Kultúra sorozatkritika

Még rejszolni sem tud, de ő adja a legjobb szextanácsokat

Bodnár Judit Lola
Bodnár Judit Lola

újságíró. 2019. 02. 10. 18:02

Aki nem tudja, tanítja – tartja a pikírt mondás, a Netflix körberajongott új sorozata, a Sex Education esetében pedig ez szó szerint értendő. Mi is imádtuk, spoiler nélkül elmondjuk, miért.
Korábban a témában:

A Sex Educationt már akkor kinéztem magamnak, amikor épphogy felkerült a Netflixre, és amikor még nem volt sehol az az elsöprő hype és rajongás, ami a sorozatot jelenleg világszerte övezi. Általában is szeretem a tini-témát, erről a felforgató, intenzív időszakról nem lehet eleget beszélni, írni, olvasni, forgatni, nosztalgiázni, és ismerve a mindenkori tinédzserek szexuális (in)kompetenciáit, abban is biztos voltam, hogy témája miatt a Sex Education edukatív jelleggel ötvözve ugyan, de jelentős poénfaktort tartogat. Később, a sorozatot övező rajongás nyomán is egyre sejthetőbb volt, hogy a projekt nem csak jól hangzott, hanem jól is sikerült, és a helyzet valóban így is van: a Sex Education szeretnivalóságban a Stranger Things ártalmatlanabb tiniverziója, a változatos gyilkos izék nélkül, és még értelme is van.

Főhősünk, Otis sejthetően nem a gimi szupersztárja: a kisfiús arcú, sovány, visszahúzódó srác fel sem tűnne senkinek a gimiben, ha legjobb barátja történetesen nem a suli egyik legfeltűnőbb jelensége lenne. Eric meleg, ezt nem is titkolja, sőt, az orientációjához társított összes excentrikusságot hozza, és csúcsra járatja. De azért kettősük még így sem tűnik fel túl sok embernek, és akiknek mégis, azok is a felejthető lúzerek közé sorolják a két srácot, akik különbözőképpen állnak a helyzethez: Otis nem is vágyik a népszerűségre, Eric viszont a lelkét kiteszi érte. A sors fintoraként mégis Otis kerül a gimi eseményeinek középpontjába, ugyanis egy véletlen folytán kiderül, hogy egész ügyesen ad tanácsot szexuális kérdésekben annak ellenére, hogy ránézésre nem tűnik egy hormontúltengéses donhuánnak.

Fotó: Netflix

Valóban nem az, sőt, egész sor frusztrációja van, ám van egy komoly előnye: anyja, Jean szexuálterapeuta, éspedig eléggé szakbarbár. A ház tele van témába vágó könyvekkel és műalkotásokkal, és a beszélgetésekből sem nagyon képes kihagyni a témát. Így Otisra akaratlanul is ráragad a szexualitás lélektana, és amikor a gimi rosszkislánya, Maeve felfedezi Otis tehetségét, meggyőzi a fiút, hogy üzemeltessenek együtt egy titkos iskolai szextanácsadó klinikát, a lány szervezi a klientúrát, Otis pedig „kezel”, a pénzen pedig megosztoznak. Eleinte nem igazán akar működni a dolog, de ahogy a srác belejön, beindul a szekér, egyre bonyolultabb problémák és egyre több elégedett kliens, ám az idill nem teljes, az érzelmek is bekavarnak, és ahogy Maeve és Otis egyre többet foglalkozik a klinikával, Eric egyre kevésbé számíthat legjobb barátjára, ráadásul Otis anyja sem bír magával, és mindenbe beleüti az orrát.

A Sex Education amerikai-brit koprodukció, a színészgárda is vegyes, és egészében véve is érdekes mixe az amerikai és a brit tévés kultúrának úgy megoldásaiban, mint közegében: ugyan elvileg Angliában vagyunk, ám a gimnáziumi hangulat és belső terek inkább az amerikai tinifilmekre emlékeztetnek iskolaszekrényekkel, jól körülhatárolható klikkekkel és áthatolhatatlan kasztrendszerrel. Másfelől viszont minden másban a britség köszön vissza, így például a karakterépítésben is: bár a klikkek és kasztok léteznek, az alkotók az elsőre kétdimenziósnak tűnő figurákat – gonosz széplány, az iskola tökéletes aranyifja, a veszélyes rosszfiú – is tartalommal és árnyalatokkal töltötték meg, így a sokszor üres karikatúrák helyett itt a valószerűhöz lényegesen közelebb álló karaktereket látunk.

Fotó: Netflix

Alighanem a brit ötletgazdának, Laurie Nunn-nak köszönhető az is, hogy olyan társadalmi jelenségek is megjelennek, amelyekről nemigen esik szó a tipikus amerikai filmes dialógban. Például itt nem a nyílt rasszizmustól szenvednek a feketék, amit oly sokszor megénekeltek, hanem attól, hogy a saját biztonságuk érdekében egész generációk élik le az életüket behúzott farokkal, meghunyászkodva, nehogy baj legyen. Ezt a szálat Eric apja emeli be, aki többszörösen is izgalmas karakter: valljuk be, első reakció szerint azt várnánk, hogy ez a megtermett afrikai, első generációs áttelepült férfi majd fullba tolja a homofóbot a fiával, és mégsem, nagyon nem. És az se maradjon ki, hogy a humor is inkább brit, kicsit intellektuális, kicsit száraz, de nem nélkülözi a szarkazmust, nagyon direkt és bevállalós. Itt kell hálát adnunk a szórakoztatóipar védőszentjének, hogy a Netflixen ennyire mindent lehet: a szolgáltatónak nem kell törekednie a családbarát korosztály-besorolásra, és így belefér nem kevés olyan, amit nem nagyon látni másutt.

A forgatókönyv tehát kimondottan erős, talán rövidebb epizódok használtak volna a dramaturgiának, de ez igazából csak szőrözés, valójában minden perc élvezetes, a ritmus eltalált, nincsenek üresjáratok, és a humor-tartalom-dráma aránya és adagolása is remek. Igazi empátiatréning a sorozat: gyakorlatilag minden karakternek lehet drukkolni, még a legnagyobb szemétládákról is kiderül, hogy van emberi arcuk, és érthetővé válnak a tetteik. Ehhez persze kellenek a színészek is, akik fiatal koruk ellenére egészen jól teljesítenek, még ha kevés is az igazán kiemelkedő alakítás: a főszereplő Asa Butterfield, az Ericet alakító Ncuti Gatwa és Maeve szerepében Emma Mackey is remek, de a legemlékezetesebb mégis az Otis anyját alakító Gillian Anderson, az egykori Scully ügynök az X-Aktákból, akiről aligha sejtette eddig a nagyérdemű, hogy ekkora komika. A legtöbb poént neki köszönhetjük, bár én speciel azon a produkciós rejtélyen is folyamatosan remekül szórakoztam, hogy mégis hogy a fenébe találtak ennyi napsütéses napot Angliában, hogy folyamatosan ugyanolyan ragyogó idő és ugyanaz az évszak lehessen?

Fotó: Netflix

Miközben tele van poénokkal, és általában halál szórakoztató az egész, a Sex Educationt mégis az emeli ki a tucatszám létező tinitartalmak sorából, hogy ezzel a szórakoztató mázzal nagyon is fontos mondandót tesz fogyaszthatóvá, és csempész be a kissé zombi-üzemmód binge-watchingba. Az Otis által „kezelt” kliensek ugyanis valóban létező tinigondokról beszélnek, reális szexuális frusztrációkról és zavarokról, valós párkapcsolati nyűgökről, és az, ahogy erre Otis reagál, szintén egészen előremutató. Persze az igazi ráfüggést nem ez az okos társadalmi haszon adja, inkább az, hogy tényleg mindenkinek őszintén tudunk drukkolni. No meg az enyhe keserédes hangulat: a drukkolás ugyan célba ér, és végeredményben minden jó lesz, de azért mindig ott van egy pici hiba, valami, aminek máshogy kellene lenni – ez pedig jobb hatásfokkal veszi rá a nézőt, hogy tűkön ülve várja a máris bejelentett második évadot, mint bármilyen cliffhanger.

Sex Education, 1. évad, 2019, 8 rész, Netflix. Értékelés: 8/10

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Budapest, 2018. július 16.
Bajkai István (b) és Farkas Flórián, a Fidesz parlamenti képviselői az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. július 16-án.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.