Néhány éve különös táplálkozási viselkedést figyeltek meg hosszúszárnyú bálnáknál Kanada keleti partjainál: az állatok szinte mozdulatlanul, hatalmasra tátott szájjal várták, hogy a halak beússzanak a csapdába. Később a Bryde-bálnáknál, azaz a trópusi bálnáknál is leírtak hasonlót a Thai-öbölben.
Egy friss tanulmány alapján erre az egyedi zsákmányszerző viselkedésre utalhat egy 13. századi skandináv kézirat – írja az IFLScience. Dr. John McCarthy, a Flinders Egyetem munkatársa és kollégái korábbi, rövidebb feljegyzéseket is találtak, amelyek ezt a jelenséget mutathatják be.
Az óskandináv szövegekből ismert egy titokzatos lény, a hafgufa, amelyet a későbbi időkben gyakran összekapcsoltak a krakennel. A szakértők ugyanakkor most arra jutottak, hogy a 13. századi norvég Királytükörben és más forrásokban csapdázással táplálkozó bálnákról írnak a szerzők.
A Királytükörben egyébként további 26 tengeri állatfaj bemutatása is meglehetősen pontos.
A különleges viselkedésre utaló részletek már a 2. századi, görög Phüsziologoszban is fellelhetőek, de a hafgufa későbbi, 18. századi szövegekben is felbukkan. A leírásokban közös, hogy egyedi szagot társítanak az állatok táplálkozásához. Bár a csapdázás esetében ilyet még nem tudtak dokumentálni, tény, hogy a bálnák néha felöklendezik a zsákmányt, ami jellegzetes szaggal jár.
Arra, hogy a táplálkozási stratégiát miért csak a közelmúltban fedezték fel újra, több magyarázat is van. Az egyik, hogy a bálnavadászat miatt megcsappant populációk nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megfigyelhessék a kutatók a viselkedést. A stratégia ráadásul viszonylag ritka is lehet, mert elég sok energiát igényel.
