Egy a nyugdíjas szövetkezeten keresztül munkába álló nőt, Szabó Józsefnét kérdezte életéről, tapasztalatairól a HRportal. A nyugdíjas minden nap felül a biciklijére, és négy kilométert teker a konzervgyárig. Napról napra így jár munkába Szabó Józsefné. Aktív életet él, rácáfol minden olyan sztereotípiára, amely szerint a nyugdíjasok élettere a fotel, tévé, konyha háromszögre koncentrálódik. Tegyük hozzá, nincs választása, muszáj dolgoznia, mert kevés a járadéka.
Havonta 60 ezer forint a nyugdíjam. Ez még arra sem elég, hogy tisztességesen levegőt vegyek. A bankoknál nem kapok hitelt erre a kis jövedelemre, pedig jön a tél, és mindkét kazánom tönkrement, valamiből fedezni kellene a cseréjüket. Amikor megláttam az újságban, hogy nyugdíjas munkavállalókat keresnek, egyből jelentkeztem a megadott telefonszámon. Én nem kérek ingyen semmit, jó lehetőség ez a keresetkiegészítésre.
A konzervgyárban szezonális munkát kapott, de mint a portálnak elmondta, annak lejárta után is szeretne dolgozni, amíg ereje engedi. Úgy tűnik, a Keleti Szomszédok Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezet tud is majd neki másik munkát adni.
Hogy mi lesz akkor, amikor már nem leszek képes dolgozni, azt egyelőre nem tudom…
– jegyezte meg aggódással a hangjában.
Korábban lapunk is megkérdezett nyugdíjasokat, ők miért állnának munkába:
Kiemelt kép: Érdeklődők a Szomszédok Közérdekű Nyugdíjas-szövetkezet irodájában a IX. kerületi Mátyás utcában 2017. szeptember 8-án. MTI, Illyés Tibor