„Hadd jegyezzem meg, hogy a Sex Education a legprogresszívebb sorozat ma a Netflixen. Mindent szóba hoz, feminizmust, egyenlőséget, rasszizmust, abortuszt, párkapcsolatokat, társadalmi osztályokat! A fenébe is, itt volt az ideje, hogy ezekről a témákról beszéljünk!” A tömeg olykor felfénylő bölcsességének ékes példájaként ez a hasraütésszerűen kiválasztott tweet, mely olyan egyszerűen, pontosan és teljes körűen írja le, miért olyan zseniális ez a sorozat, hogy azt a legcizelláltabb kritikus sem fogalmazhatta volna meg jobban. A Sex Education tavaly januárban indult, de szinte azonnal készült is a folytatás, és már most biztos, hogy megy tovább a botcsinálta szextanácsadó tini, Otis és iskolatársainak őrülten szórakoztató története, mely a hatalmas szív mellett még arra is képes, hogy többé-kevésbé hitelesen beszéljen azokról a szex-témájú kérdésekről, amelyek a tiniket, és – ne legyünk álszentek – nem csak a tiniket foglalkoztatják.
A sorozat nem az első olyan tartalom, ami hasonló témákat boncolgat, már 2017 óta fut szintén a Netflixen a Big Mouth című animációs sorozat, melynek főhősei ugyancsak a pubertáskori szexualitás labirintusában kóborolnak. Ugyan ez csak két példa, de népszerűségük – főként a Sex Educationé, mely hazánkat is elérte – trendet jelez: a prüdériát és közhelyeket levetkező, úgynevezett szexpozitív, tinikre és fiatal felnőttekre célzott tartalmak előretörését, melyekről különösebb kockázat nélkül állíthatjuk, hogy alighanem létező igényekre reagálnak. Hisz hiába az internet, az ott elérhető információk épp felfoghatatlan tömegük és ellentmondásosságuk miatt egyáltalán nem biztos, hogy segítik a szexualitással, párkapcsolatokkal, érzelmekkel kapcsolatos tájékozódást, legyen szó bármilyen korosztályról. Azt szintén aligha kell ecsetelnem, hogy a gyakorlatilag korlátlan mennyiségben elérhető pornó mennyire nem segíti a helyzetet.
Ebből az alaphelyzetből természetes, hogy egy olyan tabumentes és elfogadó sorozat, mint a Sex Education, nagyjából úgy hat, mint hűsítő fuvallat. De segíthetik-e ténylegesen ezek a tartalmak az otthoni és az intézményesített szexuális felvilágosítást? Egyáltalán: hogyan szerepelnek, ha a cukiságon és humoron kívül a hitelesség is kérdés? A témában Varga Aidát, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány online szexedukációs programja, a Yelon munkatársát kérdeztük. Szerinte még a legérzékenyebb sorozatok sem pótolhatják a szexuális nevelést, de ez nem is várható el tőlük.
A szex nem csak szex, a szexuális nevelés pedig nem csak a szexről szól, hanem a kapcsolatokról, érzésekről, testről, lélekről. A szexuális nevelés születéskor kezdődik és része ennek minden hatás, ami minket ér, minden minta, amit látunk, minden kérdés, amit felteszünk – vagy éppen nem teszünk. Otthon mintaként szolgálnak a szüleink, számít, hogy megvan-e a bizalmi légkör, hogy mondhatunk-e nemet, tiszteletben tartják-e a határainkat és beszélgetnek-e velünk minket foglalkoztató kérdésekről. Ez olyan alap, amit az iskolai szexuális nevelés sem tud helyettesíteni, inkább a kiegészítés és az együttműködés, prevenció lehet ennek a típusú nevelésnek a célkitűzése. Ez a sorozat pedig egy jó beszélgetésindító, illusztráció, jégtörő lehet, de semmiképpen sem tudja pótolni azt a hosszú folyamatot, amit a szexuális nevelés alatt értünk
– véli a szakértő. Ugyanakkor azt nem lehet eltagadni, hogy a családok szexuális nevelési gyakorlata igencsak távol áll az ideálistól, és jellemzően az iskolában sem jobb a helyzet.
Az osztályfőnök feszeng, a diákok röhögnek
Egy 2017-es brit kutatásban a fiatalok több mint fele gyengének vagy egyenesen borzalmasnak értékelte az iskolai felvilágosítás színvonalát, mely többnyire épp a lényeget nem érinti, és vagy rideg orvosi atmoszférát áraszt, vagy kisnyugdíjas hangulatú erkölcscsőszködést, esetleg ovis hangvételű dajkamesévé fajul. Miközben az órát tartó tanárról szinte ordít, hogy szívesebben javítana dolgozatokat hajnalig, mint hogy egyszer is ki kelljen mondania a vagina szót. Itthon sincs ez másként, ráadásul nehezíti a dolgot, hogy igazán összehangolt, egységes iskolai felvilágításról aligha beszélhetünk, ahol pedig, ha muszájból is, de megtartják ezeket az órákat, és nem viszik el az időt az osztály egyéb ügyei, ott is sok az elavult információ és a burkolt ítélkezés.
Az „ahány ház, annyi szokás” ebben az esetben hatványozottan igaz. A NAT szerint 9-12. osztályban téma a szexualitás. Vannak, ahol az abortusszal és nemi betegségekkel való riogatásban merül ki, esetleg megtoldva a Néma sikoly című filmmel. Jellemző hozzáállás, hogy a felvilágosításon „túl kell esni”, mindezt egy olyan frontális helyzetben, ahol egy nagyobb, okosabb ember elmondja a tutit a szexről és kihozza a gyerekeket a sötétből, akik most már „felvilágosultak”. A pozitív oldalon viszont sok szülővel találkozunk, akik azon vannak, hogy elég jól neveljék a gyerekeiket, nem restek nyitni és tanulni. Mert, ahogy minden, a szexuális nevelés is egy tanulási folyamat, nem zsigerből jön, ez egy folyamat, aminek a központjában a gyerek szükséglete és érdeklődése áll, ahol a gyerekek válaszokat kapnak, a tudásuknak megfelelően. Egy ilyen folyamatban nem csak szexről, hanem testről, kapcsolatokról is szó van és tulajdonképpen bármiről, ami érdekli a gyereket
– mondta el Varga Aida, rámutatva, hogy amint a szülők, úgy a tinik egy részénél is látszanak pozitív változások, így például, bár még mindig tartja magát az a tévhit, hogy a megszakításos közösülés egy védekezési mód, mégis egyre több kamasz foglalkozik a védekezés fontosságával. Összességében nagyon változatos az a kép, ami a fiatalok szexualitással kapcsolatos érzelmi-intellektuális érettségét mutatja: sok gyereknél alapvető ismeretek hiányoznak még mindig, mások jóval tájékozottabbak. A pornó hatása nagyon erősen érezhető, komoly testképzavarokat, irreális elvárásokat, teljesítményszorongást és önértékelési problémákat tud okozni, holott a legtöbben érzik, tudják, hogy a pornó is csak egy film, amiben színészek játszanak, nem pedig a valóság, csak nincs kivel átbeszélniük a témát. A legerősebb mítoszok mindazonáltal, mint a szakértő kiemeli, még mindig elsősorban a szexuális orientáció és szexuális identitás témakörében tartják magukat, a tudatlanság pedig tabusítást és megbélyegzést szül.
„Fogamzásgátlási szegénység?”
A nem kívánt terhességek esetében szintén nagyon erős a stigma. Így például az, ahogy a Sex Education első évadjában az egyik szereplő abortuszát látjuk, itthon egészen másként nézne ki. A külföldi sajtóban szakértők méltatták azt, ahogy a sorozat ábrázolta a terhesség-megszakítást: bár nem tagadták el a helyzet nehézségét, az alkotók nem is prédikáltak, és az a sokszor látott jelenet sem következett be, hogy a szereplő végül mégis úgy dönt, megtartja a gyereket. A lány profi, alapos, ítélkezés nélküli tájékoztatást kapott a lehetőségeiről és az esetleges kockázatokról, majd átesik a dolgon, ami kétségkívül nem pozitív élmény, de nem is csinál belőle egy életre használhatatlan roncsot. A szakértő szerint itthon nem egészen így nézne ki a folyamat.
Ahogy én néztem azt a részt, leginkább az járt a fejemben, hogy mennyivel emberibb bánásmódban van része ennek a lánynak, mint sokaknak, akik történetét hallottam itthonról. Nálunk azért jelentősen lassabb és körülményesebb is az egész folyamat: a nőgyógyászati vizsgálat után és a műtét előtt védőnői tanácsadásra kell menni, ha nem bűncselekmény, vagy egészségügyi kockázat miatt kerül rá sor. Pár évvel ezelőtt sokan támadták ezeket a védőnőket, azonban a saját tapasztalatom alapján sokszor ők az egyetlenek a rendszerben, akik emberszámba veszik és kedvesen kezelik a hozzájuk kerülő lányokat és nőket. Általánosan azt látom, hogy alig van bármi információja a tiniknek, természetesen félnek elmondani a szülőknek és sokszor igazán traumatikus maga a folyamat is. Ezzel együtt azért vannak kivételek. Vannak olyan ápolók, orvosok és szakemberek a rendszerben, akik nagyon gyerekbarát módon állnak hozzájuk.
Ehhez kapcsolódó, de szerintem komolyabb és súlyosabb különbség a sürgősségi tabletta elérhetősége. A sorozat második évadjában egy védekezésmentes aktus után viszonylag könnyen, gyorsan és megaláztatás nélkül jutnak a szereplők hetvenkét órás tablettához. Ha csak az engem körülvevő nőkből indulok ki, minden második tud beszámolni egy-egy megaláztatásról az ügyeleten, amikor egy baleset után ilyen jellegű megoldásra volt szükségük. Ha felnőtt nők ezt élik meg, képzelhetjük, hogy a tinik milyen helyzetben vannak. Miközben az esetek túlnyomó részében balesetről – például kiszakadt óvszerről – van szó és ők felelősen próbálnak eljárni. Sajnos több olyan esetről is tudok, hogy elhajtották a segítségért forduló kamaszt, mondván, hogy reggel rendelési időben jöjjön vissza, vagy épp nem adtak ki neki receptet.
Ehhez pedig már csak hab a tortán, hogy fogamzásgátlót tizenhat éves korig csak szülői felügyelet mellett lehet felíratni, de tizenkét éves kortól már legálisan létesíthet egy gyerek szexuális kapcsolatot egy tizennyolc éven alulival. Az óvszerek árait pedig sok gyereknek nem olyan egyszerű kifizetni. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy az abortusz egy sok szinten traumatizáló folyamat lehet itthon, de valójában sokszor még a megfelelő védekezési módszerek sem érhetőek el a kamaszok számára, pedig erre égető szükség lenne.
Mindazonáltal a Sex Education – bár a kulturális különbségek jelentőségét nem szabad lebecsülni – a szakértő szerint is nagyon sok olyan kérdést feszeget, ami itthon is felmerül a kamaszokban, és a kérdésekre adott válaszokkal sincsen alapvető probléma, még ha a sorozat nyilván sarkít is a drámaibb hatások kedvéért.
Sok olyan helyzet jelenik meg, sok olyan párbeszéd zajlik le, amik a hétköznapokban egészen biztosan máshogy – kínosabban, szerencsétlenebbül – nézne ki, vagy meg sem valósulna. A problémák viszont, amikkel a kamaszok a főszereplőhöz fordulnak, egészen reálisak és hitelesek. Nem tudok olyan kérdést felidézni a sorozatból, amit ne kaptam volna már meg valamilyen formában. Tehát, ha a csomagolást lebontjuk a sorozatban megjelenő problémákról, bármelyik magyarországi kamasz kérdései, kétségei lehetnének.
A Szerelem, szex gyengédség a chatre költözött
Ugyanakkor fontos kiemelni azt is, hogy ahogy a szexuális nevelés sem annyi, hogy anyu-apu elprédikálja a méhecskés mesét vagy az osztályfőnök emberi testek metszeti ábrájával elmeséli, hol van a petefészek, úgy az a munka, amit a Yelon folytat, sem felülről jövő, „megmondom a tutit”-jellegű észosztás. Főleg, mert a tinik szexszel kapcsolatos kérdései mögött sokszor jóval általánosabb bizonytalanság bújik meg az emberi kapcsolataikkal vagy önmagukkal kapcsolatban: a valódi igényük nem az, hogy kapjanak egy konkrét tanácsot, hanem hogy felszínre kerüljenek a kérdéseik mögött lévő valós problémák. A Yelon a gyakorlat szintjén egy weboldal tele kapcsolatokkal, szexualitással, pubertással, egészséggel kapcsolatos cikkekkel, valamint egy chatszolgáltatással, amely keretein belül a felhasználók valós időben beszélgethetnek az oldal jól képzett, felnőtt önkénteseivel azokról a kérdésekről, amelyek foglalkoztatják őket.
Minden ügyelő egy gyerekkel beszélget egyszerre, tehát a gyerek osztatlan figyelmet kap körülbelül negyven percen át – általában ennyi egy beszélgetés hossza. Ezalatt az idő alatt kérdezhet bármit test, szex, lélek témakörben. A kérdéséből elindulva, azt körüljárva gondolkodunk vele együtt a problémájáról. Fontos az érzelmi támogatás és a kompetencia visszaadása, azaz, hogy elfogadjuk a gyerek minden érzését és problémáját, illetve megerősítsük abban, hogy kompetens a saját életében. Az esetek túlnyomó részében a gyerekek pontosan tudják a választ és a megoldást, csak eddig senki nem kérdezte meg tőlük, és egyébként is ahhoz vannak szokva, hogy a felnőttek mindent jobban tudnak. Természetesen vannak információk, amikre szükségük van, ezeket szívesen megadjuk, de ez egy közös gondolkodás, nem pedig egy megmondós, tanácsadós műfaj. A tutit nem tudjuk, viszont a minimum és a maximum is, amit minden gyerek megkap tőlünk, az osztatlan figyelem és teljes elfogadás. És bár ez tűnhet kevésnek, de sajnos sok gyerek egy hónap alatt összesen kap ennyi figyelmet
– meséli a Yelon munkájáról Varga Aida, aki maga is részt vesz a chates beszélgetésekben. Innen nézve nem csoda, hogy a Sex Educationhöz hasonló sorozatokat akkora rajongás övezi. A sorozatban kommunikált alapgondolat, ha lehámozzuk róla az egyébként önmagukban is fontos és szórakoztató rétegeket – ahogy a társadalmi különbségekről, rasszokról, énképről, önelfogadásról, családi nehézségekről és igen, a szexről beszél – ugyanis nagyon egyszerű, jelesül, hogy bármilyen probléma, legyen az bármilyen bonyolult vagy ciki, elindítható a megoldás felé már pusztán azzal is, ha beszélünk róla valakivel, akiben bízhatunk. A Sex Education és társai, ha nem is pótolhatják az érzékeny és a gyerekek igényeire reagáló szexuális nevelést, azért sok kérdésükkel kapcsolatban elindíthatják a közös gondolkodást, és megértethetik a kamaszokkal az értő, bizalmas, segítő beszélgetések értékét. Hát mi ez, ha nem közszolgálat?
…
A Hintalovon Alapítvány egyébként épp önkénteseket keres a Yelonhoz, bővebb információ ezen a linken található.
Kiemelt kép: Netflix
