Igaz ugyan, hogy már évek óta tart a tévék csendes forradalma, léteznek, és megvásárolhatók azok a technológiák (OLED és MicroLED), amik a jövőben le fogják váltani a LED-es háttérvilágítással, folyadékkristályos kijelzővel és színszűrőkkel működő képernyőket. Az ilyen televíziók viszont még bőven a prémium kategóriába tartoznak, kifejezetten magas árral, így
Ilyen készülék az általunk tesztelt Panasonic Viera TX-65EX700E (rövidek csak EX700) is, ami bőven félmillió forint alatt kínál 4K felbontást, gyönyörű képminőséget, illetve 167 cm-es képátlót. A tévé ugyan messze nem tökéletes, vásárláskor kénytelenek vagyunk kompromisszumokat kötni, de elöljáróban annyit elárulunk, hogy az ár/érték arány tekintetében tényleg jó vétellel van dolgunk.
DIZÁJN ÉS KIALAKÍTÁS
Külcsín tekintetében a Panasonic dizájnerei különösebben nem erőltették meg magukat, hiszen egy letisztult formavilágú, de külalak szempontjából egészen átlagos készülékkel van dolgunk. Az EX700 65 colos változata 145,5 cm széles, talp nélkül 84 cm magas, a legvékonyabb pontján 2, a legvastagabb részén pedig 5 cm vastag, és a képernyőt mind a négy oldalán egy 12 mm széles fém keret díszíti.
A tévé egyetlen igazán különleges része a talp, ami két részből áll, és a tévé alján két eltérő távolságra lévő pozícióba illeszthető, ráadásul el is forgatható. Ennek hála a talpak négy különböző módon is felhelyezhetők, a felhasználó ízlésének vagy a rendelkezésre álló bútoroknak megfelelően.
A maga nemében egészen egyedülálló megoldás egyetlen nagy hátránya (a kissé macerás szerelés mellett), hogy a készülék legvastagabb része hiába 5 cm, a meglehetősen méretes (46,5 cm mély, 60,5 cm széles) talpakkal együtt a szükséges hely közel fél méterre nő, és az egyébként ötletes kialakítás igencsak leszűkíti az elhelyezés lehetőségeit, így végeredményben ez a megoldás mégsem olyan praktikus.
A ki- és bemenetek mindegyike a hátlapon kapott helyet, és a lepattintható panelek mögött minden ott van, amire szükségünk lehet: három darab HDMI, három USB (ebből egy 3.0), Ethernet-, digitális audio-, komponens és kompozit csatlakozók, illetve találunk 3,5-ös jack aljzatot is a fejhallgatónknak.
KIJELZŐ ÉS KÉPMINŐSÉG
A tévé kijelzője egy Edge-LED megoldással felszerelt LCD panel, ami a háttérvilágításon alapuló technológia miatt az organikus diódákat használó OLED-nél tapasztalható tökéletes feketék megjelenítésére nem képes, viszont a képminőség így is kiemelkedőnek nevezhető ebben a kategóriában.
A Panasonic mérnökei a Normál képbeállítás használatánál a feketeszintet egészen 0,04 nit fényerőre tudták „lenyomni”, a kontrasztarány tekintetében akár a kiválónak nevezhető 4500:1-es érték is elérhető, kis hozzáértéssel pedig a színpontosság is nagyszerűen beállítható.
Mindez a gyakorlatban szép, éles és tiszta, ugyanakkor természetes képet jelent, aminél az átlag LCD-kre jellemző felhősödés sem jelentkezik szemmel látható, azaz zavaró módon. A panel egyetlen számottevő gyengesége a betekintési szög: a gyártó hiába ígér 178 fokig hibátlan képet, a minőségromlás (homály, fakuló színek) már 150 foknál is érzékelhető – szemből viszont tényleg nem lehet okunk panaszra.
A látvány persze nagyban függ a forrástól is: egy ekkora készüléken a tévéadással és az SD-tartalmakkal a felbontást javító extra funkció sem tud mit kezdeni, ugyanakkor a Full HD és 4K tartalmak gyönyörűen festenek a kijelzőn, legyen szó Blu-Ray-ről, letöltött vagy akár streamelt filmekről/sorozatokról.
Papíron az EX700 képes a HDR, azaz magas dinamikatartományú források megjelenítésére (a HDR10 és HLG szabvány esetében), viszont a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a készülék ugyan képes az ilyen bejövő jel feldolgozására, de a képernyőn sosem találkozhatunk valódi HDR-minőséggel.
Esetenként ugyan még szabad szemmel is látható a HDR-ből fakadó változás pozitív (nagyobb fényerő, valamivel szebb színek) és esetünkben negatív (kiszürkülő feketék) hatása, de ez a képernyő csak 350 cd/m² fényerőt képes kipréselni magából, ami édeskevés ahhoz, hogy az EX700 meg tudja mutatni, mit is jelent a magas dinamikatartomány „teljes pompájában”.
A HDR funkció tehát itt abszolút parasztvakítás, sem az erre képes mozgóképek, sem a videojátékok esetében nem lesz számottevő változás. A játékosoknak ugyanakkor kiváló hír, hogy az EX700-on mindössze 20,2 ms az input lag, így a képernyő alkalmas akár kompetitív online játékra is – arról nem is beszélve, hogy a 4K-képes konzolok (PS4 Pro, Xbox One X) is gyönyörű látványt varázsolnak a tévére.
OPERÁCIÓS RENDSZER ÉS VIDEOLEJÁTSZÁS
A Panasonic készüléke természetesen okostévé, saját operációs rendszerrel. A gyártó évek óta a Firefox alapú My Home Screen 2.0-t használja, ami finoman szólva sem a legjobb rendszer a piacon. Habár kétségtelenül gyors, és a teszt során egyszer sem akadt vagy fagyott, de a dizájn és a menürendszer néhol a 2000-es évek elejét, néhol a sokkal régebbről ismerős Norton Commandert idézi.
Az ember a tévén nyilván nem olyasmit vár, mint egy okostelefonon, de 2018-ban már elég zavaró, hogy a kezelőfelület nem egységes: az egyik pillanatban még színes, kör alakú ikonokkal operáló felületen bogarászunk, majd egy gombnyomás után simán átkerülhetünk egy olyan fekete-fehér, táblázatszerű megoldásokkal dolgozó részre, ahol néha még eligazodni is körülményes.
Egy idő után persze minden megszokható, de a Panasonicnak ideje lenne példát venni az LG-ről (WebOS 3.5) vagy a Samsungról (Tizen), ugyanis az ő megoldásaik sokkal látványosabbak, áttekinthetőbbek és felhasználóbarátabbak, mint a mára kissé elavultnak ható My Home Screen 2.0.
Maga a rendszer egyébként részben testre szabható, a főképernyőre helyezhetők a legtöbbet használt funkciók (pl. Netflix), illetve letölthető legalább 150 applikáció, aminek a nagy része teljesen felesleges szemét, de azért akad néhány hasznos alkalmazás, mint például a YouTube, a DailyMotion, az Amazon vagy éppen a Picasa, az egészen jól használható böngészőről nem is beszélve.
Képekből csak a JPG-et hajlandó felismerni, zenéből csak az MP3, a WMA és a FLAC megy, és elméletben hiába támogatja a legnépszerűbb videoformátumokat, nálunk nem egyszer előfordult, hogy a méretesebb (értsd 30-40 GB) .mkv fájlok lejátszása egész egyszerűen meghaladta a tévé képességeit: a kép szaggatott, szétesett, élvezhetetlen volt, máskor pedig szimplán hang nélkül indultak el olyan filmek, amik más tévéken hibátlanul futottak minden alkalommal.
Hatalmas szerencse, hogy ezek a problémák – a gyártó részéről – egy szoftverfirssítéssel elméletben könnyedén orvosolhatók, és addig is akad jó néhány olyan alternatív lehetőség, amivel megoldható, hogy a lejátszó által nem kezelt fájlokat is a képernyőre varázsoljuk.
ÖSSZEGZÉS
Mielőtt kimondanánk a végszót, még érdemes tudni, hogy az EX700 hang terén sem erős: a készülékben kettő darab 10 wattos rejtett hangszóró található, amik értelemszerűen nem fognak hajlobogtató élményt garantálni. A rendszer alapvetően halk, jellegtelen, a mélyek elvesznek, dinamikának nyoma sincs.
A Netflixen elérhető prágai Hans Zimmer koncert például kifejezetten csalódást keltő volt a tévé saját megoldásával, szóval, ha valaki a kötelező minimumnál többre vágyik hangzás terén, annak muszáj lesz minimum egy mélynyomóval megtámogatott soundbart a tévére kötnie.
Ahogy a teszt elején írtuk, az EX700 kompromisszumos vétel. A hang, az operációs rendszer és a beépített lejátszó gyenge pont, a HDR is csak elméletben működik, ugyanakkor képminőség tekintetében ez a kijelző messze túlszárnyalja a középkategória hasonló modelljeit, és nagyon fontos a méret is:
Annak, aki számára a tévézés már nem feltétlenül a kábelen érkező csatornákat jelenti, használja az előfizetős szolgáltatásokat (Netflix, Amazon, HBO GO), videojátékozik, és szereti a kiváló minőségben letöltött filmeket, ez a tévé a nyilvánvaló hibái ellenére is remek vétel lehet.
(A további képekért kattintson a fotóra!)
Ha pedig valaki nem akar, vagy nem tud egy készülékért 450 000 Ft-ot fizetni, azoknak még mindig ott vannak a kisebb modellek, ennél is kedvezőbb áron. Az 58 colos verzió már 300 000 Ft alatt elérhető, az 50 colos változat (ami még mindig jelentős méret) pedig már 200 000 Ft környékén hazavihető.
