Ellenszert keresnek. Megoldást. Pedig ötlet sincs. Terv sincs. Ember sincs hozzá. Azt mondta a fogorvosom, hogy rossz a foganyag. Ez genetika. Rossz az emberanyag. Ez nem genetika, annyira nem szeretem Kanadát. A Nautilus kapitánya arról beszél, hogy előbb meg kell határozni, hogy mivel állnak szemben. Éppen ez történik. A megismerés. Napról-napra, immáron öt éve már. És nem történik semmi. Éppen a megismerés miatt. Mert az állandó. Mindennapos. Nincs egy nyugodt perc sem, hogy azokon a megoldásokon, terveken, ötleteken gondolkodnának, dolgoznának. Ébred az ember, aki nem ért egyet, de nincs ideje kitervelni valamit. Nincs ideje gondolkodni. Amire ideje van: felháborodás, felháborodás, felháborodás. Elemzés, elemzés, elemzés. Elkeseredés, félelem. Pedig gondolkodnia kéne, de az így nem fog menni. Az esőben akar megszáradni. Egy égő házat akar kifesteni. Azt hiszi, hogy ha nem tud mindenről, ha nem naprakész, akkor lemarad a saját pusztulásáról, és nem fogja érteni, hogyan történhetett. Pedig már megtörtént. Elpusztult a képesség, hogy rendszert alkosson és rendszerben gondolkodjon, mert gondolkodását egy másik rendszer megismerésére és megértésére pazarolja. Az ember, aki nem ért egyet, felesleges energia. Tehetetlenség. Párolgó víz egy forrongó lábosban. Vissza kéne vonuljon, hogy csak magát hallja. Ki kéne tépje a falból a drótokat. Szét kéne szóródjon, hogy gondolkodjon. Aztán, ha jutott valamire, valamire, ami nem meghatározza mindazt, ami miatt nem jutott semmire, hanem megoldást kínál, akkor előjöhet és szétnézhet, hogy kinek mondja el. Talán életben lesznek még páran.
Forrás: shadowness.com
