Vladan Matics, a magyar kézilabda-válogatott társkapitánya volt Szombathy Pál vendége a Digi Sport Reggeli Start c. műsorában, ahol természetesen a vasárnap véget ért világbajnokság volt a téma. A magyarok a tizedik helyen végeztek, így már ahhoz is szerencse kell majd, hogy az olimpiai selejtezőtornán ott lehessünk.
Matics azt mondta, nem bánta meg, hogy elvállalta a feladatot, jött egy hívás, igent mondott. Azt viszont nem tartotta jó ötletnek, hogy a világbajnokság előtt egy dániai tornán vettek részt, de ezt megörökölték az ősszel menesztett Ljubomir Vranjestől és kötelező volt a szereplés. Csípősen megjegyezte, hogy a svéd szakembernek így biztosan könnyű lett volna utána hazaugrani egy kicsit. Matics szerint ott más típusú csapatok voltak, mint a csoportban, ezért sem szolgálta megfelelően a felkészülést.
Amikor szóba került a szélsőjáték, amit elég sok kritika ért, akkor például az Egyiptom ellen csalódásként megélt csoportmeccset hozta fel példaként, ahol több lehetőségük is volt a sarokból, de rossz döntést hoztak a játékosok. Erre azt mondta, nem volt nála joystick a kispad mellett, hogy azzal megmutassa, hova kell dobni, egy ismeretlen kapusnak ne felfelé, hanem inkább pattintva.
Állandó téma a magyar kézilabdában, hogy a két topcsapatban, a Veszprémben és a Szegedben kevés a magyar. Maticsnak erről is megvan a véleménye: szerinte ez a két csapat más kategória, viszont időkérésnél nem hallani magyar szót, csak angolt vagy spanyolt. Megemlítette, hogy régen ez a két csapat adta a válogatott keretét, most meg összesen adtak hét játékost, miközben a Ferencvárosból, a Balatonfüredből vagy a Tatabányából érkeztek a kézisek.
Hol van a Tatabánya meg a Balatonfüred? EHF-kupában szerepelnek – néha. Saját csarnokban nem tudtak játszani. Azt mondják, Magyarországon dől a kézilabdába a pénz. Hol dől a pénz? 1,8 milliárdot kap a férfikézilabda a ligaülésen, 1,2 milliárd elmegy a Szeged meg a Veszprém fele. 600 milliót kap a többi csapat meg az NB I/B. Nem kell nekem nagyobb fizetés, én elégedett vagyok. De kell egy kollégium nekünk Tatabányára.
Ezután a műsorvezető felvetette, hogy itthon nem sikerült eldönteni, hogy a válogatott, vagy a klubcsapatok legyenek erősek. Matics megérti a két topcsapatot, hogy nagyon magas elvárások vannak, viszont a magyarok itt csak részszereplők, és az sem segít, hogy bár vannak meccsek, de szombat-szombat ritmusban, míg például a németek kétnaponta játszanak.
Szörnyű állapotban vagyunk. Zsírosak vagyunk, nagydarabok vagyunk, lassú a lábunk.
Nyolc nap alatt ők nem tudtak csodát tenni a válogatottnál, ráadásul a veszprémi és a szegedi játékot nehéz összeegyeztetni. De ha kell, Csoknyai Istvánnal közösen elviszik a balhét.
Amikor megkérdezték, hogy mit csinált volna másképp, akkor Ancsin Gábort említette, aki eleve sérült volt, nem kellett volna kivinni. Bartók Donát helyettesíthette volna, de őt Csoknyai nem akarta kivinni, és a társak sem szerettek vele annyira játszani, mert a kombinatív játékban nem olyan erős. Nem mellesleg a csapatában is harmadik számú átlövő, alig játszik Matics elmondása szerint.
Úgy véli, azok a játékosok sem voltak ott fejben, akiknek a párja gyermeküket várta – Lékai Máté kisfia a torna alatt született meg –, és szerinte a sérült Balogh Zsoltnak is a csapat mellett kellett volna maradnia.
Igazat ad Mocsai Lajosnak, aki azt nyilatkozta, nem a külföldi kézilabdát kéne másolni, hanem a magyart felépíteni.
Hol a magyar kézilabda?
– tette fel a kérdést, majd arról beszélt, ha a spanyolokat akarnák követni, akkor jöjjön ide 20 spanyol edző, és akkor lehet erről beszélni. De szerinte a spanyol iskola azért nem hasznos, mert nem lesz meg akkor az erőnlét.
Felhozta negatív példaként a Tatabányát is, ami a harmadik számú klub, ehhez képest, ha esik az edző, akkor, ha egyáltalán tudnak edzeni, akkor vizes vödröket kell kerülgetni. De van, hogy azért marad el a tréning, mert épp valami rendezvény van a csarnokban.
A vébét úgy értékelte, hogy a tizedik hely a realitás, legalább hét jobb csapat van nálunk a mezőnyben és akkor még becsúszott oda Egyiptom és Brazília is például. Ráadásul az eredmények sem nekünk kedveztek.
A legvégén még megjegyezte, hogy mindenen változtatni kell, de ezt már nem fejtette ki ennél jobban, mert véget ért a műsoridő.
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
