Belföld

Tiborczék tényleg nem foglalkoztak azzal, hogy észreveszik majd a csalást

Az Elios pályázataiban az a legmeglepőbb, hogy mennyire hanyag és átlátszó módszerekkel csaltak. Összeszedtük az öt legátlátszóbb trükköt, ami igazán szemet szúrhatott volna valakinek idehaza is. A hévízi esetben például a másik két pályázó ajánlata mind a 48  költségvetési tételben pontosan ugyanannyival volt drágább az Eliosénál.

A 24.hu nemrég megszerezte azt a jelentést, amelyet az OLAF, az Európai Unió csalás elleni hivatala állított össze Orbán Viktor miniszterelnök vejének gyanús közbeszerzési tendereiről.

A jelentést cikksorozatban dolgozzuk fel, amit itt követhet. A vizsgálat összesen 35 közbeszerzési projektet érintett, és az unió 13 milliárd forintot követelhet vissza, ha a magyar hatóságok arra a következtetésre jutnak, mint amelyre az OLAF jutott. A hivatal szerint ugyanis visszaéltek az uniós forrásokkal és legalább 17 esetben szervezett csalást követtek el. Mivel több érintett is van, a jelentés azt is javasolta, hogy a magyar hatóságok vizsgálják meg, nem áll-e fenn a bűnszervezetben való részvétel vádja is.

A közvilágítási projektekben különösen érdekes, hogy Tiborcz István cége mennyire hanyagul követte el ezeket a csalásokat. A jelentésben több olyan történet is szerepel, amiből nagyjából az derül ki, hogy az Elios-t egyáltalán nem érdekelte, valaki felfedezi-e a csalásokat.

Amiket egyébként fel is fedeztek, mert a magyar hatóságok nyomozást indítottak a mezőhegyesi, a kalocsai, a hévízi és a két szekszárdi pályázat kapcsán. Némileg Tiborczéknak ad viszont igazat az, hogy ezeket a nyomozásokat bizonyíték hiányában le is zárták.

Valahogy előre tudtak róla

Annak ellenére zárták le, hogy a szekszárdi ügyben például hangfelvétel is van arról, hogy az akkori polgármesternek azt mondják, hívja fel az Elios közvilágítási főnökét, Mancz Ivettet, hogy megbeszéljék vele a szerződés részleteit. Ez fél évvel a szerződés kiírása előtt történt, tehát az Elios még csak nem is hallhatott volna a szerződésről.

A felvételt 2012. augusztus 21-én készítette Hadházy Ákos, aki akkor még fideszes képviselő volt, de most már az LMP társelnöke. Horváth fel is hívta Manczot, amit később el is ismert.

Hadházy Ákos, a Lehet Más a Politika frakcióvezető-helyettese
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Tiborczra szabva

Ha Tiborcz Istvánék teljesen szabályosan kötik meg a szerződéseket az Eliosszal, akkor is hatalmas előnnyel indultak volna. A jelentésben szerepel ugyanis, hogy a magyar lámpapiac nagyhatalma, a Tungsram-Schréder sokkal olcsóbban adta a lámpákat az Eliosnak, mint bárki másnak. Erre pont a jászberényi pályázat a közvetlen bizonyíték, mivel itt kivételesen többen is el tudtak indulni.

Így csalt Orbán vejének cége – megszereztük az OLAF jelentését
A szervezett bűnözés feltételeinek is megfelelhet az a szisztéma, amit az unió csalás elleni hivatala feltárt az Elios-ügyben.

A hazai piac nagy részét uraló, nehezen megkerülhető Tungsram-Schréder Zrt. három előzetes ajánlatot adott az Eliosnak 2789 darab lámpára, minden alkalommal 174 millió forint értékben. Ugyanettől a cégtől kért árajánlatot ugyanennyi lámpára az Elios versenytársa, a SAG Hungária Kft. Ez a vállalat azonban csak egy ajánlatot kapott a Tungsram-Schrédertől, 238 millió forintért. Vagyis a Tungsram-Schréder több mint 60 millió forinttal drágábban lett volna hajlandó szállítani a lámpát a konkurenciának, mint az Eliosnak. (A cég ezt üzletpolitikájával indokolta.) Ez egyébként visszatérő elem volt, a jelentés azt is megjegyzi, hogy volt, amikor féláron kapta az Elios a többiekhez képest a lámpákat.

Lázár segítsége

Az összes szerződés közül a legdrágább szóló projekt a hódmezővásárhelyi volt. Ennek a 790 millió forintos szerződésnek az előzményeiről maga Lázár János mondta azt, hogy a projektet együtt találta ki Tiborcz Istvánnal.

Ez azért is fontos, mert kicsit megmagyarázhatatlan, hogyan nyerte el a megbízást 2010 elején egy olyan cég, amely 2009-ben összesen 9 millió forintos forgalmat bonyolított, 2008-ban pedig konkrétan nem volt bevétele.

Innen egészen nagy ugrás a majdnem 800 millió forintos szerződés.

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter
Fotó: MTI/Bruzák Noémi

De nem is csak ezért volt fontos ez a pályázat. A későbbi szerződések ugyanis nem csak a lámpatípusokkal voltak az Eliosra szabva, hanem azzal is, hogy jelentős korábbi tapasztalatot követeltek meg a LED-es közvilágítási pályázatokban. Ilyen tapasztalata ebben az időszakban kizárólag az Eliosnak volt, és erre a tapasztalatra nem volt szükség a hódmezővásárhelyi tendernél.

Speciális igények

Szintén a korábbi jászberényi pályázatnál látszott, hogy mennyire furcsa követelményekkel írják ki ezeket a pályázatokat. Szóval a korábban szintén említett hódmezővásárhelyi pályázattal hatalmas ajándékot kapott a korábban ismeretlen cég. A jászberényi pályázatot először pont azért kellett visszadobnia a Miniszterelnökségnek, mert a követelmény irreális volt.

De még második próbálkozásra is elvárták, hogy a pályázó cégeknek legyen olyan tapasztalata, hogy legalább kétezer lámpát telepített ki, legalább 220 millió forint értékben. Ilyen tapasztalata pedig – hála Lázár János városának – 2012-ben csak az Eliosnak volt. Ezt pedig természetesen mindenki tudta is, mert amikor a jászberényi feltételeket könnyítették, gyorsan be is esett két új ajánlat, de persze minek, mert később kizárták őket, hogy a legdrágább ajánlat nyerjen, ami az Eliosé volt.

Fiktív ajánlatok

És ha már drága: a pályázatoknál valamivel meg kellett azt is indokolni, miért ekkora összegű pályázatot ad meg az Elios. Ilyenkor a saját pályázat mellé más cégek úgynevezett indikatív ajánlatait kell csatolni, amelyek alátámasztják, hogy ez a munka igenis ennyibe kerül. Ezt az Eliosnak az idő nagy részében nem sikerült határidőre megcsinálni, de amikor megcsinálták, akkor se volt benne sok köszönet.

Fotó: Marjai János / 24.hu

Az indikatív ajánlatokat csak a hiánypótlási időszakban nyújtották be, és az OLAF jelentése szerint ezek akkor is fiktív ajánlatok voltak. A jelentés szerint ugyanaz a személy, ugyanazon a számítógépen írta őket, ugyanazt a matematikai egyenletet használva, amit az is bizonyít, hogy a kalocsai pályázatnál például sikerült pontosan ugyanazt a számítási hibát produkálnia mind a három pályázó cégnek, mert ugyanazt az eredeti excel-táblát használhatták.

A második és harmadik legjobb ajánlat minden egyes esetben pontosan 5 és 7 százalékkal volt magasabbra árazva, függetlenül a költségektől és a lámpák árától. Az egyik ilyen projekt a mezőhegyesi volt, ahol az Elios Zrt. beadott egy 135 625 838 forintos ajánlatot, az elvileg független GREP Green Public Lighting Zrt. pedig egy pontosan öt százalékkal drágább ajánlatot.

De mindkét független cég abból az ajánlatból számolta ki a saját beadott árát, amelyet a Tungschram-Schréder küldött az Eliosnak a lámpákra. Ezt mégis pontosan tudta a másik cég is.

A hévízi projektnél három pályázó adott be ajánlatot, az Elios mellett a korábban már említett GREP és a Polár Stúdió. Az ajánlatok pontosan hét és kilenc százalékkal voltak drágábbak az Eliosénál, de nem csak végösszegben, hanem minden egyes egyedi tételben is. Az emberi munka és a lámpák is, mind a 48 költségvetési tételben pontosan ugyanannyival voltak drágábbak a két pályázatban, mint az Elioséban.

Az OLAF szerint ezek a szabálytalanságok csalásnak és hamis dokumentum használatának minősülnek. Valakinek tehát csak észre kellett volna vennie, hogy mi történik az Elios körül, hiszen egy cég pontosan azután kezdett nagyot kaszálni a közvilágítási tendereken, hogy a tulajdonosa járni kezdett a korábbi és leendő miniszterelnök lányával.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik