Az idén például a fél kormány és holdudvara igyekszik lazábban ugyanazt a mantrát nyomni, amit keményebben a hétköznapokon, s ahogy mindig, a fénypont Orbán Viktor, aki a sátor alatt elmondottakkal hosszú hónapokra ad témát az egyébként Tusványost messze elkerülő elemzőknek.
Az erdélyi találkozóval szemben az ellenzék részéről egyetlen információ kéredzkedik be a nyilvánosságba: Tóbiás József az őszig kapott haladékot az MSZP-től, hogy Tenerife és a T. Ház között válasszon. A költözésről nyilván sokan tudtak, de csak a hír kiszivárgása után lett vele pártilag közölve, hogy ez így nem fog menni, hiszen a Blikknek arról nyilatkozott, hogy ingázva képes onnan is ellátni feladatát.
Bizonyára számtalan objektív ok, méltányolható szempont, magyarázat tákolható össze arra az ordító különbségre, amelyet a két hír tartalma, hangulati tartománya kelt, az első nekifutásból levonható konklúzió utáni higgadtabb pillanat sem képes azonban előhívni azt az állapotot, amelyik megnyugtatóan tisztázná a differenciát.
És ha kissé távolabb lökjük magunkat a szóban forgó látlelettől, akkor sem sokkal szívderítőbb a kép – ritkaságszámba vehető a kormánnyal szembeni közfigyelemre joggal igényt tartó üzenet, amely ne személyi töltésű, helyi torzsalkodásról tudósító volna.
Az uborkaszezon pedig egy önkormányzati választás kapujában pontosan az az időszak, amikor (vállalva a hőgutát) eseményekkel, emészthető tervekkel, tömegeket vonzó műsorokba csomagolt bemutatkozásokkal ki lehetne kerülni azt a szikes mezőt, amelyet az egyre nagyobbra nőtt hatalmi kommunikációs gépezet ural.
Maradjunk abban: Tóbiás úr Tenerifére költözése nem tartozik ebbe a kategóriába.
Kiemelt kép: Veres Nándor / MTI
