Nagyvilág

Végig kellett néznem, ahogy megölik a gyermekemet

Elképzelhetetlen borzalmakról számoltak be a Tula Toli rohingya falu elleni támadás túlélői az UNICEF munkatársainak.

A nemzetközi gyermekjóléti szervezet jelenleg napi 50 ezer gyermek táplálásában nyújt segítséget a bangladesi Cox Bazaarban. Közben folyamatosan készülnek az interjúk a rohingya túlélőkkel, ezen vallomásokból mostanra állt össze, hogy mi is történhetett a határ túloldalán, Mianmarban.

2017. augusztus 30-a hajnalán szemtanúk szerint mianmari katonák, helyi lakosok segítségével „tisztogatást” végeztek a faluban, ahova már számos más településről menekültek rohingyák az őket ért atrocitások elől. A vérontásban a Mianmar Rakhine államában, a bangladesi határ közelében található település teljesen elpusztult, műholdas felvételek bizonyítják, hogy 746 épület égett le, miközben a szomszédos nem rohingya falvak érintetlenek maradtak.

A 21 éves Hasina Begum elmondta, hogy a katonák fegyvert szegeztek rájuk, miközben kivégezték a férfiakat és a fiúkat, majd a holttestüket leöntötték benzinnel és felgyújtották. Ezek után a nőket ötösével egy kunyhóhoz kísérték.

Megpróbáltam elrejteni a kisbabámat a sálam alá, de észrevették a lábát. Megragadták a lányomat a lábánál fogva és a tűzre dobták.

Rajuma Begun (20 éves) hozzátette:

Bevittek bennünket hármunkat egy szobába. Megfogták a gyermekemet és a földre dobták. Végig kellett néznem, ahogyan megölik. A két másik nő gyermekeit hasonlóan ölték meg. Néhány perccel később elvitték a gyerekek holttesteit és a tűzbe dobták őket. A katonák mindhármunkat megerőszakoltak, majd félholtra vertek bennünket. Aztán ránk gyújtották a házat. Láttam, hogy a bambuszfalon van egy lyuk, belerúgtam és kimenekültem a kunyhóból. Senki más nem jött ki abból a házból. Mind halálra égtek odabenn.

Almas Khatun (40 éves) szemtanúja volt, ahogy az egész családját megölték. Almas azt mondja, hogy a katonák hátrafogták a kezét és kényszerítették, hogy nézze végig, ahogy megölik mind a hét gyermekét, a férjét és két bátyját. Összesen hatvan rokona élt a faluban, mind meghaltak.

Meglőtték az idős édesapámat, fadarabot tettek a szájába, aztán elvágták a torkát. Állandóan a gyerekeimre gondolok, nem tudtam megvédeni őket és ettől összetörik a szívem.

A 15 éves Shafika Begum valószínűleg az egyetlen túlélő a családjából. Shafika elmondta, látta, ahogyan a katonák lelövik az apját és négy bátyját, majd ezek után őt, az édesanyját és a 11 éves húgát egy kunyhóba rángatták. A kistestvére torkát a szeme láttára vágták el, Shafikát pedig leütötték. Mire magához tért, az anyja és a húga is halottak voltak, az ő ruhája pedig lángolt, de sikerült kimenekülnie az épületből.

Rashida (25 éves) a Tula Toli vérontás egyik túlélője az UNICEF-nek elmondta, hogy 28 napos – még névtelen – gyermekét a szeme láttára ölték meg a katonák.

2017 óta 1,2 millió rohingya civil – köztük 720 ezer gyermek – menekült át a zöldhatáron a szomszédos, szegénységtől sújtott Bangladesbe, hogy védelmet találjon. Sokan közülük árván vagy félárván maradt gyermekek, akik végignézték szüleik erőszakos halálát, valamint olyan nők, akik gyermekeiket veszítették el a vérontásban.

A rohingyák egy kisebbségi népcsoport, akik régóta a délkelet-ázsiai Myanmar (egykori Burma) nyugati partvidékén élnek, azonban a korábbi katonai junta, valamint az ország jelenlegi vezetése sem ismerte el őket állampolgárokként. A túlnyomórészt buddhista országban a muszlim kisebbséghez tartozó rohingyák évtizedek óta jogaiktól megfosztottan, az oktatás lehetősége nélkül, gyakran táborokba zárva élik életüket.

Az egész világ szégyene, ami ezzel a néppel történik
Ezreket öltek meg, százezrek menekülnek az etnikai tisztogatások elől Mianmarban, miközben a világ „mély aggodalmát” fejezi ki, de nem tesz semmit.

2017 augusztusában etnikai tisztogatások kezdődtek Mianmarban azzal a feltételezett céllal, hogy a rohingyákat elüldözzék otthonaikból és tömeges gyilkosságokkal félemlítsék meg őket. Teljes falvak tűntek el a térképről – a műholdas felvételek alapján feltehetően felégették azokat -, az erőszak legfőbb áldozatai a nők és a gyerekek, legalábbis a túlélők elmondásai szerint elsősorban őket érték a minden képzeletet felülmúló brutális támadások.

A világ legnagyobb menekülttábora

A rohingyák nagy részét Cox Bazaarban helyezték el, ami jelenleg a világ legnagyobb menekülttábora, mérete Washingtonéhoz hasonlítható. A menekültek a túlzsúfolt tábor területét csak különleges engedéllyel hagyhatják el. A helyi hatóságok és a nemzetközi szervezetek – köztük az UNICEF – elkeseredett küzdelmet folytatnak azért, hogy biztosítsák az alapvető életfeltételeket az itt élő gyermekek és családtagjaik számára.

A területet monszun fenyegeti, amely bármikor elsodorhatja a hatalmas sátortábort. A nedves időjárás és a körülmények segítik a betegségek, így például a kolerajárvány terjedését, amely százezrek életét olthatja ki néhány nap leforgása alatt. Kis területen olyan gyermekek százezrei zsúfolódtak össze rossz higiéniás viszonyok mellett, akik soha, semmilyen oltásban nem részesültek, így teljesen védtelenek a betegségekkel szemben.

Az UNICEF azért dolgozik, hogy a lehető legtöbb gyermek életét tudja megóvni napjaink egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófája helyszínén. A szervezet az elmúlt időszakban több százezer adag kolera, rubeola és gyermekbénulás elleni védőoltást juttatott el a térségbe.

A kolerajárvány megelőzésére felállítottak egy speciális egészségügyi létesítményt, ahol a szakemberek képesek arra, hogy felismerjék a betegség első jeleit. A gyermekjóléti szervezet munkatársai készen állnak arra, hogy a járvány esetleges kitörésekor minden gyermek megkapja az életmentő gyógyszerét. Ezen túlmenően a szennyvíztartó latrinákat és WC-ket áttelepítik a magasan fekvő pontokra és a fertőzések megakadályozására tömeges klóros fertőtlenítési programot terveznek. Az UNICEF munkatársai 50 000 súlyosan alultáplált gyermeket kezelnek, valamint eljutnak a terhes anyákhoz is, emellett pedig erőfeszítéseket tesznek, hogy az áradások által leginkább érintett területeken élő gyerekeket biztonságos helyekre telepítsék át.

Az UNICEF azért dolgozik, hogy tiszta ivóvizet, a túléléshez elegendő élelmet, és a gyermekek számára alapvető tisztálkodási és életfeltételeket biztosítson a helyszínen. A rohingyák hosszú távon nem akarnak menekültként élni: vissza kívánnak térni szülőhazájukba, hogy folytassák korábbi életüket.

Gyermekek élete múlhat kis összegű támogatásokon, egy-egy oltáson, gyógyszeren, a szakértők figyelmén. Az UNICEF Magyarország azért csatlakozott az UNICEF nemzetközi kampányához, hogy életeket mentsen.

Kiemelt kép: Europress/AFP/Fred Dufour

Ajánlott videó

Olvasói sztorik