Olaszországban a San Grasso csúcs alatt futó DAMA projekt detektoraival túlhűtött kalcium wolframát kristályokkal folytattak kísérleteket. Az itt található berendezésekről úgy tartják, képesek a sötét anyag által kiváltott fizikai jelenségeket detektálni.
A legtöbb részecskét a kísérletek során is a kozmikus sugárzásból fogták be, melyek az űrből érkeznek a Föld felé. Azonban Franz Probst és Jens Schmaler a müncheni Max Planck Intézet tudósai 2009 júniusa és 2010 áprilisa között folytatott húsz ütközésben ismeretlen okokra visszavezethető részecsketalálatokat véltek felfedezni.
A tudósok úgy gondolják a titokzatos részecskék – 10 és 20 gigaelektronvoltos neutralinók – becsapódásai a sötét anyagra vezethetők vissza. Az eredményekről a héten tartott müncheni fizikai konferencián számoltak be.
Az Olasz Nemzeti Nukleáris Fizikai Intézet tudósa Belli Pierluigi szerint a húsz észlelés még mindig nem elég annak bizonyítására, hogy valóban a sötét anyag nyomait mérték be. A kutatók remélik a CRESST II kísérlet a jövőben több adatot szolgáltathat a mérések igazolására.
A sötét anyag olyan anyagfajta, amely csillagászati műszerekkel közvetlenül nem figyelhető meg, mert semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el.
Jelenlétére csak a látható anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból következtethetünk.
Az Univerzum tömegének csupán 4,6%-át alkotja a megfigyelhető anyag, 23% a sötét anyag aránya, és 72% a sötét energia. (forrás: Wikipedia)
