A brazíliai foci-vb a legjobb négy közé kerülő másik három csapat természeti kincseiből már bemutattunk egy-egy olyat, ami felkerült az UNESCO Világörökség listájára. A szombati meccs elé az utoljára maradt Hollandiából egy olyan tengerrel készültünk, ami bújócskázik, naponta többször is eltűnik.
A Watt-tengerről van szó, melynek különlegességét az ár-apály ingadozás okozza. Apálykor kiszárad, és eltűnik, mint tenger. Ami marad az a homokos-iszapos aljzatú tengerfenék, ahol többek közt megcsodálhatjuk a teljesen egyedi látvány nyújtó hínármezőket, kagylóágyakat, sós mocsarakat, homokos partokat és dűnéket. Majd dagálykor visszatér a víz.
Talán nem meglepő, hogy az árapály síkság remek éléskamrául szolgál a madaraknak, emellett az teszi a szárnyasok földi paradicsomává, hogy első osztályú búvó- és fészkelőhelyet is találnak. Számos ritka emlős is sütkérezik a területen, többek közt a barna delfin, a borjúfóka, és a kúpos fóka. Ez utóbbi szelíd természete áldozata lett: majdnem teljesen kipusztult, ám a hatvanas években újra megjelent több példány. Ne tévesszen meg senkit a kerek, ábrázatukat bájossá tévő szemükből gyakran folyó könny. Nem depressziósak, csak azért sírnak annyit, mert hiányzik a szemükben keletkező nedvesség szabályozását szolgáló könnymirigy.
Töredelmesen bevalljuk, hogy az egyik ok, amiért változtattunk a zeneválasztási szokásainkon cikksorozatunkban, az éppen a Beautiful South alábbi dala volt. Úgy voltunk vele, hogy nincs az a holland zene, ami ennyire meghozná az ember turistáskodó kedvét, mint a Rotterdam (or anywhere). Tulajdonképpen, ahogy a címben is szerepel, bárhol máshol is megtörténhetne mindaz, amit a dalban leírnak. Mégis, annak ellenére,hogy sosem jártunk Hollandiában, valahogy úgy érezzük, hogy hangulatában passzol a szám az országhoz.
Egyébként ha valaki szeret néha magányosan sétálva felfedezni egy várost, nézegetni az utcákat, embereket, ajánljuk a túra közbeni dúdolgatásra a dalt, nekünk gyanús, hogy erre találták ki. Amit viszont hosszú évek során sem sikerült feldolgoznunk, az a nótához készített videóklip, bár a táncoló, ugrándozó búvárok (és egyéb díszes társaság) az autópályán elég mosolyogtató. Lehet, hogy ennyi volt csak vele a cél.
