Megkezdődött az iskolai szünet, zajlanak a nyári táborok, kerti sütögetések, séták, kirándulások – aki csak teheti, kint van a szabadban. Ebben az időszakban kiemelten fontos a kullancsok elleni védelem, hiszen a vérszívókkal már nemcsak a természetben, de városi parkokban, sőt, a kertjeinkben is gyakran találkozhatunk. Csúnya és veszélyes betegségek terjesztésére képesek, ezért mindenképpen érdemes a támadásuk megelőzésére koncentrálni.
Dr. Földvári Gábor biológust, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének főmunkatársát, a Kullancsfigyelő projekt vezetőjét kérdeztük az „ismerd meg az ellenséged, hogy hatékonyan harcolhass ellene” elvét alapul véve. Hogyan és honnan támad ránk a vérszívó? Mi alapján választja ki az áldozatát? Melyek azok a téves tanácsok, amelyek nemcsak hatástalanok, de egyenesen veszélyesek is lehetnek? Milyen módszerekkel védekezhetünk ellenük?
Egyedül a szárazságot nem bírják
Magyarországon 20–30 kullancsfaj őshonos, és elképzelhető, hogy nem is ismerjük még az összeset. Életmódjuk és biológiájuk a faj függvényében kisebb-nagyobb eltéréseket mutat, ezért a továbbiakban kullancs alatt végig az úgynevezett közönséges kullancsról lesz szó, miután hazánkban, de egész Európában az emberre akaszkodó vérszívók 90–99 százaléka e faj egyedei közül kerül ki.
Több mint 100 millió éve van jelen a Földön, és nem vesztegette az idejét: elképesztő képességeket fejlesztett ki, és rendkívüli módon kitágította a tűréshatárát. Több mint 400 gerinces gazdaállatról képes táplálkozni gyíkoktól az emberig, és a külső körülmények széles skáláját tolerálja. A nyári forróság számára nem akadály, és 4–5 Celsius-fokos téli napokon is aktívvá válik, a legfontosabb limitáló tényezője mégis az időjárással függ össze, méghozzá a levegő páratartalmával.
A kullancs ugyanis nem tud inni, még egy tó mellett is szomjan hal. A szükséges nedvességet a levegőből nyeri ki a nyálmirigyeiben található speciális szerv segítségével
– mondja a 24.hu-nak Földvári Gábor.
Vagyis a forró, nyári időszakban, ha alacsony a páratartalom, a kullancsok visszavonulnak: a „téli álomhoz” hasonló dermedt állapotba kerülnek, amelyből a környezeti feltételek optimálissá válásával aktiválódnak újra. Négy–öt hónapot is kibírnak így, ám ha későn fújnak visszavonulót, a szárazság megtizedelheti az állományt. Összességében tehát a kora tavaszi és kora őszi szezon a legideálisabb számukra, de gyakorlatilag nincs az évnek olyan hónapja, amikor ne lenne esélyünk kullancsba botlani.
Nem ugrik, nem tekergetjük, és túléli a mosást
A fűszálak végén üldögélve, integető mozdulatokkal pásztázzák a levegőt zsákmányt keresve legfeljebb egy-másfél méteres magasságban. Nem igaz tehát, hogy a kullancsok a fákról „ugranak” ránk (nem is tudnak ugrani), minden esetben alulról támadnak. Ha valakinek a fejébe csimpaszkodik, akkor az azt jelenti, hogy szépen felmászott odáig, csak az illető nem vette észre. Nézzünk még néhány elterjedt tévhitet.
A belénk akaszkodott kullancsot nem szabad nyomkodni, tekergetni, hiába volt ez nagyanyáink egyik fontos tanácsa hol az óramutató járásával megegyező, hol az azzal ellentétes irányt jelölve meg ideálisként. A kullancsnak sajátosan működik az emésztőrendszere, a vérből felvett és számára felesleges folyadékot a száján keresztül üríti, egyenesen az ember véráramába.
Ennek során juttatja be nyálmirigyéből a véralvadásgátló, fájdalomcsillapító és immunmódosító molekuláit, ilyenkor jutnak szervezetünkbe a kullancsban lakozó kórokozók is. Ezért a legfontosabb aranyszabály: mindig ellenőrizzük magunkat, és a lehető leghamarabb távolítsuk el a bőrünkből. Viszont, ha nekiállunk nyomkodni, tekergetni akkor megnöveljük a kórokozók bejutási esélyét a szervezetünkbe.
Ugyanez a probléma a zsírozással, krémezéssel: nem szünteti meg a vérszívást, de továbbra is fennáll a kórokozókkal való fertőződés veszélye. Sose várjunk azért, hogy szakszerűen, az erre a célra fejlesztett eszközzel távolítsa el valaki a vérszívót. Szúnyoglecsapó szakértőhöz sem rohanunk, ha szúnyog száll ránk, gondolkozzunk hasonlóan a kullancsok esetében is. A lényeg a mielőbbi eltávolítás. A szakértő gyakorlati tanácsa szerint
Azt sem árt tudni, hogy a kullancs nem rovar, hanem pókszabású, lerovarozni a szakértő szerint olyan, mintha a csigára azt mondanánk, hogy hal. E tévedésnek ugyan nincs közvetlen egészségügyi kockázata, de ha életmódját, biológiáját akarjuk megérteni, nagyon is fontos.
És még két jó tanács Földvári Gábortól: a nyakon csípett kullancsot ne dobjuk a WC-be, mert hetekig túlél a víz alatt is, illetve, ha ruházatunkat szeretnénk „kullancstalanítani”, legalább 60 fokon mossuk vagy használjunk szárítógépet, ha biztosra akarunk menni. Egy 40 fokos mosást mosószer, öblítő, centrifuga ellenére is kibír.
Elképesztő a szaglása, és van, akit jobban „szeret”
Nehéz a kullancstól megszabadulni, a védekezés fő vonala mindenképpen a megelőzés, ehhez pedig azt kell megértenünk, hogyan választja ki áldozatát – hozzánk, emberekhez képest a kullancsok valóságos szuperképességekkel rendelkeznek. Őshonos vérszívóink gyakorlatilag vakok, nincs szemük, csak a fényt érzékelik, legfőbb érzékük a szaglás. A kullancs tehát a talaj szintjén mozogva fűszálak végére mászik fel, hogy „körbekémleljen”.
Különös, integető mozdulatokkal gyűjti be a kémiai jeleket a két első lábának végén található szaglószervével
– emeli ki az ökológus.
Ez az úgynevezett Haller-szerv, ami évmilliók tucatjai alatt a tökéletességig finomodott. A kémiai nyomok alapján azonosítja be, merre mozognak a potenciális zsákmányállatok, majd a kiválasztott vadcsapáson megülve várja a megfelelő alkalmat. Gyorsnak a legkevésbé sem nevezhető: az ugyancsak az első lábain található szőrökkel ráakaszkodik a mellette elhaladó testre, valójában lesodortatja magát.
És mi alapján választ? Érzékeli a kilélegzett szén-dioxidot, az ammóniát, és – ami témánk szempontjából a legfontosabb – az emberi izzadtság egyik szaganyagát adó vajsavakat. Képes elemezni is az összetételüket, és a számára legvonzóbb „szagot” választja – ezért figyelhetjük meg azt, hogy egyes embereket a kullancsok jobban kedvelnek, míg másokat esetleg elkerülnek.
Ez a kullancs jól lát és szalad
Kis kitérőként itt érdemes megemlíteni a miénknél melegebb klímáról származó, ám hazánkban már két alkalommal tudományosan is regisztrált Hyalomma kullancsokat. Ezek a vérszívók hazai rokonaikkal ellentétben rendelkeznek szemekkel, sőt, remekül látnak, és rendkívül gyorsak, képesek üldözni áldozatukat.
Az igazán aggasztó viszont az, hogy egy olyan betegség, a krími-kongói vérzéses láz kórokozójának potenciális terjesztői, amely akár súlyos lefolyásúvá is válhat. Bővebben ebben a cikkünkben mutattuk be őket, az újdonság pedig az, hogy idén még nem történt Hyalomma-észlelés.
Ez azt jelentheti, hogy az enyhébb klímához szokott faj még nem éli túl a magyar telet, de az is lehet, csak nem bukkantunk még a nyomukra. Nyomon követésük érdekében született a már említett Kullancsfigyelő projekt, amelyhez a szakemberek nagyon számítanak a lakosság támogatására – fotók beküldéséről van szó, ennek módjáról fenti, keretes írásunkban talál információt.
Hogyan védekezzünk?
Visszatérve a közönséges kullancshoz, tehát a szaglásán keresztül tudjuk kicselezni, magyarán megelőzni a támadást. Nem akarunk a különböző termékek és termékcsoportok szintjéig lemenni, csupán azt fontos megemlíteni, hogy a leghatékonyabb riasztó anyagok toxikus hatásúak, ezért kerülik ezeket a vérszívók is. Ám tudni kell, még ezek hatékonysága sem 100 százalékos, és miután elhagytuk a „kullancszónát”, érdemes lemosni a bőrünkről.
Tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy a különböző ultrahangos módszerek eredményesek lennének, és bár vannak ígéretes kísérletek gyógynövény alapú riasztók kidolgozására, ám ezek hivatalos megerősítésére még várni kell. Olyan természetes anyag pedig, amit a magunk feje szerint a házi patikából adagolva bevethetnénk a kullancsok ellen, nem létezik.
Földvári Gábor nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy a legfontosabb önmagunk gyakori átvizsgálása és a vérszívók mielőbbi eltávolítása. Foghatjuk két papírdarab közé és összenyomhatjuk, de ha ilyesmi nincs kéznél, egyik körmünkre helyezve a másik élével nyomorgassuk szét – utána viszont mossunk kezet, mert ugyan a Lyme-kórt vagy az agyvelőgyulladást így nem kaphatjuk el, de esetlegesen más kórokozót a szánkhoz vagy a szemünkhöz nyúlva bejuttathatunk a szervezetünkbe.
