Először történt meg az arab világban, hogy egy ország élére női miniszterelnököt neveztek ki. Az új tunéziai kormányfő, a hatvanhárom éves Nadzsla Buden Romdhane magasan képzett tudományos szakember. Kaisz Szaíd tunéziai elnök, aki saját hatáskörben nevezte ki az új kormányfőt, az MTI szerint történelmi jelentőségűnek nevezte az eseményt, mondván, hogy Romdhane kinevezése
tiszteletadás a tunéziai nőknek.
Az önmagában is figyelemre méltó szeptember 29-i politikai eseményt azonban súlyos kételyek árnyékolják be. Annak ellenére, hogy Romdhane hivatalba helyezését a közösségi médiában némi ováció fogadta, a tunéziai nőszervezetek jórészt szkeptikusak reagáltak. Hogy ez miért alakult így, annak okait az idén nyári eseményekben kell keresni, amelyek fenekestül forgatták fel az észak-afrikai ország alig tíz éves demokráciáját.
Az első fecske
Azt is érdemes talán felidézni, hogy 2011-ben az Arab Tavasz a Közel-Keleten egy sor országban hozott gyökeres politikai változásokat, de alkotmányos demokrácia lényegében csak Tunéziában tudott kialakulni. Az Arab Tavasz éppen Tunéziából indult ki. A 2010 decemberében indult Jázminos forradalom közvetlen kiváltó oka egy zöldségkereskedő, Mohamed el-Búazízi öngyilkossága volt. A tunéziai zöldségesnek nem voltak meg a vállalkozásához szükséges engedélyei, emiatt nem tudott dolgozni, és a rendőrség még a kocsiját is lefoglalta. Végül a hatóságok folyamatos és elviselhetetlen zaklatása miatt felgyújtotta magát. Az önégetés később az Arab tavasz egyik szimbóluma és nem ritka tiltakozási formája lett.
A tunéziai jázminos forradalom egyik eredménye az volt, hogy a huszonhárom éve hatalmon lévő Zín el-Ábidín ben Ali elnököt 2011 januárjában elmozdították a pozíciójából. A másik, hogy – az arab világban először – nyugatias típusú alkotmányos demokrácia alakulhatott ki. Az első demokratikusan választott kormányban az iszlamisták és a liberálisok kötöttek koalíciót. Az átalakulás eredményeit jól jelzi, hogy a Nemzeti Párbeszéd Kvartett nevű tunéziai szervezet, amely kiemelkedő szerepet játszott a plurális demokrácia kialakításában, 2015-ben Nobel-békedíjat kapott.
Az ország azonban a gazdasági nehézségeivel és a társadalmi egyenlőtlenségekkel továbbra sem tudott mit kezdeni. A GSDRC nemzetközi agytröszt 2015-ös elemzése szerint a tunéziai konfliktus legalább öt okra vezethető vissza:
- az iszlamisták és szekularisták közötti ellentétre,
- szociálpolitikai problémákra, különösen a magas munkanélküliségi rátára,
- a radikális, szalafita iszlamisták terjeszkedésére
- a fiatalok folytatólagos marginalizált helyzetére
- és geopolitikai-gazdasági okokra.
Alkotmányos puccs
Kaisz Szaídot, az alkotmányjogászként ismert jelenlegi elnököt 2019-ben demokratikus úton választották meg államfőnek. Az általános válság viszont – nem függetlenül a koronavírus-járványtól – annyira elmélyült, hogy az elnök idén július 25-én az alkotmányra hivatkozva menesztette a miniszterelnököt és felfüggesztette a parlamentet.
Kaisz Szaíd elnök júliusi lépését a lakosság nagy része kedvezően fogadta, mert esélyt láttak arra, hogy az átmeneti rendeleti kormányzás hatására a válságspirál megállítható. De ahogy teltek a hetek, úgy körvonalazódott, hogy nem egészen erről van szó. Az elnök nem mutatott be nyilvános intézkedési terveket, a New York Times egy másik cikke szerint pedig köztük az elnök politikai ellenfeleit – igaz, közülük egyet a múlt héten szabadon engedtek. Az elnök további célpontjai közé tartoztak üzletemberek, bírák, akik közül többeket házi őrizettel, utazási tilalommal vagy számláik befagyasztásával sújtottak.
Múlt vasárnap legalább kétezer ember tüntetett Szaíd elnök ellen, követelve, hogy vessen véget bő két hónapja tartó egyeduralmának, amit a tiltakozók nemes egyszerűséggel puccsnak neveztek. Ráadásul a politikai pártok, a civil társadalom és az elnököt korábban támogató médiaszemélyiségek is egyre kritikusabbak.
Az AlJazeera egy korai elemzésében azt írja, hogy az alkotmány 80. cikkelye valóban lehetővé teszi az elnök számára, hogy rendkívüli intézkedéseket vezessen be, ha „közvetlen veszély fenyegeti a nemzetet”, az azonban nem világos, hogy mi minősül közvetlen veszélynek és azt ki idézte elő. Bár Tunézia gazdasági válsága évek óta súlyos gondokat okoz, az egészségügyi krízist sokak szerint éppen az államfő állította elő politikai hazárdjátékának köszönhetően. Szaíd döntése, amellyel megtagadta a parlamenttől, hogy folyamatos ülésszakban maradjon, és amellyel a saját kezébe helyezte a következő miniszterelnök kinevezésének jogát, kétségkívül alkotmányellenes volt.
Női vezetővel altatná el a nyugati világ gyanakvását?
Nadzsla Buden Romdhane 1958-ban született geológiát tanult, és egészen idáig a Tunéziai Nemzetközi Mérnöki Iskola professzora volt. 2011-ben a Felsőoktatási Minisztérium minőségügyi főigazgatójává nevezték ki. A politikai pályán a neve eddig szinte ismeretlen volt, lényegében nincs politikai múltja vagy kötődése, ezért sokan úgy ítélik meg, hogy az elnök akaratának végrehajtója lesz. Mások szerint kinevezése egyedül arra jó, hogy elaltassák vele a nyugati világ gyanakvását. A múlt héten Szaíd ugyanis új elnöki rendeleteket adott ki, amelyek megerősítik a már majdnem mindenre kiterjedő hatalmát, és bejelentette az átmeneti kormány és az új választási szabályok létrehozásáról szóló terveit.
Míg az országban nyáron, különösen a fiatalok körében népszerű volt az elnök átmenetinek ígért hatalomkoncentrációja, a nemzetközi közösségben sokan aggodalmukat fejezték a puccgyanús helyzet miatt. Az Amnesty International azt sürgette, hogy a tunéziai elnök nyilvánosan kötelezze el magát az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme mellett.
Az Egyesült Államok kormányának hivatalos honlapja szerint a hatalomátvétel után egy nappal Antony J. Blinken külügyminiszter telefonon tárgyalt Szaíddal, és arra figyelmeztette, hogy tartsa be a demokrácia és az emberi jogok alapelveit, amelyek Tunézia kormányzásának alapját képezik, valamint sürgette, hogy nyílt párbeszédet folytasson minden politikai szereplővel.
A német külügyminisztérium ugyanezen a napon a Twitteren azt írta, fontos, hogy az ország gyorsan visszatérjen az alkotmányos rendhez, meg kell őrizni a polgári szabadságjogokat, és vissza kell állítani a parlament működését.
