Ha ma szeretné megnézni, tegyük fel, hogy milyen épület található a budapesti Montevideó utca 9. alatt, akkor fogja magát, és rákeres a térképen, átvált műholdas nézetre, és ráközelít arra az irodaházra, amelyben többek között a 24.hu is működik. 2018-ban teljesen egyértelműnek tűnhet, hogy netes térképen nézzük meg, ha kíváncsiak vagyunk valamire, hogy merre induljunk a városban, vagy itt tervezzük meg a következő utazásunk útvonalát, sőt, az is, hogy felmegyünk a Google Earth-re, és egyszerűen csak böngészgetünk a bolygóról készült több ezer műholdképből összerakott térképen. Néhány évvel ezelőtt azonban mindez még lehetetlennek tűnt, és nemcsak azért, mert a technológiai fejlettségünk nem tartott ott, hogy háromdimenziós, a valóságot lefedő térképeket készítsünk a Földről. A műholdas képek hosszú évtizedeken keresztül szigorúan titkosak voltak, és nem adták ki őket közhasználatra.
HATALMAS LÖKÉST ADOTT, MIKOR NYILVÁNOSSÁ VÁLTAK A FELVÉTELEK
Mostanra viszont olyan műholdrendszerek keringenek a bolygó körül, amelyek nagy részének felvételei teljesen nyilvánosak. Ezek a nemzetközi összefogással készülő programok, a technológia fejlődése és a széleskörű hozzáférés fellendítette a képek feldolgozását, és ennek köszönhető, hogy gyakorlatilag ma már bárki böngészgetheti a különböző térképes alkalmazásokat műholdképekkel is, sőt, ha megvan a technológiai háttere hozzá, a nyers felvételeket is elemezheti.
Nyílt adatok, nyílt szoftverek, és olyan platformok állnak a rendelkezésünkre, amelyek végképp elhárítják az akadályokat a nagy embertömegek által végzett földmegfigyelés elől
– mondta előadásában dr. Kristóf Dániel.
Ha pedig földmegfigyelésről beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a Landsat műholdak mellett: a Landsat-1 amerikai földfigyelő műholdat 1972. július 23-án indították útjára, ez alapozta meg a mai földmegfigyelést valójában. A Landsat-széria jelenleg a széria nyolcadik darabja kering a Föld körül. A Landsat műholdak azért nagyon fontosak, mert felvételeiknek köszönhetően a szakértők az 1970-es évekig visszatekinthetnek, ami hatalmas dolog, és nagyon hasznos például a környezetvédelmi elemzésekben vagy a katasztrófavédelemben is.
„Az adatpolitikai nyitás hatalmas lökést adott az egész földmegfigyelési szektornak” – mondta Kristóf Dániel. „2008 decemberében úgy döntött az Egyesült Államok kongresszusa, hogy biztosítják a hozzáférést a felvételekhez, és látszik, hogy innentől egy exponenciális növekedés indult a Landsat-archívum letöltéseiben.”
SZOMORÚ SZÜKSÉG HÍVTA ÉLETRE A FÖLDMEGFIGYELŐ MŰHOLDAKAT
Az Európai Uniónak is van saját földmegfigyelő programja, nem kell az amerikaiakra hagyatkoznunk: a Kopernikusz egy civil, felhasználó-központú program, amely a meglévő kapcsolódó nemzeti és európai kapacitások mellett a korábbi európai Föld-megfigyelési programra, a GMES-re (globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelésre) épít. A kezdeményezést az Európai Űrügynökséggel (ESA) és az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel (EEA) együttműködésben az Európai Bizottság vezeti.
A Kopernikusz program központját a Sentinel-műholdak alkotják, amelyek első két példánya már a Föld körül kering. „A hármas és négyes műholdnak, tehát a konstelláció másik két tagjának, már megtervezték a kilövését, nemsokára bevetésre készen lesznek” – tette hozzá Kristóf Dániel. „A Kopernikusz program fő céljai között szerepel egyébként a klíma, a tengerek, az atmoszféra és a földfelszín monitorozása, ehhez járulnak hozzá a Sentinel-műholdak is.”
A Sentinel-1 radaralapú, valamint a Sentinel-2 optikai műholdak felhasználási területei nagyon sokrétűek. A Sentinel-1-et használták például arra, hogy a felvételei alapján monitorozzák
A környezetvédelem mellett a katasztrófavédelem is használhatja a felvételeket: a norciai földrengés például elég komoly felszínformáló erőként lépett fel, szakértők ezt is meg tudták figyelni a Sentinel-1 által készített méréseknek köszönhetően. „Folyamatos adatfelvétel és adatrögzítés zajlik, a feldolgozási arány húsz méteres, ami földmegfigyelésre kifejezetten jó” – fejtette ki Kristóf Dániel.
A Sentinel-2 optikai tartományi műholdkonstelláció, ami azt jelenti, hogy működését jelentősen befolyásolja a felhőzet, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne magában is hasznos felvételeket készíteni vele. A szeptemberi indonéziai földrengés hatásait például nagyon jól lehetett vele monitorozni, ezúttal is megváltozott a földfelszín, csakúgy, mint az olasz földrengés esetében. A májusi szibériai erdőtüzekről is készült riasztó kép, amit a Sentinel-2 lőtt – a látható tartományban csak a füst látszik, de ha átkapcsolunk középinfra tartományra, akkor
„Nagyon lelkesek vagyunk szakmailag, amiért egy aranykorban élünk, de sajnos azért van ez így, mert a klímaváltozás nagyon aktuális téma, és ezekkel az eszközökkel is meg kell figyelnünk” – tette hozzá Kristóf Dániel.
Hazai alkalmazások is bőven akadnak, ahogy egyre nő az adatmennyiség: a belvízhelyzetet például minden évben ezekkel a műholdakkal monitorozzák, készül az országos ökoszisztéma alaptérkép, és mezőgazdasági célú feltérképezéseket is végeznek, méghozzá gépi tanulás segítségével. „Kihasználjuk, hogy rengeteg az adat az intézetünknél, ezek felhasználásával pedig nagyon jól lehet tanítani a gépi algoritmusokat arra, hogy félautomatikusan elvégezzék a térképezést” – mondta Kristóf Dániel.
