Elutasította a bíróság az MSZP kérését, hogy a párt részletekben rendezhesse az adósságát a D-Net Informatika Kft.-vel szemben – értesült a 24.hu.
Az ügyben jogerősen is elbukott perről először a 168 Óra számolt be.
A válaszadás elnöki hatáskör – ezzel hárították el lapunk kérdéseit a megkeresett szocialista korifeusok. Az egyik elnökségi tag nem hivatalosan annyit közölt, mindent elkövetnek, hogy rendezzék a tartozást, és egyeztetnek annak módjáról. Megkerestük Varga Tamást, a D-Net tulajdonosát, milyen ajánlatokat kapott, de ő nem kívánt nyilatkozni.
- Mi lehet a következménye, ha bírósági végzés ellenére nem fizet a párt?
- Rendezetlen tartozás elég-e ahhoz, hogy ne indulhasson az országgyűlési választáson?
- Mi van abban az esetben, ha nincs elég vagyona az adósság rendezéséhez?
A 24.hu által megkérdezett független szakértő szerint minden bizonnyal inkasszó lesz a dolog vége, de a választási indulást nem befolyásolja, hogy a pártnak van tartozása. Az már más kérdés, hogy mi történik akkor, ha a párt számlájára a költségvetésből adott kampánytámogatás érkezik, hiszen azt a törvény szerint kizárólag kampánytevékenységre lehet fordítani.
A perben ennél izgalmas kérdések is kerekedtek. A bírósági végzés alapján az MSZP a tartozás összegét, jogalapját nem vitatta, viszont olyan ellenkeresetet adott be, amelynek kapcsán lényegében a tiltott pártfinanszírozás lehetőségét pendítette meg a felperes. A szocialista párt úgy akarta rendezni az adósságot, hogy 110 millió forint vállalkozási díj és járulékai beszámítását kérte. A D-Netnek az alvállalkozójával, a Citynet Kft.-vel szembeni adósságáról lett volna szó, amit a Citynet a pártra engedményezett. A szocialisták ezzel akarták lenullázni a tartozást. A D-Net keresetében azonban azt állította, ő nem tartozott a Citynetnek, vagyis
Azt ugyanis bizonytalan követelésként a Citynet egymillió forint értékben ruházta át az MSZP-re 2013 márciusában. A Fővárosi Ítélőtábla határozatából annyi kihámozható, hogy a követelés jogcíme vállalkozói díj, a D-Net által vállalt feladatok – az MSZP-nek nyújtott informatikai szolgáltatások – egy részét ugyanis a Citynet teljesítette. Szerződtek például email-kampányok szervezésére vagy éppen szoftver alkalmazás üzemeltetésére.
A beszámításból végül nem lett semmi, mert nem sikerült bizonyítani a követelés létét. A bíróság az állítólag a felperes könyveléséből származó, az engedményezési szerződéshez csatolt „teljesítetlen bejövő számlákat” nem fogadta el hiteles dokumentumnak, mondván, nem támasztotta alá semmi, hogy azokat a D-Net állította ki.
A számlák valódisága iránt több momentum is kétséget ébresztett, például egy 2007-es számlát egy 2011 óta létező számlázó programmal állítottak ki, más esetekben hiányzott a teljesítésigazolás. Nem stimmeltek a D-Nettel szembeni követelések és a Citynet mérlegadatai sem: például 2011 végén 38 millió forint volt a Citynet könyveiben kimutatott összes követelés, míg az engedményezési szerződésben 63,7 milliót tüntettek fel csak a D-Nettel szemben.
Márpedig az idevágó törvény szerint sem jogi személyiséggel rendelkező, sem azzal nem rendelkező szervezettől nem fogadhat el támogatást egy párt. Ha valamit nem piaci áron szerez meg, az tiltott támogatás, legalábbis a Jobbik számvevőszéki büntetéséhez vezető plakátháborúban a többi között ez derült ki. Az persze kérdés, hogy a bizonytalan követelés egymillió forintért történő átadása piaci árnak minősül-e. A Simicska Lajos cége és a Jobbik közötti plakáthelyátadás kapcsán mindenesetre Lomnici Zoltán alkotmányjogász, CÖF-szóvivő már azt boncolgatta, hogy feltűnő értékaránytalanság esetén akár a büntetőjogi felelősség is megállapítható. De a fiktív adósságvásárlás, egymillió forint pártpénz elherdálása se volna sokkal jobb eset.
Egy megállapodásnak aligha lehet célja tiltott támogatás vagy hűtlen kezelés, ezért szerettük volna megtudni az MSZP-től:
- Milyen megfontolásból köttetett az engedményezési szerződés?
- Ki döntött a követelésvásárlásról?
- Megvizsgálták-e a vásárlás előtt, milyen követelésről van szó, illetve létezik-e?
- Hogyan védhető, hogy a követelésvásárlással a párt tiltott támogatása történt?
Kézenfekvő kérdések, akkor is, ha csak a per során jegyzőkönyvbe került állításokat tekintjük. A D-Net egyik érve az volt, hogy amíg az ő könyvelését minden évben könyvvizsgáló hitelesítette, ezt nincs mivel szembe állítani,
Ami a fantomizálódást illeti, tény, hogy a Citynet Communication Kft. kényszertörlését még 2015-ben elrendelte a cégbíróság, és 2017 júliusában ez meg is történt. A társaság korábban, 2012-ben és 2013-ban nem tett eleget a bevallási kötelezettségének, az adószámát is törölték. Pedig valaha olyan nagy ügyekben került elő a neve, mint a BKV-botrány, a 2006-os kampányban pedig a Fidesz azzal vádolta az MSZP-t, hogy az akkor ellenzéki párt szervereiről kampányanyagokat töltöttek le a Citynethez tartozó számítástechnikai eszközökkel.
A Citynetet az MSZP informatikai igazgatójaként ismertté vált Varga Tamás alapította, az Opten adatbázisa szerint 2002-ig tulajdonos is volt benne, azután, 2013 februárjáig barátja, Szakos Szabolcs jegyezte a céget. Az MSZP-vel kötött engedményezési szerződés idején már a szabadkai illetőségű Pijukovic Lazart tüntették fel tulajdonosként. Őt a cégbíróság a törléssel párhuzamosan eltiltotta attól, hogy öt évig más gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja vagy vezető tisztségviselője legyen. Ez a szokásos ügymenet: ha a cég vagyontalan vagy a vagyona nem fedezi a várható felszámolási költségeket, a cégbíróság a céget törli a cégjegyzékből és rendelkezik az eltiltásról is. A 2013 márciusától egyszemélyes tulaj és vezető tisztségviselő Pijukovicnak feltehetően kevés köze volt a követelésekhez, viszont a törvény előírása éppen rá illett. Ő vezette és az ő érdekeltségében állt a cég a megszüntetési eljárás megindításának időpontjában, a törlés évében, de a törlést megelőző évben is.
Hogy még homályosabb legyen az MSZP informatikai biznisze, Szakos Szabolcs egykori Citynet-tulaj vallomása szerint jó kapcsolatban állt a Citynet és a D-Net, erre tekintettel megesett, hogy nem állítottak ki teljesítésigazolást. Ráadásul a két cég könyvelője is ugyanazon személy volt egy időben.
Több napos várakozás után végül Molnár Gyula, az MSZP elnöke reagált ugyan, de egyetlen kérdésünkre, így a tiltott pártfinanszírozásra sem adott érdemi választ, elhárította azzal, hogy pártja
nem állami vagy önkormányzati feladatot, illetve nem közfeladatot ellátó szerv. Az általa kötött szerződések adatai nem tartoznak a közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adat fogalma alá, így a párt mint civil szervezet által kötött szerződések adatai nem tartoznak a bárki számára megismerhető információk körébe.
A plakátügyben nagyon aktív Állami Számvevőszék sem mutatkozott sokkal segítőkészebbnek. Azt tudakoltuk, hogy belefér-e egyáltalán a pártok megengedett gazdasági tevékenységébe a követelésvásárlás? Ilyen esetben diszkontáron vesznek követelést, és azt beszámíttatják magasabb áron, tehát nyereségük keletkezik. Egész jó támogatási módszernek látszik. Mi az eljárás ilyenkor? Be kell fizetni a nyereség egy részét a büdzsébe? Az ÁSZ azonban elhárította a kérdéseinket azzal, hogy
a pártok ellenőrzésével kapcsolatban kizárólag az ellenőrzési megállapításaival kapcsolatban foglal állást. A törvényi előírás alapján kétévenként ellenőrzi a költségvetési támogatásban részesült pártok gazdálkodása törvényességét.
Ezek szerint az MSZP-s követelésvásárlás nem érte el az ingerküszöböt. Pedig elég zavarosnak tűnik a történet.
Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor
