Radikális vs. mérsékelt?
A két elnökjelölt személyét nem lehet a radikális vs. mérsékelt tengelyen értelmezni. Toroczkai László a magyarországi szélsőjobb egyik legismertebb, legaktívabb figurája, aki számos megmozdulás és szerveződés vezéregyénisége volt (Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Betyársereg, 2006. őszi események). Szélsőséges nézeteiből nem csinál titkot. De nem vádolható mérsékeltséggel az elnökválasztáson szoros küzdelemben győztes egykori skinheadvezér Sneider Tamás sem, aki felfüggesztett börtönbüntetést kapott egy roma férfi fizikai bántalmazásáért, aki 2014-ben a Betyársereg és a Jobbik közti stratégiai partnerségről beszélt, aki szoros kapcsolatban áll a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal, és akinek a Betyársereg-tag fiai ellen 2018. május 15-én bírósági tárgyalás kezdődött egy roma család ellen elkövetett erőszak, magánlaksértés és közúti veszélyeztetés gyanúja miatt. Tehát mindkettőjüket radikális, de még inkább szélsőséges politikusnak kell tartanunk. Amiben különböznek, az a Jobbik stratégiájáról és hitelességéről vallott nézetük. Míg Toroczkai László a szélsőséges politika nyílt felvállalását, addig Sneider Tamás annak néppárti mázba csomagolását, ahogy ő fogalmaz, egy „szociálisan érzékeny nemzeti néppártot” tart sikeres receptnek. Míg Toroczkai a Fidesztől csábítana vissza és el radikális szavazókat, Sneider (Vonát követve) középről és balról kiábrándult szavazókat. Az, hogy Sneider Tamás képviseli a „néppárti” irányt, jól jelzi, hogy mennyire fogadható el hitelesnek a Jobbik „mérséklődése”.
Fotó: Bielik István / 24.hu
Vona Gábor jövőbeli szerepe
Bár Vona Gábor előzetesen bejelentette, hogy rossz választási szereplés esetén lemond pártelnöki pozíciójáról, több jel utal arra, hogy a lemondást először nem gondolta teljesen komolyan, és a tisztújításon való újbóli indulásról, illetve a parlamenti mandátumról csak a párton belülről (feltehetően Toroczkaitól vagy táborából) vagy külső helyről érkező nyomás hatására mondott le. De még így sem tűnik valósnak, hogy teljesen visszavonult volna a politikától, hiszen tanácsadóként marad a Jobbikban, az elnökségi kampányban is aktív szerepet játszott Sneider oldalán, és az új elnök is jelezte, hogy támaszkodni fog Vona segítségére. Minden okunk megvan tehát azt hinni, hogy Vona visszavonulása elsősorban PR-fogás, és számíthatunk arra, hogy az időleges háttérbe vonulás után még vissza kíván térni az első vonalba, esetleg a 2020-as tisztújításkor, hogy ismét ő vezesse majd a pártot a 2022-es választásra.
Párton belüli erőviszonyok
Bár a párttagság körében feltehetően nagy az elégedetlenség a régi-új pártvezetéssel szemben, és Toroczkainak magas a támogatottsága, a Jobbik vezetésében többségben vannak a „néppártosodás” (és Vona Gábor) hívei. Az elnök és az elnökhelyettes mellett a szóvivő, a pártigazgatóval azonos választmányi elnök, valamint a frakciótagok többsége is ehhez a táborhoz sorolható. A hat alelnök között azonban már nagyobb megosztottságot valószínűsíthetünk. Kettőjüket, Hegedűs Lorántnét és Apáti Istvánt ugyanis Vona Gábor 2016-ban megakadályozott abban, hogy induljanak az alelnöki posztért. Volner János pedig a Merjetek végre jobbikosok lenni! jelszót hangoztatva a „néppárti” irányvonalat kritizáló politikus, aki a Betyársereggel is szoros kapcsolatban áll, és aki mentorálta az érpataki modell bevezetését Tiszvasváriban, ám lojális párttagként mindig tartotta magát a többségi döntésekhez, és mind a Sneider(-Vona)-, mind a Toroczkai-tábor számára elfogadható.
Lesz-e pártszakadás?
A Jobbikban minden korábbinál kiélezettebb a viszony a Sneider(-Vona)- és a Toroczkai-tábor között. A pártszakadás mindkét oldalon múlik. A régi-új vezetés a tisztújítási kampány alatt és azóta is lejárató kampányt folytat Toroczkai ellen, visszaél hatalmi pozíciójával, valamint ki akarja kényszeríteni a pártfegyelmet. Toroczkai ugyanakkor provokálja a pártvezetést, és a nyilvánosságot használja fel hiteltelenítésükre, a tagság ellenük hangolására. A már korábban is nagy pártfegyelemről tanúságot tévő Volner János, Novák Előd és Dúró Dóra a tisztújítás óta visszavonult a nyilvánosságtól, és a párt egységének megőrzésére szólítottak fel. Toroczkai lebegteti terveit, és keddre ígér döntést. Bár nem zárja ki az új mozgalom alakítását, a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy platformot alakít a párton belül, hogy így juttassa érvényre nézeteit, biztosítson szervezeti keretet támogatóinak, és alkudjon ki jobb pozíciót magának. Ez ugyanakkor a pártszakadás előjátéka is lehet, ahogy ezt korábban az MSZP-nél és az LMP-nél is láthattuk. A platform létrehozása a döntés elnapolására is alkalmas: szervezettségük fenntartásával, párton belüli ellenpólus kínálásával kivárhatnak akár a következő, két év múlva esedékes tisztújításig, hogy akkor vigyék kenyértörésre a kérdést.
Fotó: Kovács Tamás / MTI
Fidesz és Jobbik
A Fidesz számára a legkedvezőbb forgatókönyv egy kettészakadt vagy megosztott Jobbik, a második legkedvezőbb pedig a szélsőséges témákhoz visszatérő Jobbik lenne. A kormánypárt számára a jelenlegi, a középre húzódó stratégiát követő Jobbik jelenti a legnagyobb kihívást, hiszen a baloldal gyengesége miatt egy minden kormányellenes szavazót megszólítani képes Jobbik fenyegetné leginkább a centrális erőteret. Ezért is használt ki minden lehetőséget a kormányzati média a Jobbikon belüli törések megjelenítésére és felnagyítására a választások előtt, és ezért „sztárolta” Toroczkait a tisztújítás előtt, és az azutáni bizonytalan helyzetben is. Ugyanakkor a Jobbik a „néppárti” stratégia folytatása esetén is nehéz helyzetben van, mert Vona Gábor politikája nem hozta meg az áttörést, és erősen kérdéses, hogy a kevésbé karizmatikus, kevésbé ismert, és a nyilvánvalóan szélsőséges nézeteket valló Sneider Tamással ez megtörténhet-e. Ugyanakkor a szélsőséges vonalhoz nyíltan visszatérő Toroczkai-vezette párt rövid távon feltehetően elriasztaná az utóbbi két-három évben megszerzett támogatókat, miközben kérdéses, hogy a szélsőjobbról már aligha előzhető Fideszhez pártolt radikális választókat vissza tudná-e szerezni, mert egyrészt szembesülne az szélsőséges üzenetekkel elérhető növekedési plafon átlépésének nehézségével, valamint a Fidesz hatalmi előnyével, amellyel a kormánypárt a gyakorlatba is át tudja ültetni a javaslatait.
Hunyadi Bulcsú (Political Capital)
