Jon Sakata, a tanulmány társszerzője szerint a madarak az emberekhez hasonlóan sajátítják el a hangképzést. Az állatok először a felnőttek énekét hallgatják, memorizálják azt, majd átmennek egy “gügyögő” fázison, mielőtt tökéletesítenék közlési módjukat.
A kutatók már korábban is tanulmányozták az énekesmadarak kommunikációs tanulását, de hogy a felnőtt példányok szociális viselkedése mekkora és milyen hatással van a fiatalabbakra, az komoly kérdés. Ennek oka az, hogy az ezt megelőző vizsgálatok nem fektettek elég hangsúlyt az énekhallgatással töltött időre, valamint az éneklés tanulásakor jelenlévő madarakra.
Az új kutatásban a fiatal zebrapintyeket tanulmányoztak, miközben idősebb példányokkal léptek interakcióba. Egy másik csoport azonban csak hangszórón keresztül hallotta a kifejlett madarak énekét. A rövid tanulási időszak után a fiatal pintyeket elkülönítették, így gyakorolták a hangképzést hónapokig.
Sakata és csapata arra a megállapításra jutott, hogy a felnőtt madarakkal valódi kapcsolatba lépő pintyek éneke jobb minőségű, még akkor is, ha az interakció csupán egy napig tartott. Az eredmény elemzése során a kutatók meglepő felfedezést tettek.
A csapat azt figyelte meg, hogy a felnőtt állatok megváltoztatják a hangjukat, mikor kisebbekkel kommunikálnak. Hasonló módon jár el az ember is, mikor egy csecsemőhöz beszél. Ilyenkor egy felnőtt jóval lassabban és gyakrabban ismételve közli mondandóját, hogy a gyermek jobban megértse azt. Sokota szerint a madarak ugyanígy lassabban énekelnek, nagyobb szüneteket tartanak, ráadásul a dalok egyes elemeit többször is elismétlik, ha fiatal pintyekkel találkoznak.
Sőt, a kutatók azt is észrevették, hogy a fiatal madarak jóval nagyobb figyelmet szentelnek az efféle “gügyögésre”, mint a valódi felnőtt énekre.
A szakértők ezután a kísérletet továbbgondolták, és az agy olyan neuronjait kezdték el vizsgálni, melyek a figyelemért felelősek. Azt találták, hogy sokkal több dopamint és norepinefrint termelő neuron aktivizálódott, mikor a pintyek élőben hallották a madárdalt, mintha csak felvételről játszották volna le nekik.
Sakata úgy gondolja, az eredmények akár az emberi kommunikációs és szociális zavarok megértésében is segíthet. Az autista gyerekek esetében például, akiknek a beszéddel és a társas kapcsolatokkal is problémái vannak, ezek a neuronok egy esetleges kezelés célpontjai lehetnének.
A kutatók következő terve az, hogy a dopamin- és a norepinefrinszint mesterséges emelésének hatásával is foglalkozzanak.
(Via: Science Daily)
