Török Gábor szerint a nap legérdekesebb pillanata az volt, amikor Magyar Péter első miniszterelnöki beszédében lemondásra szólította fel a páholyban ülő és kínosan mosolygó köztársasági elnököt. „Ilyen hangnemben és ilyen formában még egyetlen hivatalban lévő kormányfő sem beszélt egy magyar államfővel, különösen nem egy ünnepi alkalommal, azt követően, hogy megválasztása után még fogadta a köztársasági elnök gratulációját” – írta a politológus.
Szerinte a kérdés az, hogy a mostani támadások vagy az elnök eddigi tevékenysége (illetve annak látványos hiánya) ártott-e jobban az államfői intézménynek, és azt gondolja, erős érvek szólnak amellett, hogy Sulyok Tamás politikai elfogultsága és/vagy bátortalansága okán méltatlanná vált a hivatalához. És ezért szinte védhetetlenné, egyben politikai értelemben könnyű prédává, aki számára csak rossz és rosszabb kimenetek lehetségesek, és aki mellett a kiállás sem erkölcsi, sem politikai sikerrel nem kecsegteti a Fideszt.
Török szerint Sulyoknak személyesen nincs jó döntése: ha a fenyegetés hatására lemond, az előzmények ismeretében kevesek szimpátiájára számíthat. Ha kitart, és végignézi az eltávolítása érdekében színre vitt alkotmányos barkácsolást, akkor egy olyan háborúban vesz részt, mely számára teljesen idegen terep lehet, és ahol végső bukása a mainál is nagyobbat fog szólni, és megalázóbb lehet.
Az államfő számára tehát nincs jó választás. Az intézménynek viszont biztosan jobbat tenne (értsd: kevesebbet ártana) az első megoldás.
