliában élő magyar olvasóink történeteit a témában az üzenjhaza@24.hu email címre!
