A Feinstein Orvosi Kutatóintézet olyan eszközt fejlesztett, amely képes az agy elektromos jeleiből dekódolni, hogy mire gondol a beteg, és aztán ezt beszéddé fordítani. Persze az agy-számítógép interfész (brain-computer interface, BCI) megalkotásával nem az a cél, hogy a beszédképtelenek azonnal Shakespeare-t szavaljanak, de
Az új, most fejlesztett BCI-t olyan páciensek agyába ültették már be, akiknek epilepszia miatt egyébként is koponyaműtétre volt szükségük. Az önként jelentkezők agyának bal oldalára, a hallgatásért, értésért és beszédformálásért is felelős részre helyeztek el olyan extravékony mikroelektróda-lapot, amely képes az agy idegi jeleit felfogni, és értelmezni is. Ebből születhet aztán később egy olyan szerkezet, amely az alapvető szükségleteket ki tudja fejezni: ha a beteg éhes, szomjas, mosdóba kell mennie, vagy fájdalmat érez, írja a STAT News.
A jelenlegi BCI-kkel az az alapvető probléma, hogy az agyunk idegen elemként ismeri fel őket, és küzdeni kezd ellenük, ráadásul a nem jól megalkotott interfészek még rongálhatják is a beteg agyát. Arról nem is beszélve, hogy nem működnek örökké, ezért időről időre cserélni kell őket, ami újabb és újabb veszélyes műtétekkel jár. Ráadásul a technológia nem is tart még ott, hogy a gondolatok megértését hibátlanul összekapcsolja a beszéddel, még a legalapvetőbb érzelemkifejező szavakkal sem. De efelé lehet óriási lépés a Feinstein kutatóinak újítása.
A módszer egyébként nemcsak beszédképtelen betegeknél (például gerincvelő sérüléses, bezártságszindrómás, vagy amiotrófiás laterálszklerózisban szenvedőknél), hanem kómába esett embereknél is hasznos lehet: az orvosok a segítségével meg tudják mondani, hogy
A Feinstein Intézet kutatói azt azért leszögezik, hogy még nagyon messze van a technológia attól, hogy egy egyszerű chippel képesek legyünk gondolatolvasásra és beszédre is, de gyereklépéssekkel haladunk felé – a legnagyobb kihívást most jelenleg a saját szervezetünk jelenti, ami kilöki az agyi implantátumok jó részét.
