Művész bárkiből lehet. Nem feltétlenül az akadémikus tanultság, hanem a belső vízió és az alkotásvágy megnyilvánulása tesz valakit azzá. A vidéki cseléd, Séraphine Louis nappal, mint egy igavonó barom súrolja a követ és veti az ágyakat, esténként azonban kis szobájában gyertyafénynél káprázatosan színes virágkölteményeket fest. Képeihez az alapanyagokat ő maga szerzi be: agyagot a patakból, disznóvért a konyháról, virágot a mezőről, viaszt a gyertyacsonkból.
A polgári háznál, ahol dolgozik, az új albérlő Wilhelm Uhde német műgyűjtő – Picasso és a vámos Rousseau felfedezője – meglátja az asszony egyik festményét, és azonnal felismeri az istenadta tehetséget. Megveszi képeit és továbbiakat rendel tőle, alkotásra buzdítja. A háború ugyan elválasztja őket egy időre, de amikor 1927-ben visszatér, a naiv művészet nagy alakjává, a „Szent Szív festői” egyikévé teszi. Az egyszerű lelket azonban megrészegíti a siker és Séraphine megbolondul.
Yolande Moreau loncsos-lompos alakításával mintha tényleg egy évszázadot ugranánk vissza az időben. A színésznő az Amelie csodálatos életéből lehet ismerős, mint a depressziós házmesternő, aki egyszer csak levelet kap rég elhunyt férjétől, majd a Profi bérgyilkost keresünk – nem nem akadályban is bizonyította tehetségét.
Martin Provost gyönyörű életrajzi filmje rímel napjaink celebkultuszára. A hirtelen jött népszerűség és siker feldolgozása sokkal komolyabb feladat, mint gondolnánk. Bár ez a valóságos eseményeken alapuló történet a huszadik század elején játszódik, s színtere teljesen más társadalmi berendezkedés, mégis hasonló a probléma. A nyomorhoz szokott öregasszony számára eleinte álmai beteljesedése az ölébe hulló pénz – új lakást, műtermet vesz támogatója segítségével, de később egyre extrémebb költekezésbe kezd, jóval túllépve korlátait. A „bármit megtehetek” érzése hatalmába keríti, és ez vallási révülettel párosulva őrült akciókat eredményez, míg végül a Clermont-i idősek otthona pszichiátriáján végzi. Ugye ismerős?
Kinek ajánljuk?
Amatőr és profi festőknek, művészettörténészeknek. Mindenkinek, aki indíttatást érez magában az alkotásra.
Kinek nem ajánljuk?
Celebmániásoknak. Akik szerint a naiv művészet nem értékes.
Séraphine – színes, feliratos, francia-belga életrajzi dráma, 125 perc, 2008. Rendezte: Martin Provost. Szereplők: Yolande Moreau (Séraphine Louis)
Ulrich Tukur (Wilhelm Uhde), Anne Bennent (Anne-Marie Uhde), Genevieve Mnich (Mme Duphot), Nico Rogner (Helmut Kolle). Forgalmazó: Anjou Lafayette.
Hazai premier: november 17.
